mitől lesz vki szerelmes a másikba, és mitől működik a szerelem?

mivel én ösztönös lénynek érzem magam, ezért nálam a kémia dominál . a szag. amolyan állatiasan kifejezve. nem mindig volt ez így, talán a legkevésbé processzoros az egyetemi éveim alatt voltam, a fogkrémes-rágós korszakomban :-) nem a fogkrémre fogom a dolgot, csak akkoriban használtam legkevésbé a megérzéseimet, a szaglásomat..tiszta érzékszerv-tiszta élet :-)

szóval, ha számbaveszem kapcsolataimat és szerelmeimet, akkor tényleg csak azok működtek, ahol én (is) választottam, ahol a megérzéseimre hallgattam.

az „én is választottam”-ot kiemelném, mert ez tényleg nagyon fontos volt nálam. hogy nem csak úgy jött vki az életembe, hanem akartam is. vágytam rá. biztos ez másnál máshogy van, de nálam ez így történt. Ha a kapcsolataimat nézem, összesen két nagy szerelmem volt, van. egy Gimis Szerelem, ami persze gimi végére ’teljesedett ki-se’, és a Mostani Szerelmem. és ennyi. és ha átgondolom, a Szerelmeimben mindig a kémia győzött. a megmagyarázhatatlan vonzalom. a szag után mentem :-)

a többi esetben, be kell valljam, nem volt ez meg, és szégyen, nem szégyen, ezért ezeket csak ’párkapcsolatnak’ nevezem, és nem Szerelmeimnek…de mindennek tudatában is köszönettel tartozom mindenkinek,minden kapcsolatomnak azért, hogy most, itt lehetek, hogy most itt tartok. és a rengeteg emléknek és tapasztalásnak :-)

nem a parfüm, meg miegymás, hanem vmi megmagyarázhatatlan. szag, rezgés, kisugárzás. mondhatott nekem bárki bármit, semmi más nem győzött meg, vagy tántorított el.

és azt gondolom, ez a mozgatórugója a Szerelemnek. mert ha ez van, akkor bárhol, bármit, bármikor. mert ennek nem lehet parancsolni. persze, biztosan nem ilyen egyszerű, de nálam a ’földi tulajdonságok’ már csak másodlagos szerepűek. talán a kémia után az emberi nagyság  tulajdonságai állnak, az értékrend, amit képvisel, és nincs más.

nem is értem az emberek igényeit, és elvárásait a ’tökéletes Ő’-vel kapcsolatban, mert ezek szerintem csak tévútra viszik az választást. az elvárásokat amúgy sem szeretem, ezt a ’láncot’ már rég ledobtam magamról, amiről majd még írni fogok…

az ’elvárások’ szerintem olyan, mint az erkölcs, mind a kettő az embereknél a másikkal szemben (és nem önmagukkal szemben, mert ez esetben a feloldozás és megmagyarázás sokkal jobban működik) felállított követelmény. mert mindenkinek másokkal szemben vannak követelései, elvárásai, és az erkölcsi normák is csak a mások életében olyan szigorúak. magával szemben az ember eltusol, szőnyeg alá söpör, elnagyol…szerintem. nem mindenki, csak sokan…

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.