jszcst 2010.05.19. 16:33

Minden vagy semmi?

Minden vagy semmi?

A tegnapi nap történései (elromlott autó, hátralékok, elúszó telek) elkeserítettek egy kicsit. Még azt is mondhatnám, hogy elbizonytalanított, de az túlzás lenne…

Amikor azt érzem, hogy minden rendben van, és tényleg megvan mindenünk, már ami nem az anyagi javakat érinti, akkor mindig jön valami nagy krach, ami kérdőre vonja mindezt.

A kérdés nem az, hogy mi a fontosabb, mert azt tudom. Inkább azt nem tudom, mi az az elég, ami után már nem lényeg az anyagi jólét. Vagy mindig többre vágyunk? Sosem elég az, ami van? Azt gondolom, hogy nem panaszkodnék, ha legalább a 0 pontra elérnénk, és nem mínuszban lennénk. Sok mindent elengedtem már, de valahogy mégsem működik tökéletesen a dolog.  

Mert mi a minden és mi a semmi? Mindenem megvan, hiszen boldog, szerelemes családban élek/ünk, egészségben, békességben, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Gyerekek, Edward kutya, nagy, szerető családdal.  És semmink nincs, mert nincs nagy autónk, házunk, tévénk, hangzatos nyaralások, vaskos bankszámla, semmi olyanunk nincs, ami manapság ’értéket’ képvisel. Ami alapján egy ember ’sikeres’ vagy ’elcseszett’. Vannak, akik szerint az ’elcseszettek’ kategóriába tartozunk, csak azt sajnálom, hogy ezekkel az emberekkel, ha kellene sem cserélnék…mert a pénz nem jár együtt a boldogsággal (tudom, ócska közhely…)

A boldogságérzésem nekem akkor van, amikor meglátom Tamarát, amikor Tibivel összebújva alszanak, amikor együtt elmegyünk sétálni a Velencei-tóhoz, és nem akkor, amikor megjavul az autó, vagy veszek valamit. Az legfeljebb elégedettséggel tölt el, de még abban sem vagyok biztos, talán inkább a ’letudtam a dolgot’ érzés ez. Mégis, ha egy kis vityillóra gondolok, kerttel, ahol élhetnénk, már más érzés fog el…

Lehetnek-e elérendő ’céljaink’? Vagy csak a remény rabja lesz az ember? Valahol nem céloknak nevezném ’őket’, hanem érzem, mi lenne a legjobb, mi felé tekint az életem. Vagy ha spirituálisan fogalmazom meg, akkor mi az utam. Persze a körülmények sokszor háttérbe szorítják ezeket az érzéseket, de megszűnni akkor sem tudnak. És ebből is tudom, hogy ezek nem múló hóbortok. Akkor azt érzem, hallgatnom kell a megérzéseimre. Nekem ennyi a ’célom’.  Legalábbis jelenleg ennyit ’látok’ belőle. Egy kis vityilló, kerttel, gyümölcsökkel. Ha/amint ez megvan, a többi képlékeny, bármilyen irányt is vesz az életem/tünk. Nem tervezek előre, mert nyitott vagyok a változásokra, de ez, az az el nem múló érzés, ami kezd fix lenni az életemben. Vagy ez a rögeszme??

A bejegyzés trackback címe:

https://wholeliving.blog.hu/api/trackback/id/tr172015792

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

fbb 2010.05.20. 16:19:58

Tudod, azt hiszem, hogy a "kérd és megadatik" elv az tényleg működik, ha nagyon erősen akarja az ember...mindennek meg van a maga oka. Mi lenne, ha meg lenne materiálisan mindened? És ebbe a "készbe" költöztél volna be Tibivel annak idején? Nem biztos, hogy jobb lett volna, sőt! Most minden nap együtt dolgoztok meg mindenért közösen. Ez sokkal többet ad a továbbiakhoz. Kialakul köztetek egy szinte tökéletes kapcsolat, mert a nehézségek csak erősebbé teszik ezt! És idővel rá fogtok találni arra a helyre is, ami méltó lesz a Ti boldogságotoknak! De az is lehet, hogy a hely fog rátok találni...
Tudom, hogy néha, amikor összejönnek a dolgok, nem könnyű pozitívan gondolkozni. De én ismerlek Téged és az optimizmusod, a belső erőd már sok nehéz helyzetből kihozott! Szerintem, ahogyan ezeket a gondolatokat leírtad, már meg is találtad a megoldást!
:))))
Sok puszi: BB

jszcst 2010.05.21. 08:11:46

@fbb: ok, igazad van, csak néha nem látom a fától az erdőt :-) ez tényleg így van, és tudom, hogy ki fog alakulni, csak van olyan nap, amikor fáradtabb és nyűgösebb vagyok (főleg most ebben a foss időben, hogy nem tudunk normálisan kimozdulni..)szóval kösz a bátorítást, most rám fért :-)

fbb 2010.05.21. 08:48:24

@jszcst: Eszembe jutott valami, ahogyan a monogramodat néztem...látod, hogy mennyire egyensúlyba került attól a kis "J" betűtől ott az elején. Nagyon kis stramm és stabil lett tőle... :)
Tesóm meg azt fedezte fel, hogy Robi márc 17-én született, Szabi 27-én és az én névnapom 22-én van. Tehát 5 napra Robi és Szabi születésétől és éppen középen...:)
Puszi!

jszcst 2010.05.21. 08:59:39

@fbb: igen, ez a monogram dolog tényleg érdekel, mert Tibié: J.T., Tamaráés: J.T., és ha úgy nézzük az enyém is (JszcsT) is J.T. lett :-))) hahaha :-) na de most ezt azért már nehéz lesz követni a Tesónál, akinél még nincs fix név...tehát akkor csak jókor született Robi! Tudta ő, még ha nem is tűnik tudatosnak :-)
süti beállítások módosítása