Igen, mert az. Szkeptikus vagyok a magyar oktatással. Volt benne részem. Kaptam egy zseniális videót Edinától.  Zseniális iránymutató, kimondja és rámutat, ami a nyelvünk hegyén van, remek előadásban, könnyedén. Hallottam valaha én hasonló, megközelítő előadást mondjuk az egyetem vagy gimi alatt??? KÖTELEZŐ VÉGIGNÉZNI/HALLGATNI!!

Az iskola megöli a kreativitást? from EOL on Vimeo.

A gyerekek születés óta központi kérdés az oktatás. És aggodalommal tölt el a 'választék'. Mi a jó a gyerekemnek? Elindítani oviban a mókuskerékbe, vagy hagyni szemlélődni, megismerni saját magát, csak játszani, befogni, megmutatni a lehetőségeket, beíratni mindenhová?

Rengeteg pro és kontra. Ha magamra hallgatok, hagyom még az ovit, csavarogjunk, világot lássunk, jöjjünk-menjünk, természetesen közösségben, gyerekek között is. Nem erőltetem a 'tanulást', hagyom a milliónyi különórákat. Csak lazán éld az életed, gyermekem. Nem kell azt annyira véresen komolyan...találd meg azt, ami Te vagy. Ne azért járj zongorázni, fuvolázni, balettozni, sakkozni, mert az olyan készségfejlesztő, hanem válaszd azt, amelyiket SZENVEDÉLYBŐL szereted. Vágj bele, ha nem tetszik, keress másikat. 

Na de hol a határ? Hol a szülői felelősség, ha látom, mely képessége erős, és mégsem csinálja kellő intenzitással (mi Ez????), vagyis belevág és abbahagyná, de közben azt érzem ezt csinálná, csak a gyerekek ilyenek. Vagy nem? 

Nem akarok beleszólni, de máris beleszólok. Tibi szerint hagyjam a témát, kialakul szépen. Bízom Bennük, és abban, hogy ami szerintem a világon a legfontosabb a TISZTÁNLÁTÁS és KREATIVITÁS, azt megőrzöm bennük. Mert ha ez a kettő működik, nagy bajunk nem eshet. De a baj sem baj, mint ahogy a Lovasklubból is megtudtuk ('csak úgy tudsz valamit jól csinálni, ha először rosszul csinálod'). És igen, az oktatás a hibát nem 'értékeli', pedig egy agilis, versenyképes embert ez is előre viszi...

Minél több mindenkivel beszélek a témáról, annál rosszabb. Az angol ovitól a keleti harcművészetig, a kenyérsütéstől a matekozásig van minden. És látom a 'csúcsra járatott' gyerekeket. Tökéletes biorobotok. A rendszerbe tökéletesen passzoló láncszemek. Mindent tudni fognak, pontosan, precízen, haladnak előre, hiba nélkül. De valahogy a tekintet...a szenvedély hol marad? Nem lesz-e 30 évesen bizonytalan mégis, hogy akkor most mi vagyok én? mi az, amit ÉN szeretnék, ami ÉN vagyok?

Amikor Tesómmal beszéltük ezt a témát, így tudtam megfogalmazni: a gyerekeink egy egy magok. Egy-egy magot kapok a tenyerembe, nesze, neveld. Hmmm, na de milyen mag? Kezd kibújni a csíra, és előjönni az elsődleges jelek. ÁÁ, ez nem dió, és nem fenyő. És kezdem látni, mire is van szüksége az én kis magocskámnak, csíranövényemnek, palántámnak, fácskámnak. De nekem mindössze annyi a feladatom, hogy jól és hamar felismerjem, mi biztosan nem, és mi lehet belőle. Megváltoztatni a cseresznye magot nem tudom, abból nem lesz akác, és nem is akarom. Én csak a táptalajt és a feltételeket tudom megadni, megmutatni a világot, hogy mi is van. És elfogadni, hogy ő egy kökény, vagy galagonya :-)

Szóval én a szabad, kreatív életet szeretném megmutatni, pályától függetlenül. Lehet könyvelő, lehet kutató, vagy művész vagy kereskedő, a lényeg a szabad, szenvedélyes, kreatív élet. 

És az iskola? Lehetőségeimhez, adottságaimhoz mérten a legjobbat választani, és tudni azt, a példamutató élet a legfontosabb, és nem az iskola 'nevel', hanem a család. Csak ne roncsoljon, az már egy 3-as alá :-))

Neked mi a véleményed az oktatásról?

És még egyszer köszönet Edinának, aki két 'dolgot' is adott nekem, sok számtalan más mellett: Ő mutatta/ismertette meg Tibit velem, és ő osztotta meg ezt a videót, mindenki legnagyobb örömére. Ezer köszönet érte, örök hála, készülő honlap :-)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.