Az ötlet nem tőlem, hanem Tesómtól jött, de azért megosztom Veletek.

Mivel én el sem tudtam képzelni, hogy valaha is babakocsim legyen, Tamarát fél éves koráig a kezemben tartottam. Próbálkoztam én sokféle módszerrel, kendővel (túl nehézkes volt), merev csatos hordozóval-kenguruval (annyi csat, biztonsági megoldás volt rajta, hogy miután hazajöttünk, képtelenek voltunk használni...mondjuk nem is nagyon erőltettük, mert ha nem megy 5 perc alatt, akkor hagyjuk, mert csak szenvedés lesz vele). Volt zipzáros kendő, ami kibővült, majdnem kiesett belőle Tamara, aztán jött a Babasling. Tesómtól, mint már mondtam.

Nagyon egyszerű, egy csat van, könnyen használható, mosható, egyszemélyes, bárhol, bármikor felvehető, nem kell kötözgetni, állítgatni.

Az ötlet, hogy erről írjak, egy blog volt, amit Tibi olvasott reggel, és mivel az én laptopom is tönkrement (mint majdnem minden műszaki cikk..),ezért az ő gépéhez ültem le. A blogot is ajánlom Nektek, én Afrika párti vagyok (jöhet minden, ami a vad anyatermészettel közös), így jól átbogarásztam a gépeket és a cikkeket.

www.vivslack.tumblr.com

A Babaslinget pedig a www.babasling.hu oldalon találjátok meg, csak neten lehet rendelni, részletesen le van írva benne minden (használati módok-elől, oldalt, hátul, korosztályok).

Nagyon nehéz néha megfogalmazni a problémát. Szembenézni, és elemezni. Legalábbis nekem. Mindenféle jó dolgokról írok, és tartom magam, de valahogy mégsem úgy élek, ahogy szeretnék.

Ki kell mondjam. Amikor egy kertre gondolok, amikor a Tisza-partra, vagy megnézek egy Jamie Oliver vidéki konyhája műsort, összeszorul a szívem., Vajon elérhető lesz ez nekem? Vajon nem csak egy hiú ábránd, amit kerget az ember, közben lemarad az élete történéseiről? Vajon át tudom adni a gyerekeimnek azokat az élményeket, amelyek szerintem fontosak, mert valahol a gyökereik? Általában pozitívan állok a dolgokhoz, de most elfáradtam. És nem akarok elfásulni. Nem tudok töltődni, pedig már nagyon kellene...Nemsokára szülök, újult erővel kellene nekivágni a rám/ránk váró feladatnak. És azért is, mert a fiamnak megígértem, megmutatom, lehet változtatni, meg lehet oldani a problémákat, ha már velem együtt filózik ilyen és hasonló 'problémákon'. Ez nem is tűnik akkor nagy dolognak, de már megtanultam, hogy mindenkinek a saját problémája a legnagyobb. Szóval nem szeretném, hogy ezek a gondolatok és az általa generált érzés lenyomatot hagyjon a gyerekeimen. Mert nekik ez nem lehet probléma, ami az anyjuknak az. Igyekszem én, de mégis...

Pedig nincsenek nagy vágyaim, egyszerűen a természet közelsége hiányzik. Zavarnak a város zajai, a szagok, a rezonancia, a mű anyagok és a mű emberek. Nem akarok remeteként élni, de azt gondolom, kell egy bázis, ahonnan töltődök, és ahonnan kiindulva képes vagyok a 'világot meghódítani'. Ha értitek. És ezek a gondolatok zavarnak. Mert jelenleg nem látok 'menekülési útvonalat'. Hogy világosabb legyek, azt szerettem volna, hogy az én kis 'fészekrakási programom' kész legyen még szülés előtt. Szerettem volna a 'szabadban' tölteni a nyarat, valahol, bárhol, sátorban, lakókocsiban, netalántán egy kis házikóban. Nos, 3 hét múlva szülök.... És azt érzem, nem fog menni a 3. emeletről a 2gyerek plusz Edward hétköznapjai...Nem bírok már újra és újra végigsétálni a 4sávos út mellett, hogy megtegyük a napi sétánkat, nem akarok keringeni a városban sem... a friss föld illatát, az eső utáni friss levegőt, a növények, állatok közelségét (ok, Edward elég közel van :-))))) ), a frissen leszedett cseresznye ízét, a kint sütött étel zamatát szeretném már átélni. Hogy a gyerekeim kint rohangálnak mezítláb a kertben, pucéran, vidáman, napbarnított bőrrel. Elég volt ebből. Elég volt a lakásból, még ha oly kedves is nekem, mert itt kezdődött közös (nem is, mert az Oktogonnál...na, az még jobb :-)) ) életünk Tibivel, itt volt a fészekrakás (lakásfelújítás) Tamarával, de most úgy érzem, tovább kell állni. Itt az idő, érzem, de mégsem történik semmi. Nem változtatunk, nem tudunk. Ezért érzem magam megkötött kézzel, mereven, cselekvésképtelenül...Pedig csak rajtunk múlik, mikor indulunk...

Szóval ilyen, és ehhez hasonló gondolatok fogalmazódtak meg bennem, és köszönöm neked ő Jó Öreg (értsd ez alatt: Bölcs) BB (Balogh Beáta :-) ) , hogy segítettél megfogalmazni ezeket a gondolatokat.

A Kérd és Megadatik azért még működik, csak kicsit lassú a posta....

Néhány nappal ezelőtt, amikor épp a játszótéren ücsörögtem, várva Tamarát, mikro unja meg a hintát, megszólított egy Hajléktalan. Sajnos a nevét nem mondta, pedig akkor biztosan azt is megírnám..

Tele tetoválással, bevert orral, kicsit spiccesen, de rendesen :-) sokat beszélt, sokféléről, de az kiderült, hogy nem is olyan hülye (no ezt ő előszerettel ismételte is, h: 'nem hülye srác ő, csak 15 éve az utcán van'), olyan művészettörténeti összeállítást vágott le 5 percben, Michelangelo életéről, hogy csak figyeltem (akár jegyzetelhettem volna is :-) )

sokszor előfordult már, hogy megtalálnak az ilyen 'típusú' emberek, valahogy mindig nyitottan, barátságosan álltam hozzájuk, a legtöbbjükről kiderült, teljesen normális felfogású emberek, akik inkább otthagyták a lakást, (vagy elúszott) inkább az utcát választották..nehéz sorsok, kemény életek...nem magasztalni akarom őket, de találkoztam már olyan Hajléktalannak, akinek a tekintete tiszta, pozitív kisugárzású volt, teljesen szimpatikus...persze olyannal is, aki az italtól eltorzultan, lezüllötten éldegélt. Érdekes lenne velük elbeszélgetni, hogyan jutottak ide, hogyan lehet túlélni, elrendezni az életüket. Van-e kiút, akarnak-e változtatni...
 

Azt gondolom, érdemes néha a szemükbe nézni, meghallgatni őket, és benyomástól függően segíteni rajtuk. Ha italra kell, hát arra...ne legyünk szentimentálisak...

Szóval ettől az embertől kaptam egy kis füzetet-újságot, amelyet ők szerkesztenek, 6 oldalas fekete-fehér, versekkel, novellákkal. Egyet le is írok Nektek:

A csavargók tíz parancsolata:

Ne zavard Isten álmát

Minden városban adj pénzt egy koldusnak

Tartózkodj a tömegtől

Kedvesebb legyen a különös, mint a tiszteletreméltó

Alázatosság, figyelem, nyitottság minden új iránt

Tiszteld a régi mestereket

Szakíts időt a zenére

Asszonyt és italt ne utasíts vissza

Hagyj jeleket magad után az úton

Légy szerelmes az életbe

Nekem tetszett, és pozitív csalódás volt a találkozás, a füzet és az egész élmény. Nem tudok undorral nézni rájuk, mert az élet útjai kifürkészhetetlenek :-)

"Úton lenni boldogság, Megérkezni halál.

Béke Veletek! Engedjetek utamra!"

Csak néhány képet akarok Veletek megosztani, ami örömmel tölt el, felvidít ezen a napokon :-)

A szokásos napi sétánkat tettük, csak mindig elfelejtem magammal vinni a fényképezőgépet. Na ezt most bepótoltam :-) 

csak egy rövid szösszenet volt ez mára :-)

ja, és Boldog Gyereknapot mindenkinek!!!!!!!!!!!!!

Mivel gyakran előfordul, hogy kiürül a konyhám, ezért a kreativitás az, ami sokszor kihúz az egyhangúságból. A sárgarépa az, ami szinte mindig ott lapul a hűtőmben, egy-egy eldugott szegletében, menekülőre fogva. Na ezeket használom most ki, és teszek fel, egy egyszerű, gyors, de vitaminbombának számító pakolást. 

A répa elképesztően gazdag béta-karotinban, ennél fogva kiválóan alkalmazható korán reggel egy frissítő pakolásnak.

Vitaminos répapakolás:

1 sárgarépa, 1 evőkanál mandulaolaj (vagy más értékes bázisolaj: avokádó, búzacsíra), 1 kis kanál ligetszépe olaj, ha épp van otthon..

A répát hámozd meg, és reszeld le, vagy botmixerrel pürésítsd pépesre (mivel én korán reggel csinálom, elhagyom a botmixer zaját..). Adagold hozzá az olajokat, és kész is.

Forró vizes törölközővel dörzsöld át a bőröd (azért finoman!), hogy kicsit kipirosodjon, és tedd fel a pakolást, hagyd magadon 10-15 percig, vagy ameddig időd van. Közben lehet reggelit készíteni, vagy egy friss gyümölcsturmixot!

A végén meleg vízzel mosd át, és finoman törölgesd meg az arcbőröd. Jöhet rá a reggeli ápoló olajod, vagy krémed.

Indítsd ezzel a napod, és máris sokkal jobban fogod érezni magad a bőrödben :-)

A gabonafasírtok sokaknak rémisztőnek tűnhetnek, pedig csak a fűszerezésen múlik minden. A fasírt alapja lehet köles, hajdina, vörös lencse és sárga borsó. Én minden esetben teszek bele puhára párolt zöldséget, mint brokkoli, spenót, zöldborsó.

Nagyon finomak, igazi nyári salátára való fasírtok, amelyek hűtőben, fagyasztóban is jól megállják a helyüket. Még a Nagymező utcán volt/van egy salátázó, ott szedtünk Tesómmal mindig egy nagy tál friss salátát, különböző öntetekkel, hozzá hideg zöldséges-gabonás fasírttal-golyóval. Gyorsan nagy adagot el lehet készíteni, amit aztán néhány perc alatt kisüthetünk.

Ma kölesfasírtot készítettem, mivel salátának való nem volt itthon, így egy hajdinás-zöldséges-babos egytálételhez tettem feltétnek.

Kölesfasírt:

2 bögre köles (kb. összesen 4dl), 2 fej vöröshagyma, 2 nagy gerezd fokhagyma, só, bors, 3-4 evőkanál szezámmag, 1 tojás, 2 bögre aprított zöldség (1fej párolt brokkoli, borsó vagy blansírozott spenót), zsemlemorzsa. Ebből jó sok lesz, kb. 40 db, de le is fagyaszthatod, vagy hűtőben másnap is kisütheted.

A kölest - egy csipet sóval- kétszer annyi vízben főzd puhára (amíg el nem fogy a víz alatta), és hagyd kihűlni (én este főztem meg a kölest és reggel sütöttem ki a fasírtokat). Kevés olívaolajon/vajon dinszteld meg az apróra vágott hagymát, fokhagymát. Öntsd bele a kihűlt kölesbe, és tedd bele a tojást, a puhára párolt zöldségeket, és fűszerezd ízlés szerint. Miután jól összekeverted, add hozzá a szezámmagot, és annyi zsemlemorzsát, hogy puha, gyúrható állaga legyen (kb. 2/3-1 bögre= 1,5dl). Formázz apró golyókat, lapítsd el egy kicsit, hogy könnyebben átsüljenek, és forró olajban, de alacsony-közepes lángon süsd aranybarnára őket (kb. 4-5 perc)

Remekül illik salátához, szendvicsbe, kiránduláshoz, zöldséges-gabonás ételekhez.

 Van úgy, hogy azt érzem, lefagytam, megdermedt végtagokkal figyelem a világ és a körülöttem élők történéseit, látom, hogy változik a világ, de magamat cselekvésképtelennek érzem. Az elmúlt időszak mostanra ezt 'hozta' ki belőlem, és persze tudom, hogy bennem is zajlanak dolgok, csak nem értem, miért nem tudok 'mozdulni'. 

Mintha légüres térben lebegnék, mintha mindent és semmit csinálnék egyszerre. Mindent figyelek, felfogok, és átélem, de semmit nem teszek...Furcsa érzés ez, remélem változni fog..

A megrendítő kérdés, ami foglalkoztat, mi az ÉN életem, mi az én választásom, feladatom?

Te tudod erre a választ? Ha magadba nézel a sok felesleges dolgok mellett, Te tisztán látom önmagad helyzetét a világban? Vagy csak tengünk, lengünk? 

Valami nagy okos mondta, hogy az emberek elfelejtettek igent mondani. Pontosabban nem mernek IGENt mondani a 'sors' eléjük állított feladataira. Azt tudják, mit NEM szeretnének, de nem mernek lépni semmi felé. Mert félnek a bizonytalantól, a kétségektől, és nem mernek 'kockázatot' vállalni.

Nem is tudom, az én esetemben ez hogy van. Én nem félek, inkább felelősségteljes elhatározásnak érzem a döntést. Mivel minden döntés többtényezős, ezért nem csak a 'saját' döntésem, mert ezzel a környezetemben élők 'szálait' is befolyásolhatom. Persze, ez meg így túl bonyolult, ettől mindig sokkal egyszerűbben döntöttem, de most nem megy. Talán mert nem is tudom, miben kellene döntenem...

Amiért ez ennyire felszínre tört bennem, az az UP! (Fel) című 'mesefilm' napi 4-5szöri megnézése, mert Tamarának most ez a nagy kedvence..

Nem is gyerekeknek való pedig ez a film, mert nagyon szomorú (persze vidám köntösben, és  boldog véggel) az alaptörténet, és elgondolkodtató. Kicsit magunkra ismertem (egy házaspárról szól az eleje), ami pedig elszomorított, pedig nekünk még lehetőségünk van változtatni :-)

Aki nem ismerné, az alapszitu, hogy egy kisfiú és egy kislány megismerkednek, azonos érdeklődésük miatt (mindketten ugyanzt a felfedezőt tekintik példaképnek, mindketten ugyanazt szeretnék, eljutni egy csodaszép helyre). Felnőnek, összeházasodnak, dolgoznak, de valahogy mindig közbejött vmi 'fontosabb dolog-kiadás', ami miatt nem jutottak el oda, ahová mindig is vágytak...na nem mesélem ám el az egész sztorit, mert egyszer érdemes megnézni, (meg amúgy sem tudom túl jól megfogalmazni a sztorit :-))  csak ízelítést akartam adni belőle :-)

szóval erről a filmről jutott mindez eszembe, ajánlom Nektek is...egy Pixar produkcióhoz képest elég velős gondolatokat indíthat el...

A lányom fogantatása után kezdődött az egész. Jöttek a jó tanácsok, a fejcsóválások, és a sok okos könyv.

 (Tamarával a pocakomban, szülés előtti este)

Először a terhes vitamin, a vasutánpótlás, a különböző bogyók, az életmódbeli tanácsok, a szülésre való felkészülések. A terhes vitaminnal mindkét terhességnél megjártam. Az Elevittől hányingerem volt, így azt a következtetést vontam le, hogy a terhes hányingerek egy része itt gyökerezik…A mostani terhességemnél azt gondoltam, mivel még szoptattam, és jött a tél, hát gondoltam, ezen ne múljon. Akkor a Béres terméket próbáltam, 2napra óriási vörös foltok (kb 5-8cm átmérőjű) jelentek meg a hasamon. 5 napig szedtem, egyre rosszabb volt. Abbahagytam, 3 nap múlva minden átmenet nélkül elmúltak. Gondoltam, akkor hagyjuk. Mentünk, szedtünk kökényt, csipkebogyót, ettük, ami volt, ittam literszámra a ’vasas vizet’. Apropó, vasas víz (Székesfehérváron van egy ’kút’, amiből nagyon magas Ca, Fe, Mg tartalmú víz folyik). A másik jó tanács az orvosok részéről a vas utánpótlás. Fel is írt nekem anno a doki (még Tamarával) valamilyen csokiízű vas rágótablettát. Na, ebből egyet sem bírtam megenni, mert borzalmas szaga volt. Tibi elcsipegette egy fél év alatt…Ehelyett sok vasas vizet ittam: volt olyan nap, amikor már szoptattam, és egy nap megittam, nem túlzás, 10 liter vasas vizet. Nem kötelességből, hanem mert nagyon kívántam. Ettem a hajdinás-zabos-teljes kiőrlésű kenyeret algákkal, ittam zöld ásványport, és semmi problémám nem volt. A mostani terhességem ’szerencsésebb’időben volt, mert jött a csalán február végén, azt ettem/ünk, ittam/unk minden mennyiségben, formában. Aztán jött a pitypang, kányabangita, tyúkhúr, mezei sóska, és a többiek. Minden vérképem magas vassal és tökéletes adatokkal zárult. Még meg is kérdezték, mit szedek, hogy ilyen tökéletes a vérképem? Elmondtam, aztán néztek nagy szemekkel…

(Tamara a nagyágyban- mai napig együtt alszunk)

Aztán jöttek a mit egyek, pl egy kis háztartási kekszet, ha savam van:miiiicsodát???hogy lehet savas gyomorra enni azt a sz@r kekszet?????? Ma például az anionos betétet ajánlották (nem ismerem, nem használtam, biztosan nagyon jó, akinek kell), mint csodaszert, mert erősíti az immunrendszert, meg mindenféle jó dolgot csinál. Hiába mondtam, hogy nekem semmi bajom nincs, akkor is, az érv az volt, hogy de erősíteni mindig lehet. Erről meg az a véleményem, ha a szervezet jól működik, egyensúlyban van, akkor bármiféle külső beavatkozással csak felborul az egyensúly. Túlcsordítani vmit ugyanolyan elrontásnak számít, mint kiüríteni. Ez csak amolyan fizikai tény, vagy józan paraszti ész… A vitamintablettákban sem hiszek, mert egy iparilag előállított ’vitamin’ nem pótolhat egy friss, zöld, élő, energiával teli élelem-és vitaminforrást. Tényleg, nem élelmiSZERre van szükségünk, hanem élelemre…Akkor inkább kevesebb vitamin, de az ’élő’ anyag legyen. Ez a bajom a noni itallal, a gyümölcskoncentrátummal teli lekvárral és a további csodaszerekkel. Egy virslis, felvágott-zsömivel táplálkozó és light kólát rostossal ivó emberen biztosan ez is sokat lendít, de én már nem itt tartok, ha nem haragszotok, és csak ajánlani tudom ennek a ’fázisnak’ a kihagyását.

Aztán jött a szülés, ami nálam nem volt amolyan ’felemelő’, mert azt gondoltam –amit biztosan sokan mások is-, hogy csak bemegyek és én megszülöm a gyermekemet. Ehelyett, mivel faros volt, és a szülést megelőző nap nem jöttek meg a fájások, a magzatvizem meg ELVILEG szivárgott, így hát esélyt sem kaptam hogy megpróbálhassam. Kiszolgáltatott helyzet, elkeseredés volt bennem (én nem éreztem, h szivárgott volna a magzatvizem, és hiába próbálok visszaemlékezni, egyre inkább indokolatlannak tűnt a beavatkozás.). De meg kellett békélnem, túltettem magam rajta, hiszen ez csak nekem volt fontos, és a lényeg, hogy tényleg egészségesen született meg a lányom. Leginkább az zavart, hogy vajon Ő döntötte-e el tényleg, hogy akkor most, ebben a pillanatban, itt fogok megszületni?? Nem tudom, de így alakult. Ezen most szeretnék változtatni, majd kiderül, hogy hogy sikerül. Sajnos nehéz jó dokit választani, mert hány dokit tudsz megismerni a szülésig? 5-öt, 10-et? Maximum! Hallomásból, ajánlásból keres fel az ember valakit, és majd az utolsó pillanatban derül ki, jól döntött-e. Az ingyenes egészségügy nálam bedőlt, miután 16 hetes voltam a mostani terhességemmel, és eldöntöttem, Szfehérváron szülök. Felkerestem hát a kórházat, hogy elkezdjem az orvosok megismerését. Mivel amúgy is mennem kellett ultrahangra, egyrészt mert a méret szerinti és a menszesz alapján 3-4  hét eltérés volt a szülés napjára, ezért hát sorszámot húztam, és ahogy azt kell, bevártam a sort: jöttek a magánbetegek (ez ugye nálunk így  is van rendjén, hisz ők fizetnek…), aztán jöttek a többiek, és a végén már tényleg csak a cigány leánykákkal ültünk együtt, várva, hogy beszólítsanak. Na, be is mentem, elmondtam a problémám, mire az orvos, kikérte magának, milyen luxusnak gondolom én az ultrahangot (azt az ezeréves kisképernyős, a kosztól már ragadó kis szerkezetet), hogy idejárok, indokolatlanul. Jöjjek vissza 2 hét múlva (menszesz alapján akkor lettem volna 19 hetes..)..na én köpni nyelni nem tudtam…Aztán ajánlottak egy dokit, hogy az milyen szuper, el is mentünk a magánrendelőjébe, minden jól is indult, egészen addig, amíg kijött az egyik beteg a szobából, és a nyílásból láttam, hogy ez AZ a szuperdoki, aki engem nem vizsgált meg…hahaha…na azért hátradobtam az előítéleteimet, és adtam egy esélyt neki is. Persze normális volt – hisz itt már fizettem- de valahogy mégsem fogott meg (a perdöntő mondata: a szülésről korán van még beszélgetni, majd az utolsó hetekben…na én ezzel nem értek egyet, hiszen pont azért beszélgetnék a szülésről, hogy egy komplett képet lássak, milyen beállítottságú, mire lehet számítani nála)..Aztán végül elmentem egy szintén ajánlott nő dokihoz (Bognár Ida, ha valakinek van véleménye róla, várom!!!!) akinél megtaláltam a számításom: elhangzottak ugyanis azok a bűvös szavak, mint gátvédelem, beszélgessek a babámmal, hasznos a vasasvíz, nem szeret császározni, stb..Amúgy nála is emlékezetes volt az első találkozás, mert én buta, elképzeltem egy ’Bognár Idát’. és amikor kijött a rendelőből, mialatt én vártam, hogy bejussak, teljesen más embert láttam. Egy alacsony, duci, vörös-narancsrövid tépett hajú, erősen sminkelt, a sminkjéhez illeszkedő téglalapszemüvegű, aranynyakláncú nőt láttam. OK, gondoltam, eddig sem ez alapján ítéltem meg az embereket, kezdjük tiszta lappal. És bementem, és teljesen más volt. Leginkább Ursula nővér kedvessége, nagylelkűsége/szívűsége és benyomása volt. Rendkívül pozitívan csalódtam. Eddig. Remélem így is marad :-) Szóval ő lett az én választott dokim, és valamilyen furcsa nyugodtsággal, hogy ok, most már biztonságban vagyunk érzéssel távoztam a rendelőből. És ez jó volt.

Aztán amikor megszületett a lányom, anno, jöttek a nevelési tanácsok. Én textilpelenkát használtam, és akarok most is, mert azt gondolom, szegény kis újszülöttet nem kellene azonnal egy műanyag zacskóba tenni..Ez szellőzik, és természetes benyomású.

(Tamara több ezer rózsafej között, még az Otthon magazinos múltból..)

Nincs babakocsim, babahordozót (Babasling) használok, ezen is sokan megrökönyödtek, főleg mostanában, amikor nagy pocakkal Tamarát beteszem a lila hordozóba :-)

Még mindig szoptatok, ami szintén nagyon kényes téma volt a szülők, orvosok körében. A legújabb kutatások szerint nem okoz gondot a terhesség melletti szoptatás, ha az anya bírja. Én még bírom, habár a zárt fogsorral történő elszundításokat már kevésbé tolerálom…De hát én vállaltam, én csinálom. Nem engedtem beleszólni senkinek sem, hogy hogyan csinálom, mindenkit meghallgattam, és ha egyetértettem, akkor megfogadtam.

Így volt ez a védőoltásokkal is. A H1N1, a különböző borzasztó-de jó drága - választható védőoltások, mind-mind kényes téma volt. Mivel a lányom még lázcsillapítót sem evett életében (ha nagyon kellett volna, biztos adok neki, ennyire nem vagyok elvetemült, de úgy gondoltam, a 39-40 fok között ingadozó, vizes ruhával csillapítható láz, még a tűréshatáron van), ezért úgy gondoltam, a kis szervezete megküzd a betegségekkel. Azt gondolom, a szervezetnek ’dolgoznia’ kell, nem lehet egy steril, betegségektől mentes élet a cél, hiszen az pont legyengíti és leállítja a szervezet immunképességét. Értelemszerűen ésszerű határokon belül. Ezért nincs domestos, antibakteriális szer, és egyéb csoda vegyi anyag a lakásban.

Aztán jött a kutya-gyerek kapcsolat, a kosz, a megharapja, a féltékeny lesz, a felborítja, a beteg lesz tőle, de ezek valahogy mind kimaradtak..neem, a felborítja az néha megvan, de legalább figyelmesebb lett :-)

Ja, és a szobatisztaság, mikor kell, és mikor nem. Én 3 hónaposan tettem a lányomat bilire, rendszeresen rátettem, és akkor óriási sikereket értünk el. Alig volt egy-két bepisi, éjszaka sem volt peló rajta. Aztán lett egy éves, és elhatározta, ő soha többé nem ül rá a bilire. Ok, akkor vissza a peló. Aztán volt 1,5 éves, amikor rájött, mi wc-re ülünk, akkor ő is oda akart. Itt is óóóóriási sikereket értünk el, ment, akart ráülni, pisi-kaka. Aztán eltelt 1-2 hónap, és elhatározta, ő soha többé nem ül rá a wc-re. Ok, megint vissza peló. Aztán 2 éves volt, amikor újra megtalálta a bilit, és megint óóóóriási sikereket értünk el J De most (2.hete) elhatároztam, hogy leveszem örökre a pelót, el is búcsúztunk, visszük a bilit, vagy megy a fűbe (bitumen-beton, térkő) pisi-kaka, és most is óóóriási sikereket érünk el. Remélem ez már tartós lesz, de szerintem az lesz, mert most már magától húzza a bugyit le, ráül, elvégzi, szól, és együtt visszük ki a wc-re. Szóval itt járunk. Ez elég vegyes volt, de én így csináltam. Így tudtam…

Szóval összességében azt gondolom, hogy minden gyereknek az anyukája tudja legjobban, mire van igénye- már ha hajlandó tényleg ráhangolódni a gyerekére- ezért beleszólni nagyon nincs értelme, csak ha valaki nagyon tévúton jár. Mert minden gyerek, minden életszituáció egyedi.

Egy kicsit hosszúra sikeredett ez a bejegyzés, de most hála mindenki alszik, mert Edward rosszul volt hajnalban, így 4-től fél 5ig lihegett, kaparta az ajtót, aztán erre mindenki felkelt, és menni kellett…Tamara is üde, friss volt, így biciklire pattant, és indultunk a kúthoz a parkba (vasas vízért), majd a piacra, bevásárolni. Még így is fél 11-re értünk vissza autó nélkül, és most szundított el mindenki :-) ami persze azt jelenti, hogy én este 8kor kidőlök, Tamara 11-ig fent lesz, Tibi meg éjszakázni fog….áááááá

Végre valami, ami nem fagyott le, nem vitte el a vihar, és friss és ropogós, és tuti nem permetes :-) (legalábbis reménykedem benne)

Itt ülök a gép előtt, és falom a köszmétét. Jó savanykás, roppanós, imádom! Akartam belőle csinálni valami finomat, de ezzel is úgy jártam, mint a zsenge zöldborsóval, hogy mire odaérnék, hogy elkészítem, meg is esszük szőröstől-bőröstől. Nincs mese, csak elmélet marad mindez, de legalább inspirálom magam, a következő alkalomra.

Keresgéltem a receptek között, de mind olyan cukros-tojásos receptek voltak, és én valami könnyedebbet szeretnék csinálni. Meg is találtam egy BBC recept oldalon a következőt:

Köszmétés bodzavirágos vaníliás gyümölcskrém

½ kg köszméte, 2-3 evőkanál méz, 1/liter tejszín, 1 vaníliarúd, 5-6 nagy bodzavirág.

A köszmétét tedd fel főni - annyi vízbe, hogy épp ellepje- egy kis mézzel (eredetileg cukrot írtak). Épp csak forrald fel, hogy puha, de még roppanós legyen. Vedd le a tűzről és tedd bele a bodzavirágokat. Turmixold össze az egészet, finom péppé.

A tejszínt verd fel egy vanília kikapart belsejével. 6 pohárba tedd egymásra rétegezve a tejszínhabot és a gyümölcspépet. A tetejére tegyél néhány szem érett köszmétét.

Csak zárójelben jegyzem meg, hogy úgy látszik, nem csak nekem nagy favorit a bodzavirág :-)

A másik recept, ami nekem elsőként eszembe jutott, egy szörbet, szintén bodzavirággal, és eredetileg vodkával, de én most ezt kihagyom:-)  

Bodzás-vodkás köszméte szörbet

1/2kg köszméte, 15db bodzavirág, 130ml vodka.

A köszmétét a bodzavirággal és 1,5dl vízzel főzd fel, épp hogy megpuhuljon a bogyó. Szűrd át az egészet egy szitán, fakanál segítségével, hogy a magok és a felesleges virág fennmaradjon. Tedd be a hűtőbe, és amikor már teljesen lehűlt, add hozzá a vodkát. Fagyaszd le, és fogyaszd friss mentalevéllel keverve. Mivel nekem nincs fagyi-szörbet gépem, ezért nekem szó szerint jégkásám lesz, de lehet, hogy a jól bevált jégkrém készítő dobozaimba öntöm a levet.

Már alig várom, hogy kipróbálhassam, mert a mai adagból csak pár szem maradt, pontosabban pár szemet hagytam Tamarának is, mert ő is nagyon szereti, még a ha húzott szájjal eszi is, de a múltkor és ma a piacon is megevett egy nagy marékkal.  Ha valaki elkészíti, akkor írja meg, milyen lett! Majd én is tudósítalak benneteket!

És egy kis tudomány, csak hogy jól informáltak legyünk:

A köszmétének magas az  A, B1, D vitamin tartalma, de van még benne C és  E vitamin is. Ásványi anyagai közül fontos a kálium, kalcium, vas és a foszfor. Jelentős pektintartalma segíti a bélműködést, és kedvezően befolyásolja a koleszterinszintet. A benne található szerves savak és nyomelemek a belső elválasztású mirigyek, a máj, szív és vese működését kedvezően befolyásolják. Fogyasztása hasznos ízületi és veseproblémák esetén is.
 

Ha már úgyis lemondhatunk a cseresznyéről és napfénytől ízletes szamócáról, legalább élvezzük ki ennek az időjárásnak az előnyeit. A piac tele van friss, illatos gombával, nekem most így tavasz tájékán a szegfűgomba a nagy kedvencem. Illatos, meleg, kellemes ízű gomba, igazi tavaszi ételbe való.

A piacon rengetegen árulnak gombát, de én rendszeresen a cigányoktól veszek gombát, mert itt Fehérváron, szinte senki nem vesz tőlük. Pedig ugyanazt árulják egymás mellett, de mégis, alig van vevőjük. Ezért én náluk vettem egy nagy csupor (4dl) szegfűgombát. Friss és illatos volt.

Ma reggel csináltam meg, Tibi el is vitte ebédre. Egyszerű recept, nem mondok vele semmi újat, de ha nincs ötleted, mit kellene enni, akkor ez egy remek választás, így esős napok után, kicsit őszi hangulatban J

Kolbászos-gombás pirított krumpli

2főre (+ Tamara+ Tesó pocakban):

4szelet (10-15dkg) füstölt húsos házi szalonna, 2 nagy fej vöröshagyma, 10cm-es darab füstölt házikolbász, 6 szem sütnivaló krumpli, 15dkg csiperke, 4dl (amennyi van) szegfűgomba, só, bors.

A szalonnát apró vágd apró kockákra, pirítsd meg, tedd bele az apróra vágott hagymát, süsd 5percig, majd tedd bele a karikákra vágott kolbászt és a vékony karikákra vágott krumplit. Süsd majdnem készre-puhára, ekkor tedd bele a megtörölt és nagy darabokra vágott csiperkét és a leszárazott szegfűgombát. Sózd, borsozd, és pirítsd össze, hogy a krumpli néhol megpiruljon-barnuljon, a gombák pedig összeessenek (kb 10 perc). És kész is. Frissen, melegen az igazi!! Egy pohár vörösborral…

Nekem még kimaradt a tavaszi nagytakarítás, és most úgy tervezem, a hétvégén mindent bepótolok. Erről jutott eszembe, hogy összegyűjtöm azokat a 'tippek-trükkök-praktikák'-at, amiket használok, amelyekről olvastam, hallottam. Én nem használok vegyi szereket, mert nem bírom a szagukat, még az öblítőtől is hányingerem van, meg amúgy is inkább egy kis kosz, mint egy kis hipó...

Fa:

- ha a vágódeszkádon hagymát, halat pucoltál, akkor utána mosd le vízzel, majd egy félbevágott citrommal töröld át, és újra mosd le. Így könnyen megszabadulsz az erős szagoktól, és újra tisztának érzed majd a vágódeszkád

- 3 rész olívaolajat keverj el  1 rész ecettel  , és töröld át vele a fabútorokat

-          - lenolaj, vagy méhviasz is segít a fa bútorok ápolásában 

-          - fapadlót rendszeresen törlöd át forró vízbe áztatott teafűvel, meghálálja

Fém:

-          - ha alumínium fényét akarod visszanyerni, akkor dörzsöld át fél citrommal

-    - ezüstöt korommal, szivarhamuval dörzsöld át, és visszakapják eredeti színüket

-          - matt rezet ecet és só keverékévek tisztítsd

      Ruha/textil:

-          - ha kinyúlt kötött ruhád van, először forró ecetes vízbe, majd hideg ecetes vízbe ártsd, akkor visszaszűkül egy kicsit

-          - a szőnyegből a beleragadt rágót jégkockával szedheted fel. Addig dörzsöld, míg meg nem keményedik, és ki nem tudod szedni

-          - a nagyon poros szőnyeg visszanyeri eredeti színét, ha beszórod nedves (nem vizes!) tealevéllel, majd jól kikeféled

-          - motorolajat, kátrányfoltot kend be először étolajjal, majd alkohollal, és szépen kijön a textilből

-          - festékfoltra, filctollfoltra tegyél terpentint, majd mosd át szappanos vízzel

-          - fűfoltra legjobb az alkoholos bedörzsölés, majd mosd át

-          - gyümölcsfoltra megoldás, ha citrommal kened be, vagy tejbe áztatod

-          - ha lekávéztad magad, akkor gyorsan mártsd hideg tejbe a foltot, vagy töröld át vele, aztán mosd ki

-          - rúzsfoltot kend be glicerinnel, majd mosd ki és kend át alkohollal

-          - egyéb folt, pecsét tisztítására alkalmas a szódabikarbóna

-          - hipó helyett használj boraxot (színtelen természetes ásványi só) fertőtlenítésre vagy fehérítéshez

-          - padlószőnyegre szórj este szódabikarbónát, majd reggel porszívózd fel 

-          - curry foltok eltüntetésére használj meleg vízbe kevert citromlevet 

Fürdőszoba:

-          - ecet vagy citrom átdörzsölésével, majd pihentetésével és egy körömkefe segítségével újra tiszta lesz a kád, mosdó, stb

-          - keverj össze 5 evőkanál szódabikarbónát, egy bögre vizet és két evőkanál ecetet és tisztítsd vele a mosdót, kádat, wc-t

Kő: 

     - a márványról a foltokat sós-ecetes vízbe mártott törlőruhával szüntetheted meg

Konyha:

-          - főzőlapra szórj sütőport, várj egy kicsit és dörzsöld át ecetes-citromleves szivaccsal

-          - kuka, hűtő szagtalanítására jó a szódabikarbóna, vagy a frissen őrölt kávé

-           - a teafaolaj alkalmas konyhai munkalap, vágódeszka, asztal, és wc fertőtlenítésére

-          - dugulásnál segíthet a zsíroldó borax, minél töményebb használata

-          - ablakok, üvegek, poharak, tükrök tisztítására használj ecetes-citromos forró vizet

 Egyelőre ennyi, ha Nektek van még ötletetek, akkor írjátok meg, ogy bővüljön az 'adatbázis' .-)

Elhatároztam, pozitívan állok a  'fészekrakás' projekthez, és alkalmazom a

'KÉRD ÉS MEGADATIK' elvet. erről majd még írok...

Ez egy kedvenc anyagom volt már évek óta, egy régi Living magazinból szedtem ki, mert mindig ez jutott eszembe, ha életvitelre gondoltam. 

Tessék, csemegézzetek :-) 

Amúgy ami annyira felszínre hozta ezt a témát az egy amerikai film, a Away we go (Továbbállok), ajánlom mindenkinek :-)

és egy régi klasszikus, ami nem említhető a fent említett filmmel... ez a Martin Sulík "A kertben" c. filmje,amit anno még Tibi (ismerkedésünk hajnalán) mutatott nekem, és azóta is beleivódott kis agytekervényeimbe...

mindkét filmet ajánlom Nektek!!
 

Amikor úton vagyunk, leggyakrabban egy falafeles szendvicset rendelünk, nagy gond nincs vele, zöldség, egy kis pita, falafel golyókkal.

Már korábban is elkészítettem ezt otthon, és hát klasszisokkal jobb, friss, mint a ’török büfében’. Nincs az a használt olaj szag, nincs mikróban megmelegített fagyasztott falafel, és kókadozó zöldségek.

Most úgy gondoltam, leírom Nektek, mert egy tényleg bevált recept lett belőle.

Falafel golyó:

3dl csicseriborsó, éjszakára beáztatva és lecsöpögtetve, ½ tk hing (ha nincs, egy kis fokhagymával helyettesítheted), 1csokor petrezselyem, 1tk római kömény, 1tk bors, 2 tk só, ½ tk sütőpor és olaj a sütéshez.

A beáztatott, lecsöpögtetett nyers csicseriborsót turmixgépben vagy botmixerrel (kicsit több idő) pürésítsd össze, szedd ki egy tálba és keverd bele a fűszereket. Miután jól elkeverted, pihentess kb. 30 percig. Ebből a masszából 14-16 kis golyó lesz.  Forrósítsd fel az olajat és kézzel formázz a masszából kis gömböket. Nem baj, ha puha, majd szépen megsül. Kb 3-5 perc alatt megsül erős-közepes lángon, sokkal tovább nem érdemes sütni, mert megkérgesedik a külseje. Olyan aranybarna, maximum karamellbarna legyen.

Pita

3 tk élesztőpor (én frissből készítettem, kb 1/3 kocka élesztővel), 4-4,5dl meleg víz, ½ tk barnacukor, 1,5 liter rétesliszt (én ebből 1dl-nyit búzadarával helyettesítettem), 2 tk só.

Egy nagy tálba keverd össze az élesztőt, meleg vizet, cukrot, míg az élesztő fel nem oldódik. Öntsd hozzá a lisztet, sót és gyúrd sima tésztává (ha kell még vizet vagy lisztet tehetsz hozzá).  A tésztát sodord hengerré, kb. 12 nagy, vagy 24 kicsi lesz belőle, és formázz belőle kis golyókat. A golyókat kézzel sima koronggá kell lapítani, majd nyújtófával ½ cm vastagságúra nyújtani. A lepények átmérője kb. 12 cm, a nagyobbaké 20 cm. Az egészet takard le, és pihentesd 30-45 percig. Addig a sütőt melegítsd be 240 C fokra, és ha letelt az idő, akkor egy kicsit megmelegített olajozatlan sütőlemezre tegyél rá 4-5 pitát. Süsd kb. 3-4 percig. Ekkora megemelkedik a pita, és már kész is. Amíg a többi sül, a megsülteket csomagold száraz konyharuhába. A lényeg, hogy ne süsd kőkeményre, csak épp krémszínűre.

Töltelék:

-   zöldség: salátalevél apróra, rukkola, vöröskáposzta, vöröshagyma vékonyra gyalulva, paradicsom, uborka szeletelve. 

-          szósz: 2dl natúrjoghurt, 5-6 levél menta, 2 gerezd fokhagyma, csipet só, kiskanál citrom. ÉS  2dl joghurt, chilipaprika apróra vágva vagy paprikakrém, csipet só (a lényeg, hogy csípős legyen).

Szerintem nagyon ízletes, és ez a friss íz felülmúlhatatlan!

Minden vagy semmi?

A tegnapi nap történései (elromlott autó, hátralékok, elúszó telek) elkeserítettek egy kicsit. Még azt is mondhatnám, hogy elbizonytalanított, de az túlzás lenne…

Amikor azt érzem, hogy minden rendben van, és tényleg megvan mindenünk, már ami nem az anyagi javakat érinti, akkor mindig jön valami nagy krach, ami kérdőre vonja mindezt.

A kérdés nem az, hogy mi a fontosabb, mert azt tudom. Inkább azt nem tudom, mi az az elég, ami után már nem lényeg az anyagi jólét. Vagy mindig többre vágyunk? Sosem elég az, ami van? Azt gondolom, hogy nem panaszkodnék, ha legalább a 0 pontra elérnénk, és nem mínuszban lennénk. Sok mindent elengedtem már, de valahogy mégsem működik tökéletesen a dolog.  

Mert mi a minden és mi a semmi? Mindenem megvan, hiszen boldog, szerelemes családban élek/ünk, egészségben, békességben, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Gyerekek, Edward kutya, nagy, szerető családdal.  És semmink nincs, mert nincs nagy autónk, házunk, tévénk, hangzatos nyaralások, vaskos bankszámla, semmi olyanunk nincs, ami manapság ’értéket’ képvisel. Ami alapján egy ember ’sikeres’ vagy ’elcseszett’. Vannak, akik szerint az ’elcseszettek’ kategóriába tartozunk, csak azt sajnálom, hogy ezekkel az emberekkel, ha kellene sem cserélnék…mert a pénz nem jár együtt a boldogsággal (tudom, ócska közhely…)

A boldogságérzésem nekem akkor van, amikor meglátom Tamarát, amikor Tibivel összebújva alszanak, amikor együtt elmegyünk sétálni a Velencei-tóhoz, és nem akkor, amikor megjavul az autó, vagy veszek valamit. Az legfeljebb elégedettséggel tölt el, de még abban sem vagyok biztos, talán inkább a ’letudtam a dolgot’ érzés ez. Mégis, ha egy kis vityillóra gondolok, kerttel, ahol élhetnénk, már más érzés fog el…

Lehetnek-e elérendő ’céljaink’? Vagy csak a remény rabja lesz az ember? Valahol nem céloknak nevezném ’őket’, hanem érzem, mi lenne a legjobb, mi felé tekint az életem. Vagy ha spirituálisan fogalmazom meg, akkor mi az utam. Persze a körülmények sokszor háttérbe szorítják ezeket az érzéseket, de megszűnni akkor sem tudnak. És ebből is tudom, hogy ezek nem múló hóbortok. Akkor azt érzem, hallgatnom kell a megérzéseimre. Nekem ennyi a ’célom’.  Legalábbis jelenleg ennyit ’látok’ belőle. Egy kis vityilló, kerttel, gyümölcsökkel. Ha/amint ez megvan, a többi képlékeny, bármilyen irányt is vesz az életem/tünk. Nem tervezek előre, mert nyitott vagyok a változásokra, de ez, az az el nem múló érzés, ami kezd fix lenni az életemben. Vagy ez a rögeszme??

Nagyon finom reggeliket ajánlok Nektek, amelyek beváltak (férfi-nő-gyerek), mert finomak és egészségesek. Ja, és könnyen-gyorsan elkészíthetőek.

A különféle gabonakásák már évek óta nagy barátaim, első receptemet még Tesóm ajánlotta nekem, én meg továbbítom felétek :-)

Zabkása almával, dióval, mézzel:

1főre: 1,5-2dl zabpehely, 1 alma, 1 evőkanál méz, fél citrom leve, fahéj, és egy marék dió.

Ha van kis lapos, egyszemélyes tálka, akkor abba, vagy müzlis tál is megteszi, a lényeg, hogy az aljára szórd a zabpelyhet. Kb. 2dl vizet tegyél fel forrni, és amint forr, öntsd rá a zabpehelyre. A lényeg, hogy annyi vizet használj, hogy épp csak ellepje a zabpelyhet. Aztán reszelj le egy almát (mivel már nincs kifejezett almaszezon, ezért tökéletes apróra vágott szamócával, vagy egyéb idény gyümölccsel), öntsd nyakon citromlével, tedd az ázott zabpehelyre, locsold meg mézzel, és szórj rá fahéjat. Végül vastag aljú- nekem a vasedény a tuti- edényben pirítsd meg a diót, és szórd meg az egész tetejét. Nagyon finom, tápláló, és könnyű egyben.

Almás köles:

Makrobiotikus ’édesség’. 1főre: 2dl köles, 2-3 alma, fahéj. A megmosott kölest a meghámozott, feldarabolt almával együtt tedd fel főni, míg meg nem puhul. Fahéjjal ízesítsd, ha nagyon muszáj, mézzel is. Nagyon jó a gyomornak, igazi napindító reggeli, főleg tavasztól őszig (mert a köles hűt).

Házi sült müzli:

Még őskori Stahl recept volt, amit előszeretettel készítek magunknak és ajándékba is, mert nagyon finom- Tibi és Tamara rendszeresen rájárnak, csak úgy magába eszegetik- és jól tárolható ínséges időkre, már ha kitart addig…

1 kg vegyes müzli alapanyag (zabpehely, rozspehely, korpafélék, puffasztott rizs-búzaszemek, lenmag), 30-40dkg vegyes aszalt gyümölcs (mazsola, áfonya, sárgabarack, szilva, amit szeretsz), 30 dkg mag (mogyoró, mandula, dió), 10 dkg vaj, 2-3 evőkanál fahéj, 3-4dl méz. (én ínséges időkben csináltam sima cukormentes Tesco-s kilós müzliből is..)

Az alapanyagokat (müzli, mag) egy nagy tepsiben pirítsd 5 percig. Aztán szórd meg fahéjjal, apróra vágott vajjal, aszalt gyümölccsel, és forgasd bele a mézet. Vissza a sütőbe, pirítsd meg az egészet (kb 10-20perc) addig, míg aranybarna nem lesz, néha nézz be rá, és jól kavard össze. Aztán vedd ki, és hagyd kihűlni. Én nagy befőttes üvegekben tárolom.

Ha többféle ízt szeretnél, akkor oszd fel kis tálakba, és keverj az egyikbe kókuszdarabokat, a másikba apróra vágott csokit, vagy ízlés szerint, amit szeretsz.
 

egy röpke szösszenet, nem tudtam kihagyni :-)

amúgy Edward sétához indulnánk, de előtte még meg kell nézni a Hercegnő és kobold című filmet :-)

na mára ennyi :-) 

Mi is az az egészséges életmód? Hogy zöldséget eszünk, salátát, nem eszünk fehér cukrot, nem iszunk kávét, nem cigizünk, egyáltalán, semmilyen rossz dolgot nem veszünk magunkhoz?

Szerintem nem ez az. Pontosabban, van, akinek ez természetes, de nem mindenkinek. Az én egészséges szemléletembe belefér a nápolyi, a cukros forrócsoki, a fehérlisztes sütemény, a jó fagyi és a kávé, a sült szalonna fehér kenyérrel, meg még sok minden más is. Mert HA megkívánom, megeszem. Mert jól esik. Mert utána –mivel kívántam- elégedettség, jó közérzet, és telítettség érzésem van.

Régebben nagy lemondásokkal járó diétákat folytattam. Nagy kilengésekkel. Egy darabig ment, aztán jött a ’bűnözés’. Hogy utálom ezt a szót. Mentünk Tesómmal, és megettünk mindenféle sütit, úgynevezett biosütit, kilószámra. Vagy gyümölcsöt kilószámra. Vagy fagyit kilószámra. Mindegy volt, csak bepótoljuk a ’lemaradást’. Legalább is a szervezetem ezt érezte. Enni kell. És aztán vissza. Na de akkor ennek mi értelme? Nem jobb megenni akkor, azt, amit szeretne az ember?

Ma már másképp van. Azt gondolom, már lecsengett ez az érzés, a szervezetem is kódolta, hogy bármikor megkaphat bármit, ezért nincs torkoskodás. És ez jó.

Sokan tévúton vannak, amikor ’lemondanak’ vmiről. Az nem jó. Ha viszont tiszta és egészséges ételeket eszünk, ami megfelel az ízlésünknek, akkor máris kevesebb ’hülyeséget’ kívánunk. Ha meg megkívántuk, inkább együk meg, mint sóvárogva a vágyott tiltott gyümölcs után, magunkba tömünk valami felesleges, de egészséges dolgot. És higgyétek el, egy idő után, lecsengenek ezek a nagy ’kívánságok’. Csak türelemmel kell lenni a szervezetünk kel szemben.

Azok az emberek, akik számomra egészségesen élnek, és jól néznek ki (jó energetikájuk van), azok nem tiltanak el maguktól semmit. Lehet, hogy az egyik kávézik, a másik imádja az édességet, de mégis jobban néznek ki, mint a szigorú diétát követő, rossz közérzetű-energetikájú emberek.

Mert látom én a bioboltba járó-dolgozó (főként) nőket, és hát nem néznek ki jobban, mint aki megeszik egy jó kis házi sütit, bocsánat, fehér cukorból. Mert jól esően, ízletesen ette meg, és mert beindította az energiáit.

Nem habzsolva, titokba, bűntudatban ette meg, hanem nyugalomban, élvezve az ízeket. És ez elég is. Ha rendben vagyunk testileg-lelkileg, akkor nem visszük túlzásba, és nem is kívánunk belőle többet, mert élvezeti értéke van, és nem táplálékforrás. Mert valahogy a szervezet úgy működik, hogy ha valami számára kellemetlen-számunkra élvezeti értékkel bíró- anyagot kap, akkor utána erőteljesen kíván-kér valami friss, éltető anyagot. És így kiegyenlítik egymást. Amolyan jin-jang effekt. Szerintem. De ahhoz tisztán figyelni kell az ’igényeinket’ és azt fogyasztani, nem holmi talmi csillogó, megint értéktelen kaját, ami épp a kezünkbe akad. Mert akkor tényleg felborul az egyensúly. Vagyis figyeljünk testünk-lelkünk igényeire, figyeljünk ’befelé’, mert a recept odabent van :-), mindenkinek a saját igényeire szabva. 

Egy Elle cikket olvastam néhány hónappal ezelőtt. Azt hittem el tudom felejteni, mert akkor nagyon felkavart, de nem sikerült, így gondoltam megosztom veletek a cikk lényegi tartalmát, amelyhez hozzáfűzném a saját véleményem.

Nekem ami lejött a cikkből, a valódiság megtagadása, sőt kicsit cikizése, amit nem tartok helyesnek, mert ezzel védekezni nem fair. Én nem szólok meg senkit, aki a karriert választja, mert annak még tényleg nem jött el a gyerekvállalás ideje, meg sokféleképp lehet eljutni ugyanoda, ez nem gond, de amolyan ’bicskanyitogató’, amikor a másik oldal ’megvetésével’ próbálnak erényt kovácsolni a saját bizonytalanságukból.

A felvetés a következő volt:

vajon miért nem szülnek a magyar mai (’modern’) anyák?

Mielőtt szélsőségesnek titulálnátok, tudni kell, hogy a lányom terhességét végig dolgoztam, és utána is, 1,5 éves koráig dolgoztam mellette. Igen, szerencsés voltam, mert kötetlen volt a munkám, vittem magammal mindenhová, utaztunk együtt, dolgoztunk együtt. Nekünk is van nagymama 20 km távolságban, ha nagyon kell, szólok neki.

1.       ’’Szülőnek lenni évezredeken át nem minősült magányos vállalkozásnak. Gazdagabb háztartásokban dadák, nevelőnők, házitanítók és egyéb alkalmazottak egész hada tüsténkedett a következő generáció tagjai körül, de az elszegényedett polgári háztartás nem létezett egy cselédlány nélkül… másutt pártában maradt nagynénik, nagymamák, segítőkész szomszédasszonyok vigyáztak a gyerekekre…ehhez képest, manapság ha nincs a háznál egy 0-24 órás szolgálatra befogható nagymama, vagy bébiszitter, akkor az anyuka meglehetősen magára marad a szülői teendőkkel”.

vs: valahogy a nagyszüleink nem ezt mesélték, amikor háború volt, amikor föld és állatok mellett neveltek 3 gyereket, vitte őket ki a földre, segítettek a gyerekek, amikor a férjet elvitték a háborúba, és a nő ott maradt 6 gyerekkel semmi nélkül. De nem kell ennyire visszamenni az időben, mert a szüleink is hasonlókról számoltak be. Most sokkal inkább kényelmesebb és változatosabb lehet a gyereknevelés, mert könnyebb találni valakit, aki vigyáz a gyerekekre, könnyebb programot találni, közösségbe járni, megoldani a napi problémákat. Ok, nem dada (mondjuk annak is fizettek anno…), hanem fiatal lány, rokon, családtag. Csak mintha manapság a napi néhány óra ’gyereknevelés’ is nagy stressz, nagy probléma lenne. Inkább egy jó masszázs, egy kávézás a barátnővel, filmnézés, shoppingolás és egyéb ’felesleges’ dolgok viszik el a gyerekekre szánt időt.

2.       „A családi feladataival magára maradt anyuka helyzetét tovább nehezíti, hogy nálunk az anyákkal szemben olyan elvárások támasztódnak, mintha nem 2010-et írnánk, hanem 1810-et. „

vs: ez nem korhoz köthető ’elvárás’, egyszerűen csak eddig jól bevált, választható dolgok. De a pont a mai nyitott világban, mindenki úgy dönt, ahogy akar. Pont abban a korban élünk, ahol nem kell követni a tradíciókat, mindenki dönthet szabadon. Mi kell még?

-          a jó anya 30 éves kora előtt esik teherbe

vs: ez miért gond? a mai világban már tényleg a 13-55 évig bárki szülhet. A mai karrierista nőt, aki kőkemény, azt miért érinti annyira érzékenyen, hogy a vki szerint 30 év alatt szülni jó? Talán bizonyítani akar, mert bizonytalan?

-          egy jó anya nem kér fájdalomcsillapítást, és nem szül császárral, hanem labdán ülve, kötélen lógva, bordásfalon függeszkedve, de még jobb, ha otthon, bába segítségével hozza világra a kisbabáját.

vs: miért? Nem ez a legjobb? Nem az a legjobb, ha természetesen, akkor és ott születik meg a gyerek, amikor a gyerek és ahol az anya szeretné? Miért kell minden természetes folyamatba beleszólni? Az orvostudománynak mindössze az lenne a feladata, hogy ha komplikáció lép fel a szülésnél, akkor segítse a baba egészséges megszületését. De ma már mindenki a kényelmesebb utat választja, kicsit önző módon…mondom ezt úgy, hogy császárral szültem, pedig természetesen akartam…

-          a jó anya nem ad tápszert a csecsemőjének, hanem 6, de még jobb, ha 12 hónapig kizárólag szoptatja.

vs: mert az anyatej a legjobb, azért. Nem akar egy anya mindent megadni a gyerekének? Megint önzőség… azt gondolom, minden egészséges anyának megadatik az anyatej. Milyen sok nőt-anyát láttam, akinek majd kidurrant a melle, de azt mondta, óó, neki nincs elég teje, ad tápszert. Mert nem is akar szoptatni… ha bevallja, ha nem, így van. mert az néha nehéz, kényelmetlen lehet, és hát a mell…

-          a jó anya 1, 3, de még jobb, ha 10 évig otthon marad gyerekeivel.

vs: manapság már tényleg nem szól bele senki, ki meddig marad otthon. Nem ettől függ, hogy valaki jó anya-e. A lényeg, hogy annyi időt és energiát töltsön a gyerekével, amennyit csak tud. Eltérő életszituációk sokféle megoldást kényszerítenek az emberre. Ha lehet, a legjobb, ha sokáig együtt van az anya a gyerekével.

-          a jó anya nem főz zacskós levest, hanem elzarándokol a biopiacra, házi termesztésű cukkinit venni.

vs: na ezt pláne kikérem magamnak. Mibe telik főzni egy zöldséglevest, vagy bármilyen levest? kb 10 15 perc előkészület, aztán megfő magától… akinek nincs ennyi ideje, azt tényleg sajnálni tudom… Nem kell ’zarándokolni’, egy szombat délelőtti piaci vásárlás  (a pedikűrös vagy pláza séta helyett) alatt pont beszerezhető az egész heti zöldség-gyümölcs mennyiség. Ma, amikor tele van éjjel nappal nyitva tartó üzletekkel a lakóhelyünk, igazán csak a jóléti lustaság miatt készíthet vki porlevest.

-          a jó anya nem kakaós csigát tesz reggelente kislánya iskolatáskájába, hanem maga készíti az uzsonnát

vs: kelj fel 20 perccel hamarabb, fordíts kevesebb időt a hajadra, sminkedre, és kész is a reggeli a gyermekednek. Ilyen egyszerű…ha egészségesebben élnél, frissebben kelnél, szebbnek látnád magad, és kevesebb időt öltenél felesleges dolgokra…de aki kakaós csigát eszik….ördögi kör…

„én nemigen ismerek jó anyákat… csak elég jó anyákat… akik nagyon szeretik a gyereküket és sok örömöt találnak bennük, de akik milliószor meggondolják, belevágjanak-e egy újabb terhességbe… mert nem azért szereztek két diplomát, hogy otthon üljenek, ne adj’ isten szeretnek dolgozni, és esetleg azt is szeretik, hogy ezzel pénzt keresnek. Az elég jó anya végiggondolja mindezt, majd azt mondja: hát nem!... és ha egy nő úgy dönt, hogy nem akar szülni, a feje tetejére állhat az egész világ, akkor sem fog”.

vs: szomorú, de tényleg így van. hiába hallom, hogy háát, igen, eljött már a gyerekvállalás, jól jönne már egy gyerek, jót tenne már a kapcsolatunknak egy gyerek, de mégsem. Egyrészt ez zsákutca, másrészt valahogy ezekből a nőkből sugárzik a gyerekek iránti taszítása. Volt egy munka által ismert lány (34-35éves volt néhány éve), aki folyton azt mondta, h szeretne már babát, milyen aranyosak, de valahogy a gyerekek jelenléte zavarta, nem tudott mit kezdeni velük, sőt kicsi taszítást is éreztem. vajon miért nem jött össze neki eddig?

Vajon miben van a hiba? Nem érett még rá? Karriert-önmegvalósítást szeretne? Nem biztos a párjában? Nem érzi magát biztonságban?

Ezt valahol én magam is tapasztaltam. Nekem korábbi párkapcsolatomban volt a probléma. miután az akkori párom kijelentette, hogy én rossz anya leszek, és amúgy is, nincs meg az egzisztenciális biztonságunk, így egy jó darabig nem lesz gyerek. Nem mintha én akartam volna huszonévesen szülni akkoriban, de ezek után már tényleg nem akartam. Olyannyira, hogy ennek már szervi torzulásai is lettek. policisztás voltam, és a doki kijelentette, ne izguljak, a lombikbébi program majd segít…kösz…

Miután véget ért ez a rémálom, a makrobiotika, a szemléletváltás és Tibi megismerése gyorsan eloszlatott minden szervi és lelki problémámat. Tibivel épp egy hónapja voltunk együtt, amikor védekezés és hátraforduló méh mellett kiderült, babát várok:-)

Milyen egyszerű volt a képlet: nyugalom, érzelmi biztonság és sok-sok szerelem. A többi lényegtelen volt. Nekem.

A karrier pedig? Meg a diploma? Múló, talmi dolgok, ami része az életünknek, de nem fontosabb, mint egy új élet. Nem lehet egy mérlegre tenni a két dolgot. Karriert lehet építeni gyerekvállalás előtt, alatt, után, nem maradsz le semmiről. Feltenni a mérleg egyik nyelvére egy cég jól fizető, jól hangzó beosztását, ami amúgy is bármikor megszűnhet, a másik oldalra pedig egy életre szóló anya-gyerek élményt? Szerintem nem választási kérdés a kettő. Inkább párhuzamosan futó szálak: ha nagyon akarod, kiteljesedik mindkettő, ha nem, akkor csak az egyik. De az biztos, hogy egy hangzatos ’karrier’-től még nem leszel boldog, és nem leszel több ember. A munkában való kiteljesedés, önmegvalósítás (nem összekeverendő a karrier hajszolásával) normális igény, amit nem befolyásolhat egy (több) gyermek születése.

És még egy kis magyarázat: amikor azt írom, önzőség, akkor annak nem az ellenkezője az önfeláldozás. Nem várja el senki az önfeláldozást, mert az nem jó. Egyszerűen azt gondolom, ha valaki testileg, lelkileg rendben van, akkor ezek a cselekedetek a természetes viselkedés része, és nem önfeláldozás.

És végezetül: hogy mi a szabadság? Nem az, hogy én akkor és ott és azt teszek, ami nekem a legjobb, hanem eszméktől, elvárásoktól, tárgyaktól mentesen a legtöbbet kihozni és adni magamból. Ebbe belefér, hogy 5-6kor kelek, megcsinálom a reggeit magunknak, az ebédet Tibinek, és még az arcomra is tudok tenni vmi pakolást vagy olajat. Belefér, hogy Tamarával töltöm a napom, ha kell, dolgozok mellette, és még ott van Edward kutya is, és még sok más teendő. de szabadnak érzem magam, mert úgy élek, ahogy azt én választottam.

 igazi ítéletidő van, orkánerejű szél, eső, egyszóval bent rekedtünk a lakásba, és még Tibi is a megfázás szélén... rendelt is vmi jó hagymásat, és eszembe jutott a kedvenc francia szakácskönyvemből a Pissaladiere receptje.

Ez egy nagyon intenzív ízű hagymás-szardellás olajbogyós lepény-pizzaféle.

Viszonylag hosszú időt vesz igénybe, de megéri, és közben azért sok más dolgot is lehet csinálni..

Pissaladiere:

előkészítés: 1óra + 1,5 óra a tészta keléséhez

főzési idő: 1,5 óra

• 6 ek olivaolaj és egy kicsi a kenéshez 
• 25g vaj 
• egy csokor kakukkfű
• 1,75kg vöröshagyma nagyon vékony szeletekre vágva
• só, bors
• 15g szárított élesztő (én frissel csináltam fél csomaggal)
• 120ml langyos tej
• 1 kk kristálycukor
• 250g kenyérliszt
• 12 szardella (én konzervet használtam)
• fekete olajbogyó (nekem zöld volt itthon)

Szeleteljük vékonyra a hagymát (ez elég sok ideig tart), és 2 ek olívaolajon és vajon pirítsuk meg a kakukkfű leveleit, majd tegyük bele a vöröshagymát is, és lassú tűzön kb 1 óráig főzzük, néha megkeverve. a hagymának karamellizálódnia kell, nem pedig megbarnulnia!

Keverjük össze az élesztőt a langyos vízzel és a cukorral, meleg helyen 10 percig hagyjuk állni, míg habos nem lesz. Tegyük a lisztet, a sót élesztős vizet és a 4 evőkanál olívaolajat egy nagy tálba és gyúrjunk belőle lágy, sima tésztát. Olajjal kikent tálba tegyük  az olajjal bekent tésztát, és hagyjuk meleg helyen 1 órát pihenni, addigra kétszeresére nő a tészta.

Egy sütőlapot kenjünk meg olajjal, a tésztát gyúrjuk át, hogy a levegő kimenjen belőle. enyhén lisztezett felületen nyújtsuk ki kb. 25*35 sm nagyságúra, tegyük a sütőlapra, kenjük be olajjal és szórjuk rá a hagymát, tegyük a tetejére rácsos mintázatban a negyedekre vágott szardellákat. az olajbogyókat pedig a szardellarács négyzeteibe tegyük (nem kell ennyire szigorúan betartani :-) )

Az egészre szórjunk még friss kakukkfüvet és 30 percig meleg helyen pihentessük. Addig a sütőt melegítsük 220 C fokra majd süssük a lepényt 20-25 percig. Melegen a legjobb!

én most járok a hagymás feltét hűlésénél, úgyhogy nekem kell még kb. 1 óra 15 perc  :-)

Addigra Tibi is felkel, mert közben elaludt a nagy várakozásban:-)

Mindig megfogadom, hogy több időt és energiát fordítok a kéz-és lábápolásra. Nem drága szerekről beszélek, illatosított vegyanyagokkal, hanem könnyen elkészíthető, napi szinten használható gyors segítségre.

Ami eddig nekem nagyon bevált,(csak sajnos rendszertelenül használom, na de majd ezután :-)), azok a következő tippek:

-          citrom: mivel napi szinten fogyasztok citromot, így a kifacsart citromot nem dobom a kukába, hanem beteszem (na ezt a fázist felejtem el sokszor…) a fürdőszobai mosdótál mellé. Így kézmosás után, csak fogom, és bedörzsölöm citrommal a körmöket, körömágyat és kézfejet. napi használatával eldobható a manikűrkészlet (ami nekem nincs )

-          olaj+cukor: másik tuti bevált recept, hogy kb 1dl olaj (lehet a sima napraforgótól a mennyei manduláig) és 1 marék kristálycukor összekeverésével kész is a csodaszer. Masszírozd a kezeidet, körmödet, talpadat, jó pirosra, erősen, aztán meleg vízzel öblítsd le. ha este csinálod, akkor én ajánlom a zokniban alvást, mert akkor reggelre még puhább lesz a lábad.

-          esti lábfürdő: na ezt tényleg ritkán csinálom, pedig tuti a hatása!! fél liter zsíros tej, fél liter tejszín, kiskanál mandulaolaj, ha van friss mentalevél és rozmaring ág, és a kedvenc illóolaj keveréke. 20 perc, vagy esti filmnézés közben csodákat  művel.

-          puhító kéz-lábkrém körömvirággal: megéri elkészíteni, mert sokáig eláll, és a legjobb, amit eddig használtam. 1evőkanál méhviasz (piacon a mézet áruló nem kofa nénik-bácsik tudtak neked hozni, ha megkéred, kérj egy nagyobb darabot, mert sokáig eláll, és egy csomó krémbe belekeverhető, nem beszélve a bútorápolásról), 1evőkanál kakaóvaj (egy jó patikában szintén lehet kapni, vagy megkéred a háziorvost-bőrgyógyászt, írjon ki neked receptre), 3 evőkanál mandulaolaj, 2 marék körömvirágfej, 2dl szénsavmentes ásványvíz, és citrom-vagy narancsolaj. Az ásványvizet forrald fel, tedd bele a körömvirágokat, és egy napig áztasd. Gőz felett olvaszd meg a kakaóvajat a méhviaszt és tedd bele a mandulaolajat is. Melegíts meg a leszűrt körömvirágos folyadékot, és keverd bele a viaszos-olajos masszába. (meleg legyen a körömvirágos folyadék, különben megköt az egész..) jöhet a botmixer, krémesre keverjük, mehet bele az illóolaj, aztán lehet tiszta üvegcsékbe tenni a krémet. hűtőben tároljuk.

mitől lesz vki szerelmes a másikba, és mitől működik a szerelem?

mivel én ösztönös lénynek érzem magam, ezért nálam a kémia dominál . a szag. amolyan állatiasan kifejezve. nem mindig volt ez így, talán a legkevésbé processzoros az egyetemi éveim alatt voltam, a fogkrémes-rágós korszakomban :-) nem a fogkrémre fogom a dolgot, csak akkoriban használtam legkevésbé a megérzéseimet, a szaglásomat..tiszta érzékszerv-tiszta élet :-)

szóval, ha számbaveszem kapcsolataimat és szerelmeimet, akkor tényleg csak azok működtek, ahol én (is) választottam, ahol a megérzéseimre hallgattam.

az „én is választottam”-ot kiemelném, mert ez tényleg nagyon fontos volt nálam. hogy nem csak úgy jött vki az életembe, hanem akartam is. vágytam rá. biztos ez másnál máshogy van, de nálam ez így történt. Ha a kapcsolataimat nézem, összesen két nagy szerelmem volt, van. egy Gimis Szerelem, ami persze gimi végére ’teljesedett ki-se’, és a Mostani Szerelmem. és ennyi. és ha átgondolom, a Szerelmeimben mindig a kémia győzött. a megmagyarázhatatlan vonzalom. a szag után mentem :-)

a többi esetben, be kell valljam, nem volt ez meg, és szégyen, nem szégyen, ezért ezeket csak ’párkapcsolatnak’ nevezem, és nem Szerelmeimnek…de mindennek tudatában is köszönettel tartozom mindenkinek,minden kapcsolatomnak azért, hogy most, itt lehetek, hogy most itt tartok. és a rengeteg emléknek és tapasztalásnak :-)

nem a parfüm, meg miegymás, hanem vmi megmagyarázhatatlan. szag, rezgés, kisugárzás. mondhatott nekem bárki bármit, semmi más nem győzött meg, vagy tántorított el.

és azt gondolom, ez a mozgatórugója a Szerelemnek. mert ha ez van, akkor bárhol, bármit, bármikor. mert ennek nem lehet parancsolni. persze, biztosan nem ilyen egyszerű, de nálam a ’földi tulajdonságok’ már csak másodlagos szerepűek. talán a kémia után az emberi nagyság  tulajdonságai állnak, az értékrend, amit képvisel, és nincs más.

nem is értem az emberek igényeit, és elvárásait a ’tökéletes Ő’-vel kapcsolatban, mert ezek szerintem csak tévútra viszik az választást. az elvárásokat amúgy sem szeretem, ezt a ’láncot’ már rég ledobtam magamról, amiről majd még írni fogok…

az ’elvárások’ szerintem olyan, mint az erkölcs, mind a kettő az embereknél a másikkal szemben (és nem önmagukkal szemben, mert ez esetben a feloldozás és megmagyarázás sokkal jobban működik) felállított követelmény. mert mindenkinek másokkal szemben vannak követelései, elvárásai, és az erkölcsi normák is csak a mások életében olyan szigorúak. magával szemben az ember eltusol, szőnyeg alá söpör, elnagyol…szerintem. nem mindenki, csak sokan…

ma ellátogattunk a ’nyírség szívébe’, ami egész más vidék, mint a hajdúság, vagy az ország többi része. Vadas, rejtélyes, és kicsit veszélyes :-)

egy köves emberhez mentünk, mert Tesóm lakásfelújításban van, és megtalálta a legtutibb embert, aki kövekkel (gránit, márvány, mészkő, ónix) kereskedik. Hosszú, mézillatú akácerdőkön keresztülértünk el a kis faluba, ahol lakik a köves ember. Nem akármilyen házban. Márványoszlopos, mészkőfalas családi ház, ahol a raktárhelyiség is márványból van :-)

a fazon fiatal, szerintem alig negyven, mackóalsó, papucs, póló, csak kényelmesen-igaz is, hisz ő otthon van-, a kövek között mindenhol eldugdozott gászpisztolyok, és jó hangulat. Mert mindene van. szép árukészlet, minden raktáron. Bezzeg a nagyneves pesti-budai kövesek, ahol a legtöbbnél csak katalógusból csemegézhetsz, mert nem tartanak készleten, max egy darabot..

na mindegy is, a végén bementem a házba, mert félóránként kell már wc-re járnom. Tesóm már jelezte, hogy ennél az embernél minden márvány és mészkő, de döbbenet volt bent, mert TÉNYLEG minden mészkő, márvány, gránit és onix volt, antik bútorokkal  keverve. nem akarom fikázni, mert ezek a kövek tényleg szépek, és ez neki tényleg kéznél van, csak annyira más világ volt, hogy inkább kíváncsian fürkésztem a ház belsejét.

inkább erről jutott eszembe a nyírségi emberek ’igényessége’, ami mindig érdekes volt számomra, a fodrászok, kozmetikusok, műkörmösök és ruhabutikok mekkájának számító vidéken, mert itt  TÉNYLEG igényessssek az emberek. itt is inkább a másságot emelném ki, ami jellegzetes ezen a vidéken. mármint, hogy  én ezzel nem tudtam azonosulni, talán mert ettől én ’igénytelenebb’ voltam, talán mert nekem más  volt a lényeg.

mindegy, megjártuk az utat, és este, sötétben utaztunk végig a nyírségen, ekkor már sokkal hátborzongatóbb volt a táj, amolyan koboldokkal, szirénekkel, és egyéb manócskákkal teli tájon át értünk haza  :-)

Miért van az, hogy a lányom, Tamara 2 éves múlt, de már kávézik, cigizik, csak fagyit akar enni és a napszemüveget a feje tetejére tolja?

de tényleg. igazi rosszcsont, még a feje is tiszta Pumukli, mert növesztjük a haját, és tiszta kis kócos rosszaság kinézete van :-)

Kávézik. Egyszer a kapuccsínómból adtam neki tejszínhabot, de Ő csak tejeskávéval kanalazta be a tejszínhabot, azóta ha kávét lát, mindig kávé kééé van. Ma reggel tesóm készített kávét, és ittunk tejeskávét, Tamara természetesen a kis kávéspohárba kért is, meg is itta a sajátját, aztán az enyémet is. hogy ízlett neki egy a kesernyés lötty???? nem is értem…de úgy itta, mint a profik. a kis ujját fenntartva :-)

Cigizik. Mert Tavi Mama (Tibi anyukája)cigizik, és amikor vele van, látja, ő hogy csinálja. és az elején minden egyenes szálat (ropi, fűszál, roletti) a szájába vett, akkurátusan szívott, majd naccságosan kifújta J és a kezét is úgy tartotta. azóta is megmaradt ez, ha jót akarunk nevetni, akkor mondjuk Tamarának, hogy te cigizel? és már mutatja is J ez egy külön műsorszám!!!!

Fagyi forever. Bármilyen messzeségből észreveszi a cukrászdát, fagyizót, és nincs mentség. enni kell. kezdtük egy gombóccal, aztán jött kettő, és azt hiszem ott rontottam el, hogy egyszer én vettem egy 3 gombócosat, amit Tamara meglátott, és látta a mennyiségbeli különbséget, azonnal rájött, az neki kell, és kérte az enyémet. azóta visszaálltunk a mindenki egy gombócosat eszik verzióra.

Napszemüveg a fejtetőn. Na hogy ezt hol látta???? mindig cikinek tartottam, aki hajpántként használja a napszemüveget. amúgy sem vagyok napszemüveges, pedig mindig próbálkoztam különféle modellekkel, de aztán soha nem használtam egyet sem. de tényleg. Tamara felveszi az orrára, kb 2 percig, aztán teszi fel a fejére. és ezt nagyon élvezi.

na ezek ragadnak rá… mondóka nuku, minden rosszaság az azonnal megmarad. azt nem kell kétszer mutatni, látni, mondani :-)

a héten kevesebbet vagyok gép előtt, így bocs mindenkinek, ha kevesebbet is írok. de jövő7en élménybeszámolót tartok, és bepótolok mindent! addig is éljen a Hortobágy :-)

Szia! Arra gondoltam, megleplek egy rövid ’menüsorral’, amit ma, holnap, vagy bármikor elkészíthetsz, ha épp nem vagyok J

REGGELI:

Szracsatellás túrókrém:

elkészítési idő: 10perc

1 főre: 2dl túró, 2dl natúr joghurt, 1/3 tábla étcsoki, 2 evőkanál méz. A joghurtot, túrót, mézet tedd egy olyan edénybe, amiben tudsz botmixerrel keverni. Vedd elő a botmixert, (az alja a sütő mellett jobbra, alul, a teteje a mosogató mellett a ’szárítón’ van). Keverd krémesre, ha sűrűnek találod, akkor egy kicsi joghurtot még tehetsz bele. Aztán aprítsd bele késsel a csokit, és kész is :-)

EBÉD:

Kapros- tonhalas tésztasaláta (csinálhatod krumpliból is):

elkészítési idő: 20-30 perc

1főre:  1 szardínia konzerv, 3-4 marék (egy kézzel) tészta, attól függően mennyire vagy éhes, vagy 4-5 szem közepes sütnivaló krumpli (ami nem fő szét), 2 db újhagyma, olívaolaj, 1 citrom, 1 lapos evőkanál mustár, salátaféle: fejes saláta 1/3-a, vagy jégsaláta 1/3-a, vagy 3 marék spenót, plussz a teraszról szedj rukkolát (ablakpárkány); és jó sok kapor ( a szőlő tőkék alatt tudsz vágni).

Szóval tegyél fel vizet sóval a tésztának, vagy krumplinak. Amikor forr a víz, tedd bele a tésztát, vagy a megpucolt, közepes kockákra feldarabolt krumplit. A lényeg, hogy csak pár percig főzd, a tészta épphogy megfőjön, a krumpli meg még roppanós legyen. Leszűrve tedd a nagy kék műanyag tálba, abba könnyen össze tudod állítani.  Várj vele pár percet, míg kicsit hűl. Addig a salátát szedd leveleire, tedd szűrőbe, és mosd át. Kézzel tépkedd szét, és tedd bele a rukkolát is. Keverd őket össze. Öntsd meg olívaolajjal jó bőven, és tegyél bele egy citrom levét, és egy kanál mustárt (ha gondolod, ezeket egy kisedényben előre össze is keverheted). Egy kicsit sózd, meg borsozd, de éppen csak.  Mehet bele a felkarikázott újhagyma, és a szardínia konzerv, aprítva. A két kék műanyag szedőkanállal jól keverd, rázogasd össze, és a végén aprítsd bele a kaprot.

VACSORA:

Krémes krumplipüré sült szalonnával, párolt zöldséggel

elkészítési idő: 30perc

1főre: 5 szem krumpli, 2dl tejföl, 2 szelet szalonna, ami van otthon zöldség (spárga, brokkoli, zöldpaszuly).

Tegyél fel vizet főni, sóval, addig hámozd meg a krumplit, és aprítsd fel, minél véknyabb darabokra. Ha forr a víz, tedd bele a krumplit. Serpenyőben alacsony lángon, kiskanál olajon süsd meg a szalonnát (5-8 perc). Tegyél fel egy kisebb edény aljába vizet, és tedd bele a pároló szűrőbetétet (fém, kinyitható szűrő, vhol vagy a mosogató mellett, vagy lett az edényeknél. amit nem ismersz, nem tudod mi az, na az lesz az J) úgy, hogy a víz ne látszódjon a betétben. Tedd bele a megmosott, és az alsó ¼ szárát levágott spárgát, vagy a rózsáira szedett brokkolit, de ha gomba van otthon, akkor az is jó, csak azt pirítani kell olajon). 3-5 perc, magas lángon és kész is. még roppanós legyen, ne olyan szottyant, összeesett…Amikor a krumpli kész (villát beleszúrva puha a krumpli), akkor szűrd le, és törd össze burgonyanyomóval (az egyik kanalas edényben lesz a mosogató mellett). Mehet bele a tejföl, és ha gondolod, nyomhatsz bele egy gerezd fokhagymát is, meg egy kevés sót. Kóstold meg.  Szóval a krumplipürére mehet a sült szalonna egy kis zsírral, és rá a párolt zöldség.