Bevallom őszintén, szeretek strandra járni. No nem a városi betonstrandra, hanem a Velencei-tó féle strandra. Ahol a szem ellát víz, csendes, kevesen vannak, azok közül is sok a külföldi és a helyi nyugdíjas..és mi :-)

Van egy kis fűzfánk, ahová letelepszünk, és innen hódítjuk meg a területet :-)

Tavaly fedeztük fel az északi strandot, mert gyerekeknek is ideális. Tamara és Iván imádnak pancsolni, most nem csak a vízben, hanem a tusoló alatt is. Olyan sikítozást vágtak le, a tó vize csak még jobban felerősítette :-) homokzás, ugrálás, vízben futás, pancsolás, sárdobálás, várépítés. Tökéletesen stresszmentes tevékenységek :-)))

Testüket természetesen bio, általam készített napolaj ápolta és védte. Színük csodálatos, leégésnek nyoma sincs :-)

És íme a milliónyi kép, mert mindet imádom :-)

ja, lenne videó is, csak idehaza vettem észre Tamara egész nap bugyi nélkül rohangált, és hát, nem tudom, fel merjem-e tenni...pedig áááááááá, annyira jók :-)) na majd meggondolom..

Ez az abszolút favorit nyári kajám! 

Annyira friss, összetett ízű és könnyed, nem tudok vele betelni.

Nagyon egyszerű ám, még reggelre is remek indító :-)

Sült zöldségek: 1dl olívaolaj, 2 közepes sárgarépa, 2 közepes vöröshagyma, 1db cékla, 1 paprika, 6 paradicsom, 1 kis cukkíni, 1/2 padlizsán, 3 fej gomba, 4 gerezd fokhagyma, só, bors, kakukkfű, oregánó, rozmaring, 3 marék kuszkusz

Öntet: 3 dl kefír, 3 gerezd fokhagyma, 1 marék mentalevél, 1-2 szál kapor, csipet só.

Az olajjal kikent tepsibe tedd a fedarabolt sárgarépát és céklát, süsd 15 percig, aztán mehet bele az összes többi zöldség és fűszerek is, a paradicsom felét pürésítsd, a másik felét darabold. Sütőben süsd éppen puhára a zöldségeket.

A kuszkusznak forralj fel vizet és öntsd rá, az előtte már tálba tett kuszkuszt. Néhány perc alatt megpuhul és megduzzadnak a szemek.

Készítsd el az öntetet. És már mehet is az alul kuszkusz, felül zöldséges ételre :-))
 

 Egy éve indítottam el a blogot, és tavasztól a facebook profilt. Köszönöm hogy olvastok, köszönöm a visszajelzéseket, és kérlek ezek után is írjatok :-) 

most ünneplésre adtam a fejem, mert 200-an jeleztétek, van olyan, ami tetszik a blogból :-)(és napi 120-160 olvasó)

írjatok véleményt, mi jó, mi rossz, hogy tudjam milyen is vagyok :-)

remélem tudok 'újat', érdekeset adni, olvasni, most egy kis partihangulattal kedveskedek Nektek, és további jó szórakozást az élethez :-)

bővebb anyag a facebookon

 A fehércsokis mogyoróscsiga nálunk hónapok óta legenda: iiiigen, majd megcsinálom, olyan isteni a mogyorós csiga fehércsokival leöntve...még az alapanyagok is megvoltak, de hol a mogyorót ketten Tamarával majszoltuk el, hol Tibi éjszakai üzemmódban a fehércsokira járt rá. Na de ma mindenki erőt vett magán, és mivel a csillagok állása is kedvezett nekünk, elkészítettem ezt az igazán finom reggeli-ebéd-vacsora édességet. Mert nálunk az lett :-)

a recept eredetije a kakaós csiga, csupán annyit változtattam, hogy mókus, vagy törökmogyorót őröltem meg, és azzal szórtam meg a vajjal megkent tésztát, majd cukorral. 

A fehércsokis öntetről szólnék egy pár szót, mert nekem az nem volt olyan egyszerű. Azt gondoltam, csak felolvasztom, és rácsurgatom a csigákra. Nos, a fehércsoki gőzfölötti olvasztása még nehezebb, mint az étcsokié. Semmi nem jelzi, hogy 'ég' a csoki, csak összeáll az egész, de ennek lehet az is oka, hogy nem a legcsúcsabb minőségű fehércsokit választottam...én úgy oldottam meg, hogy kevertem hozzá (1 táblához-3 kocka, mert Tamara és Iván elkunyiztak belőle...)kb 2 ek olajat, és azzal kikevertem egyenletesre. Ezzel már tudtam bánni, mehetett a csigák tetejére :-)

a képek magukért beszéltek, alig tudtam elhessegetni a gyerekeket, hogy lefotózzam :-)

Már rég ajánlottam blogot, de ennek csak az volt az oka, hogy annyiszor újratelepítettük a gépet, meg tönkrement, meg ellszállt, stb...

De tegnap megtaláltam őket, és megnyugodtam, mégiscsak nekem vannak a legjobb blogcsemegéim :-)

Ezt a kincset is régóta olvasgatom, felüdülés 'belelapozni', nézelődni. Remek receptek, jó fotók és csupa érdekességek :-)

Feltétlenül nézz bele :-)
 

margaretandjoy

Voltak nekem tányéralátéteim, de be kell valljam, a gyerekek érkezésével eltettem őket, mert 2 használat után végleges foltok, mit foltok, elszíneződések voltak, ahogyan leöntötték és belemasszírozták a gyerekek. Nemrég azonban felmerült a kérdés, hol vannak a tányéralátétek?

Gondoltam kellenek újak, strapabíróak, olyan, amit nem sajnálok hétköznapra, egy cukkinikrémleveshez Ivánkával, és még jól is néznek ki.

Volt felesleges farmeranyagom, de ha nem lett volna, akkor a régi, megunt farmerjaimból vágtam volna ki ezeket:

Semmi varrás! Ez így jó, kemény farmerből, kicsit rojtosan :-)és egyszerűen :-) ha foltos, ha kopott, a farmernek még az is jól áll :-)

a gyererek is élvezték a vagdosást és a rojtosítást. Természetesen Tamarának szivecskés, Ivánnak mini téglalap alakú lett, nekünk nagy téglalap...

Nyáron kevésbé kívánom a kenyereket, ezért inkább kisebb egységeket készítek..

Most kipróbáltam ezt a ciabatta receptet, és mondhatom tökéletes :-)

Érdekes viszont, a tésztareceptje, amit már korábban kipróbáltam kenyérnél, és tudtam, hogy ez most is működni fog.

A lényeg a dagasztás nélküli, minimális élesztő, sok kelesztési időben rejlik.

Nos, próbáld ki Te is!

Ciabatta:  45dkg kenyérliszt (BL80), 1 csipet élesztő, vagy 1/4 tk szárított élesztő, 1 púpozott tk só, kb 3,5dl víz. Híg tésztát kapunk, amolyan galuskaszerűt. Hagyjuk lefedve minimum 12 órát, én 15 órát hagytam..be a forró sütőbe, és kb 25 perc alatt kész is. Ebből az adagból 5-6 darab lesz. Belül lyukacsos, kivül ropogós héjű kis ciabatta-k :-)

A töltelék már pofonegyszerű: kevés jó minőségű olívaolajjal locsold meg a kettévágott ciabatták alját tetejét, mehet rá az uborka, hagyma, mozzarella, paradicsom és sok sok friss fűszernövény: rukkola, bazsalikom, menta, kakukkfű, pici bors. 

A "kérd és megadatik" elv, azt hiszem, bejött :-)

Régóta nagy álmom egy kis föld. Ahol igazán bio módon lehet növényeket termeszteni. A méret mindegy, hisz mint tudjuk, bárhol ki lehet alakítani jó dolgokat :-)

Ééés, most úgy tűnik, összejött. Véletlenül, hirtelen, mint egy álomban :-)

Kezdjük az elején. Évek óta nagy vágyaim közé tartozik a kert, a föld kis házzal. Mindegy  milyen, mert tudom, a kezeink között válik kinccsé a terület.

Még Tibit nem is ismertem, azt sem tudtam hol van Sukoró, amikor adódott egy lehetőség. 500.ezer forintért egy domboldali gyümölcsös kis házzal. Idős bácsi...

Kihagytam ezt a lehetőséget, pedig 'akkoriban' megvehettem volna...A múlt héten panaszkodtam tesómnak, a francba, hogy akkor nem vettem meg azt a nemistudom hol lévő kis gyümölcsöst, házikóval...milyen jó is lenne most...és tesóm elárulta: neeeem tudod hol volt??????hát Sukoró és Pákozd között a dombon....

ááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááá

............................

igen. akkorát ordítottam...na mindegy. hajtépés, arckaparás...ok, elengedem...elcsesztem.

tegnapelőtt Tibi anyukájával beszélgettem, és megemlítette,  vannak olyan kenderföldek, amiket már csak idősek gondoznak, és a szomszéd néni is csak panaszkodik, nincs kedve-ereje művelni. Sok eladó közülük...MICSODA????? Hogy én ezt nem tudtam???Másnap meg is kérdezte, és odaadja ingyen, csak kezdjünk vele valamit :-))))

ilyen egyszerű. ennyi :-))))

most még csak "használatba", de kimentünk megnézni, és kb a 80 %-át évek óta nem használják. Biztosan lehet venni, az árát nem mondom, mert nem akarom elkiabálni :-)))de ha sikerül megszerezni egyet (kettőt), akkor közzéteszem :-)

Szóval a földeket dombok veszük közre, csodaszép hely, boros-pálinkás pincékkel körbe, van kis vízfolyás, ami öntözésre adott, az erdő a szomszédja, és hát, nekem nagyon tetszik :-) kb 7m széles és 60 méter hosszú, így tökéletes a család zöldségmennyiségének megtermelésére, plusz egy kis virág :-)))

Amit biztosan tudok, hogy bio lesz, lesz benne minden, és nagyon fogom élvezni :-) újra feleleveníthetem a biogazdálkodásról tanult ismereteimet :-) ja, és várok minden kedves olvasót ötletekkel, mit hogyan, és mit ne csináljak a kiskertemben :-)))

és íme néhány hangulatkép ízelítőnek :-)

Szeretem a Kung-fu Pandát, amiben a panda kacsapapája megosztja fiával a titkosösszetevőjű leves titkos összetevőjét :-)

Nos, most én is így teszek Veletek!

Imádom Jamie Oliver vidéki konyhája videóit. Sokáig fizikai fájdalmaim voltak, mert annyira szerettem volna 'így' élni. Aztán 'kinőttem' ebből a fóbiámból, mára már tudom, így fogunk élni :-) ha nem így élünk most is, hahaha :-)

Szóval ott a bab és társai résznél babfasírtot csinál, amit én hitetlenkedve néztem, miközben ellenállhatatlan vágyat éreztem, hogy kipróbáljam. 

És tegnap megcsináltam. Olyan egyszerű, és fenomenális az íze!

Csináltam hozzá 'lufi' pitát, mert annyira tökély lett, hogy sütés közben tökéletesen felpúposodott, mint egy lufi, úgy felfújódott, ezért hívta Tamara lufipitének :-)

Ja, mert Tamara volt a főszakács, én csak a kiskukta, mert cseréltünk :-)

Babfasírt: 1kg hüvelyes zsenge bab, jobb esetben lóbab, 1 csokor koriander/petrezselyem, 1 marék mentalevél, só, bors, 3 gerezd fokhagyma, 1 tk rómaikömény, 1 kiskanál liszt, kevés olivaolaj. Mindent összeturmixolok, hogy krémes masszát kapjak. Forró olajba teszem, a következőképpen: két kanál segtségével formázok fasírtokat, oda-vissza. Kézzel nem nyúlok hozzá, mert ahhoz túl puha. Pár perc alatt ropogós barna külsejű, krémes belsejű (irreális friss pisztácia-zöld színű) fasírtok készülnek. 

Titkos összetevő: NINCS! mert nincs titkos összetevő, nem kell bele tojás, sütőpor, zsemlemorzsa, semmi!!!!! Ez így tökéletes! És így érzi azt, aki eszi, ebben biztosan van valami különleges, annyira finom :-)

A Tökéletes pite:  45 dkg liszt, 3,5 dl joghurt, 3 dkg vaj, só, 7 g szárított élesztő. Az alapanyagokból sima tésztát gyúrok, és én kb 3-4 órát kelesztettem, elvileg kevesebb is elég. Nyújtáshoz sok liszt kell, és száraz vasserpenyőben néhány perc alatt kisütöm. Tamara nyújtotta, nagggyon profi volt, olyan vékonyra nyújtotta, amilyenre csak tudta. Tényleg vékony volt, jó lisztes mindkét oldala!

Zöldség bele, és fokhagymás-kapros joghurttal kéri lelocsolni a megtömött pitéket. Mennyei, isteni, tökély!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Imádom a könnyen elkészíthető, egyszerű dolgokat, mint például ez a csipesz. Adhatod ajándékba magadnak, vagy másnak :-)

Szalvétatechnikával készül, azaz válaszd ki a számodra megfelelő mintájú szalvétát, és ragaszd rá a facsipeszre. De szerintem csomagolópapírral is megoldható, erősebb ragasztó segítségével.

Íme képekben az inspiráló ötlet :-)

 Nos, akkor most tisztázzunk valamit, vagyik valakit. A szakír fogalmát. Hogy mi/ki a SZAKÍR? A legfélelmetesebb szatír és legborzasztóbb fakír háziasítása, aki bármire képes. Legalábbis a mi fantáziánkban :-)

Kik a mi? Zsuzsi, én és Ivánka, habár ő nem biztos hogy egyetértett velünk..

Kezdjük az elején. Zsuzsi kitalálta, menjünk el sátorzoni, én kitaláltam, menjük a kiserdőbe, úgyis mindig ki akartam próbálni. A kiserdő közel van (Bregyó), csak hát láttunk már ott szipust és hajléktalant is, ami önmagában nem lenne rossz, csak...

Sátorok előkészítve, kaja bepakolva, minden egyéb is. Szóval kikocsikáztunk a kiserdőbe, szó szerint a tábortűzrakóhely elé, nehogy bármi legyen. Tamara mamánál volt, Tibinek dolgoznia kellett, így csak csajok mentünk, de magunkkal vittük Ivánkát ééés Edward kutyát, az aduászt :-)

Minden tökéletesen indult. Szedtünk tüzifát, Zsuzsinak remekül állt a rőzse :-)), megvolt a tűzrakóhely, felállítottuk a sátrakat, Ivánnak roppantul tetszett :-) Edward is kezdte felvenni a ritmust :-)

Sütöttünk szalonnát, kukroicát, céklát és krumplit. A tábortüzünk tökéletes lett, csak nem kalkuláltuk bele, hogy egész késő estig kellene hogy égjen. Szóval kevés volt a tüzifa..

És itt kezdődtek a gondok...

Besötétedett..beszélgettünk mi, de már se meleg nem volt, se fény..és ekkor...

Edwardon egész este érződött, hogy átvette a főnök, azaz a hím, azaz a vezér státuszt. Ő már korábban felismerte, amit mi csak sötétben: Két csaj ül az erdő közepén, csecsemővel a kezükben....áááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááá...

Edward feláll........morog...ág reccsen...Edward elszalad..pánik...oké, visszajön..leül...percenként fülel...néma csend...mi is figyelünk...és ránktör az érzés..egyedül vagyunk az erdőben...és a szakírok, a félelmetes lények...

Tiiibiiiiiiiii..telefon elő és irány haza....Tibi már korábban is érezte, nem lesz ez olyan sima ügy :-)

de megígértük, legközelebb többen megyünk, és hős amazonként helytállunk a dzsungelben :-)

később sem derült ki, mi lehetett az erdőben, valószínű, hogy csak valami állat, de akkor is, berezeltünk úgy, ahogy kell...

Edward viszont megtalálta a helyét a világban, családban. Ő lett a lovagi kutya, aki megment, őríz, védelmez. Nagylelkű, okos, mindnet hall és lát, mert szegény emberekre, családtagjaira vigyázni kell :-) ma is el kellett menni a kiserdőbe, és olyan nagyon ott ment mellettem, és láttam, hogy akkor ő most védelmez :-) imádom!!!!

 Ez a kis portugál vityilló idehaza is könnyen megvalósítható lehetne, vagyis az is :-) csak néhány ötlet, régi házak mindenhol vannak, és még olcsók is...

az ötlet kiváló, bármikor eltöltenék itt néhány napot, vagy élnék ilyen "környezetben".

Vegyük csak elő régi házainkat!:-)

Na végre. Sikerült hosszú idő után gép elé ülnöm. Új laptoppal az élet máris 'gyorsabb' :-)

Leültem és elkezdtem a fotókat átnézni. Több száz. Elkeseredtem, hogy sosem végzek. Aztán egy gyors helyzetfelismerés, és úgy döndöttem, összesítem az 'élményeinket' :-) és még így is 'fárasztó' leszek :-)

Kezdjük!

Június eleje: hőség, 30 fok, irány a Balaton :-)

  Aztán jöttek a szokásos csavargások :-) kissé hűvösebb napok, amikor Tamara kitalálta, csokitestére csak a szőrmellényét hajlandó felvenni :-)

  de ez mé nem minden, mert közben vettünk egy autót, ami még szerelőnél van, átnézés, javítás...ááá...már egy hónapja indulunk a szüleimhez, de mindig van vmi, ami miatt nem tudunk indulni. Na de sebaj, egy kép a jövőbeli autónkról: ja, és amit tudni kell róla, 8 személyes és elől hátul napfénytetős. mást ne kérdezzetek, max a színét, de az amúgy is látszik :-))

aztán következzék a kedvenc képem Ivánról, Edwarddal, a fecskeparti napok alkalmából

  és Tamara a piacról hazafelé, amit anno a nap képének szerettem volna..kis konttyal, nagy Swatch órával, saját varrású ruhában, természetesen lebarnulva és csokor virággal :-)) ahogy kell.

Következzen egy pillanatkép az ablakból, mert ez a kedvenc helye a gyerekeknek

Egy rövid hírként az új laptop, amivel már fénysebességgel tudok dolgozni, néha a szemem is káprázik, testem is megremeg a gyorsaságtóll :-)hála neki, újra itt vagyok :-)köszöntsük hát, az új Dell tűzpiros laptopunkat :-))

  Mi maradt még ki? A munka! Mert a gyerekek is dolgoznak :-) Tamara kalapácsol vagy mosogat, Iván felmos :-) Munka után peidg: Tamara kezenáll, Iván szunyál :-)

  És egy kis szórakozás: ebben a hónapban volt itt a házunk körül a fecskeparti napok, és felkérték Tibit, rendezzen rajzversenyt és buszmegálló festést. Ez lett belőle: Tibi nyomtatott ki ismret festők műveiből néhányat és azt kellett folytatni, de lehetett teljesen önálló produkcióval is fellépni. Az én kedvencemet senki sem válaszotta: egy duci páros táncol..na majd egysze megfestem :-)))))

  Nos, hagylak Titeket 'feldolgozni' az élményt, hamarosan folytatom, ígérem nem lesz ilyen tömény, de most legalább egyszerre eljutottam a 'napjaink' képeihez, és témáihoz. Folytatás izgalmas sztorikkal :-)

Csak egy beköszönő, mert úgy érzem, már ezer éve írtam. Kösz, jól vagyok, vagyunk :-) Elromlott a laptop, így egy asztali géppel alig jutok monitor elé. Így hát kezdek leszokni a gép előtt ülésről, amit roppant élvezek :-) viszont annyi minden történt, és van egy csomó feldolgozatlan fotóm, meg témám...ma el akartam kezdeni, istenbizony, de Iván oly édesen alszik kint a teraszon, hogy inkább bebújok mellé, és bámulom a csillagokat egy kicsit, aztán holnap (is) irány a strand!

De ígérem, bepótolom, és tetszeni fog :-)))

addig is szép estét Mindenkinek, élvezzétek a nyarat!!! megyek vissza aludni és csillagokat bámulni :-))

egy korábbi kép a gyerkőcökről :-)

A gyerekeknek minikoruk óta varrónő varrja a legtöbb ruháit, felülmúlhatatlan érzés saját 'kollekcióval' rendelkezni. De idén nyárra kimaradt a varrónő, így nekiálltam én, alapdarabokat elkészíteni. Abszolút kezdő, abszolút analfabéta :-) Tesóm és anyukám már nagyobb teljestíményben csinálják, én kicsit le vagyok maradva. Ezért, és ebbből is látható, hogy gyerekruhát bárki tud készíteni!!

A gyerek nyári ruha alapszabályai:

1. válassz elasztikus anyagot

2. 'A' vonalvezetés, azaz lefelé kicsit bővülő szabás

3. kézzel, géppel megvarrható legyen

mi kell hozzá? én kaptam egy varrógépet anno, és nagyon örültem neki, csak úgy álltam előtte, mint kb maki a számítógép előtt :-))

ma is csak a nagyon alapvarrást használok, pont elég is. 

Kell stretch tű, és az anyaggal hasonló színű vagy totál eltérő színű cérna. 

Én nem használok szabásmintát, csak rápróbálom az anyagot pl Tamarára és aztán kivárom. Egyszer vettem egy Burdát, kinyitottam, hogy na én akkor varrok, és teljesen begabalyodtam a szabásminta térképbe, így lelombozódva csuktam össze, hogy na jó, akkor ezt most hagyjuk...

végül is csak egyet kell kikísérletezni, a többi már mehet a prototípus mintájára. Ha van jó meglévő ruha, akkor ezt le lehet másolni, ennél egyszerűbb nincs is :-)

például Ivánnak kisatlétákat varrok, el se szegem, csak olyan hanyagul, így igazi férfias benne :-) legalábbis az én szemembe :-))))

nos, és néhány példa, az elkészült darabokról (van közöttük olyan is, ami az én felsőm volt, csak összevettem belőle). a kisnadrágok régi kinőtt farmerok, engedtem a derék gumiból, levárgta, és vagy visszahajtottam, vagy varrtam rá egy kis csipkeszegélyt. A ruhák nyakbaakasztós pántja fonalak megfonva.

Mert májusban az erdő parfümillatú. A legfinomabb parfüm, amit valaha is szeretnék magamon 'viselni'. A Chanel soha meg sem közelíti, csak szeretné Karl Lagerfeld ezt elérni.

Olyan összetett és intenzív, amit mindenkinek meg kell tapasztalni, mint az élet maga.

Virágzik a bozda, az akác, az összes mezei virág, hozzá egy erős zöld 'szag', és mivel mi vízpart közelében voltunk, a tó párolgó illata is keveredett hozzá. Az orrromba égette magát.

Próbáld ki Te is, még talán nem késő.

Szóval kirádulni voltunk, meg bodzát szedni, mert szerintem a legjobb hűsítő a bodzavirág cukorral és sitrommal, hideg szódával felöntve. Igen. Egy kicsi cukor kell hozzá, hogy olyan 'Édes Élet' legyen :-))

Lezajlottak a vásári kezdő napok, folytatás minden hónap első szombatján. 

Az eddigi vásári napok azért elég vegyesek voltak, volt egész jó nap, aztán volt esős nap, viharos nap, jobb nap és rosszabb nap. Íme néhány pillanat és 'portéka':

Mindeközben Tamara és Natan bent, a hűs bárpultán lábat lóbálva élvezték a vásári hangulatot.

Na végre. Itt vagyok. Kimaradt a május, de csak itt a blogon. Éltünk, jöttünk-mentünk, csináltuk, toltuk, nyomtuk :-) Csak gép elé nem sikerült 5 perc-nél tovább ülni. 

De most. 

Szóval május: röviden, tömören: eljöttek Panniék meglátogatni bennünket, itt töltöttek néhány napot, ami midnenki számára felüdlést jelentett. A csajok ketten (Deva és Tamara) hatványozottan tudnak 'rosszak' lenni, vagyis elevenek, vidámak, sikongatósak, és kicsit szótfogadatlanok :-) mezítlábas csavargások, nagy fagyizások, rengetes séta és játék, sikoltozás volt. Nemsokára megyünk mi is hozzájuk, és folytatjuk a nyári 'partizást'.

és egy kis ízelítő a hangulatból:

Igen, mert az. Szkeptikus vagyok a magyar oktatással. Volt benne részem. Kaptam egy zseniális videót Edinától.  Zseniális iránymutató, kimondja és rámutat, ami a nyelvünk hegyén van, remek előadásban, könnyedén. Hallottam valaha én hasonló, megközelítő előadást mondjuk az egyetem vagy gimi alatt??? KÖTELEZŐ VÉGIGNÉZNI/HALLGATNI!!

Az iskola megöli a kreativitást? from EOL on Vimeo.

A gyerekek születés óta központi kérdés az oktatás. És aggodalommal tölt el a 'választék'. Mi a jó a gyerekemnek? Elindítani oviban a mókuskerékbe, vagy hagyni szemlélődni, megismerni saját magát, csak játszani, befogni, megmutatni a lehetőségeket, beíratni mindenhová?

Rengeteg pro és kontra. Ha magamra hallgatok, hagyom még az ovit, csavarogjunk, világot lássunk, jöjjünk-menjünk, természetesen közösségben, gyerekek között is. Nem erőltetem a 'tanulást', hagyom a milliónyi különórákat. Csak lazán éld az életed, gyermekem. Nem kell azt annyira véresen komolyan...találd meg azt, ami Te vagy. Ne azért járj zongorázni, fuvolázni, balettozni, sakkozni, mert az olyan készségfejlesztő, hanem válaszd azt, amelyiket SZENVEDÉLYBŐL szereted. Vágj bele, ha nem tetszik, keress másikat. 

Na de hol a határ? Hol a szülői felelősség, ha látom, mely képessége erős, és mégsem csinálja kellő intenzitással (mi Ez????), vagyis belevág és abbahagyná, de közben azt érzem ezt csinálná, csak a gyerekek ilyenek. Vagy nem? 

Nem akarok beleszólni, de máris beleszólok. Tibi szerint hagyjam a témát, kialakul szépen. Bízom Bennük, és abban, hogy ami szerintem a világon a legfontosabb a TISZTÁNLÁTÁS és KREATIVITÁS, azt megőrzöm bennük. Mert ha ez a kettő működik, nagy bajunk nem eshet. De a baj sem baj, mint ahogy a Lovasklubból is megtudtuk ('csak úgy tudsz valamit jól csinálni, ha először rosszul csinálod'). És igen, az oktatás a hibát nem 'értékeli', pedig egy agilis, versenyképes embert ez is előre viszi...

Minél több mindenkivel beszélek a témáról, annál rosszabb. Az angol ovitól a keleti harcművészetig, a kenyérsütéstől a matekozásig van minden. És látom a 'csúcsra járatott' gyerekeket. Tökéletes biorobotok. A rendszerbe tökéletesen passzoló láncszemek. Mindent tudni fognak, pontosan, precízen, haladnak előre, hiba nélkül. De valahogy a tekintet...a szenvedély hol marad? Nem lesz-e 30 évesen bizonytalan mégis, hogy akkor most mi vagyok én? mi az, amit ÉN szeretnék, ami ÉN vagyok?

Amikor Tesómmal beszéltük ezt a témát, így tudtam megfogalmazni: a gyerekeink egy egy magok. Egy-egy magot kapok a tenyerembe, nesze, neveld. Hmmm, na de milyen mag? Kezd kibújni a csíra, és előjönni az elsődleges jelek. ÁÁ, ez nem dió, és nem fenyő. És kezdem látni, mire is van szüksége az én kis magocskámnak, csíranövényemnek, palántámnak, fácskámnak. De nekem mindössze annyi a feladatom, hogy jól és hamar felismerjem, mi biztosan nem, és mi lehet belőle. Megváltoztatni a cseresznye magot nem tudom, abból nem lesz akác, és nem is akarom. Én csak a táptalajt és a feltételeket tudom megadni, megmutatni a világot, hogy mi is van. És elfogadni, hogy ő egy kökény, vagy galagonya :-)

Szóval én a szabad, kreatív életet szeretném megmutatni, pályától függetlenül. Lehet könyvelő, lehet kutató, vagy művész vagy kereskedő, a lényeg a szabad, szenvedélyes, kreatív élet. 

És az iskola? Lehetőségeimhez, adottságaimhoz mérten a legjobbat választani, és tudni azt, a példamutató élet a legfontosabb, és nem az iskola 'nevel', hanem a család. Csak ne roncsoljon, az már egy 3-as alá :-))

Neked mi a véleményed az oktatásról?

És még egyszer köszönet Edinának, aki két 'dolgot' is adott nekem, sok számtalan más mellett: Ő mutatta/ismertette meg Tibit velem, és ő osztotta meg ezt a videót, mindenki legnagyobb örömére. Ezer köszönet érte, örök hála, készülő honlap :-)

Minden tiszteletem a cigányoké. Azért írom így, mert vannak cigány ismerőseim, és biztosan nem sértődnének meg a 'kifejezésen'. Sok minden változott az ő életükben, ahogyan persze mindenkiében is, csak mégis, a hátrányos megkülönböztetés sokszor nem valós értékeken alapszik. Ez sokszor beszédtéma pro-kontra érvekkel, nem mászom bele, csak a játszótéri negatív hozzáállást nem szeretem.

Nos, de most nem erről akarok beszélni, hanem olyan képeket válogattam mára össze, amely kicsit sok, kicsit más, kicsit gypsy :-)

Mert nekem tetszenek a kicsit sok, kicsit más, kicsit őrült, kicsit cigány élet.

Szeretnék amolyan "genfi cigányéletet" élni, világutazóként, csavarogva a világban, lazán, családostól :

még több kép a http://www.facebook.com/wlblog -on

Íme ahogy én látom:

Cseresznyéskertben jártunk...épp virágzott :-) mit volt mit tenni, fotóztunk egy párat :-)

Komolyan véve, köszönet Molnár Artúr fotósnak, és a helyszínnek a gárdonyi Simon Panzió és Borászatnak.

A képek családi klasszikusok. Amolyan az unokáink majd ezt mondják: "a nagyszüleink, amikor még Magyarországon éltek" :-) képek. Kicsit kelet-európai, kicsit válságos, de klasszikus és érzelemmel teli :-)

Itt járunk most. Nézzétek olyan szemmel, hogy az unokáinknak készültek ezek a fotók :-)

A facebookon bővített verzióval.

nincs hozzáfűznivalóm :-)

Válogass kedvedre, folytatás a facebookon:

http://www.facebook.com/wlblog

Na, ez tényleg aranyos hely :-) amióta Szfehérváron lakunk, ide gyakran kijövünk, mert közel van, van erdő, patak, tó, tisztás, játszótér. Amolyan Central Park az elkerülőtől nem messze..

Szóval arra gondoltam, tarthatnánk itt piknikeket, kutyás találkozót, akár sátorozhatnánk is!

Akinek van kedve, és fehérvári, tartson velünk :-)

Mi csak egy rövid sétára jöttünk ki, pontosabban kétszer is nekiindultunk, mert Tamara bal lábbal kelt, így az első indulás vége óriási hiszti lett, de aztán újra nekifutottunk a kérdésnek, és az már simán ment :-)

a hely tele van gyógynövényekkel, mint feketenadálytő, vérehulló fecskefű, csillagvirág, pitypang, csalán, és ezer más :-)

és íme a képek:

A kis piros munkaasztal a két sárga székkel, még Ivánt is lázba hozta! Közkedvelt lett, szorgos-dolgos munka folyik egész nap! Sürögnek-forognak a gyerekek, rendetlenség, és rajzok mindenfelé :-)

Iván egyik kedvenc időtöltése az állás. Fogni remekül fog, így mindent megvizsgál, alaposan, szemügyre vesz, analizál, majd használja :-)

Néhány pillanatkép: