Nos, akkor most tisztázzunk valamit, vagyik valakit. A szakír fogalmát. Hogy mi/ki a SZAKÍR? A legfélelmetesebb szatír és legborzasztóbb fakír háziasítása, aki bármire képes. Legalábbis a mi fantáziánkban :-)

Kik a mi? Zsuzsi, én és Ivánka, habár ő nem biztos hogy egyetértett velünk..

Kezdjük az elején. Zsuzsi kitalálta, menjünk el sátorzoni, én kitaláltam, menjük a kiserdőbe, úgyis mindig ki akartam próbálni. A kiserdő közel van (Bregyó), csak hát láttunk már ott szipust és hajléktalant is, ami önmagában nem lenne rossz, csak...

Sátorok előkészítve, kaja bepakolva, minden egyéb is. Szóval kikocsikáztunk a kiserdőbe, szó szerint a tábortűzrakóhely elé, nehogy bármi legyen. Tamara mamánál volt, Tibinek dolgoznia kellett, így csak csajok mentünk, de magunkkal vittük Ivánkát ééés Edward kutyát, az aduászt :-)

Minden tökéletesen indult. Szedtünk tüzifát, Zsuzsinak remekül állt a rőzse :-)), megvolt a tűzrakóhely, felállítottuk a sátrakat, Ivánnak roppantul tetszett :-) Edward is kezdte felvenni a ritmust :-)

Sütöttünk szalonnát, kukroicát, céklát és krumplit. A tábortüzünk tökéletes lett, csak nem kalkuláltuk bele, hogy egész késő estig kellene hogy égjen. Szóval kevés volt a tüzifa..

És itt kezdődtek a gondok...

Besötétedett..beszélgettünk mi, de már se meleg nem volt, se fény..és ekkor...

Edwardon egész este érződött, hogy átvette a főnök, azaz a hím, azaz a vezér státuszt. Ő már korábban felismerte, amit mi csak sötétben: Két csaj ül az erdő közepén, csecsemővel a kezükben....áááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááá...

Edward feláll........morog...ág reccsen...Edward elszalad..pánik...oké, visszajön..leül...percenként fülel...néma csend...mi is figyelünk...és ránktör az érzés..egyedül vagyunk az erdőben...és a szakírok, a félelmetes lények...

Tiiibiiiiiiiii..telefon elő és irány haza....Tibi már korábban is érezte, nem lesz ez olyan sima ügy :-)

de megígértük, legközelebb többen megyünk, és hős amazonként helytállunk a dzsungelben :-)

később sem derült ki, mi lehetett az erdőben, valószínű, hogy csak valami állat, de akkor is, berezeltünk úgy, ahogy kell...

Edward viszont megtalálta a helyét a világban, családban. Ő lett a lovagi kutya, aki megment, őríz, védelmez. Nagylelkű, okos, mindnet hall és lát, mert szegény emberekre, családtagjaira vigyázni kell :-) ma is el kellett menni a kiserdőbe, és olyan nagyon ott ment mellettem, és láttam, hogy akkor ő most védelmez :-) imádom!!!!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.