Kicsit megkésve,de azért mégsem, hisz egész évben 30 vagyok..
Elgondolkodtató ez a szám, amolyan számoljunk el eddigi életemmel, meddig, hová, miért…amolyan melankolikus hangulatban…vagy ez már inkább szomorkás? Pedig elvileg nincs rá okom. és nincs is. Inkább kis ürességet érzek. Panaszkodni nem tudok, nincs mire. de akkor mi ez az érzés? Olvastam vhol egy cikket, a ’segítség, 30 vagyok, válságban az életem’. Arról szólt,hogy 30 körül az ember átgondol. Átgondolja az életét, és egyben fordulópont is,ha nagyon szerencsés.
És velem mi lesz? Mi vagyok én? Nem is tudom. Leginkább a helyem a világban nem tudom. ’Könnyű’ annak, aki egy dolgot csinál, aki biztos a dolgában,aki soha nem tér le a ’pályájáról’. De aki kalandozik, aki kíváncsi, aki nem találja meg önmagát egy dologban, azzal mi van? Ez biztos vmilyen pszichológiai zavarra utal, de mivel nem tudom, így ezt most hagyjuk. Senki sem tökéletes J
Életem legfőbb ’termékei’ a családom. Itt van Iván, aki már áll, és imádja a tesója, Tamara, aki már kész gyönyörű nagylány. De mire vagyok én jó? Miért választott engem Tibi, vagy egyáltalán választana-e most is, később is.. miért érzem mégis úgy,hogy semmi olyat nem tudok adni, amit más nem…
Mi a lényeg? Mert az nem, hogy ki mit tud felmutatni…eddig eljutottam már..Ti tudjátok? A szellemi fejlődés? Az emberi fejlődés? Tapasztalni a legfontosabb szerintem. És ehhez nem (feltétlenül) kell papír, rang, pénz..
A magammal folytatott beszélgetések fontosak lennének…de nem megy. Nem úgy, nem akkor, amikor szeretném, igényelném..a 3 éves fülcsengésem is vmi ilyesmit üzen nekem. Értem én, csak mégsem sikerül. És akkor még nem beszéltem önmagam ’kereséséről’. Hülye kifejezés, mert a mi vagyok-ra a válsz ez: ez vagy te, aki folyton azon gondolkodik,hogy ki ő, pedig tudnia kellene, hogy ez, az. A folyton kereső…de mit?minek? Akkor vmi mégsem stimmel, mert akkor nem gondolkodnék ilyeneken. Vagy nem? Ez az örök mozgatórugó az életben? Amolyan motor, ami előre segíti az embert. Előre. De mi az előre? A haladás, a fejlődés?
Nincs olyan, hogy, na, és mit szeretnék elérni az életemben? Mert azt, amit az élet elém ’dob’. Amit látok ’útközben’, azt felveszem, teszek érte kis kitérőket, kalandozok. Most akkor ez milyen ’hivatástudat’? J
Ááá, úgy érzem semmit nem tudok, sem magamról, sem a ’rendszerről’.
És Te, Tibi? Te miért vagy itt? Néha hiányzik a tekinteted. A figyelmed. Felém. Neeem, nem úgy, hogy beszélgetünk napi dolgokról, tudod te, mire értem. Az a velejéig ható, mély érdeklődés, a napi dolgokon felül. Minden van, információ áradat, beszédtéma, munka, dolgok, csak Mi vagyunk egyre kevesebbszer…vagy ez önzőség?Nem, nem gondolom, hogy az lenne. Ez természetes dolog, csak vhogy mégis egyre inkább luxus ezzel törődni. Mert ha nincs idő, és van vmi, ami mindig van, akkor sem ebből kellene elvenni. Ez olyan ’vésztartalék, amolyan kincs’, amihez soha, semmilyen körülmények között NEM SZABAD hozzányúlni. Mert ez a motorja az életnek. Az energetikája. Ez ad, és ezáltal kapsz. Szőrszálhasogatásnak tűnik, pedig nem az. Csak egy jelzés, amit nagyítóval észrevettem…
Szóval itt tartok most. Amolyan ’tervek’ vannak, mi lenne jó, mit szeretnék, irányvonalak, láthatatlan energiavonalak, amelyek mentén jó lenne haladni, aztán majd alakul…kíváncsian várom a holnapot, addig pedig itt a ma, tennivaló van bőven. Elég lesz, ha ’mára tervezek’. J
A szülinapomon elkészítettem gyerekkorom kedvenc tortáját, leírom Nektek, mert nagyon finom, de tény és való, tipikus gyerektorta pillecukorral J
(azt azért megjegyzem,hogy nagyon finom, és én menet közben annyit nyalakodtam az alapanyagokból, hogy sütés közben annyira megéheztem egy kis sósra, hogy sütöttem magamnak egy sült szalonnás jóhagymás rántottát J))). Nesze neked ünnepi menü J)))
Marshmallow torta:
350gr margarin, 90gr darált dió, 60gr finomra tört omlós édes keksz, 160gr apró szemcséjű barna cukor, 210gr liszt, 200gr porcukor, 30gr kakaópor, ½ teáskanál sütőpor, 4 tojás, 100gr kókuszreszelék, 80 gr marshmallow/pillecukor (én kb a dupláját tettem bele), de helyettesíthetjük fehércsokival is.
A kocsimázhoz: 220gr étcsoki,50 gr vaj, 3 ek víz, 3ek porcukor
1. Előmelegítjük a sütőt,180 fokra. Kikenünk 2db 23 cm átmérőjű kerek toraformát, az aljukat kibéleljük sütőpapírral. Nekem csak egy tortaformám volt, ezért én két ütemben sütöttem ki, semmi gond.
2. Felolvasztjuk a margarint, levesszük a tűzről,és belekeverjük a darált diót, az összetört kekszet és a barnacukrot. A keveréket kettéosztjuk, és a tortaformák aljába helyezzük, jól belenyomkodjuk, hogy egyenletesen legyen az egész alján.
3. Egy nagy tálba robotgéppel összedolgozzuk a tojásokat, a megmaradt margarint, a porcukrot, kókuszreszeléket, sütőport és a lisztet. Ha összeállt, további egy percig verjük.
4. A masszát a tortaformá(k)ba simítjuk. Kb 30 percig sütjük. Széles, lapos késsel azonnal meglazítjuk a torták szélét és óvatosan a fémrácsra helyezzük, a diós felével felfelé, majd lehúzzuk róla a sütőpapírt.
5. Még melegen tálra tesszük az egyik tésztát a morzsás-diós részével felfelé, és rászórjuk a marshmallowt.
6. Erre ráhelyezzük a másik tésztaréteget, a morzsás felével lefelé. A meleg tésztától a pillecukor megolvad. Ha 2 ütemben sütötted, mint én,mert csak 1 tortaformád van, akkor tedd be a meleg sütőbe a marshmallow-s tésztát, és a melegen 1-2 perc alatt megolvad.
7. A tortát hűtőbe tesszük, hogy megdermedjen. Ha kész, elkészítjük a csokimázat, és megkenjük vele az egész tortát. A csokimázhoz a hozzávalókat együtt gőz fölött megolvasztjuk, és kész is. Lapos késsel, vagy spatulával egyenletesen eloszlatjuk a tortán. Be a hűtőbe, kb 1óra és kész is!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
hopp-hopp 2011.01.29. 08:54:13
kívülről nézve az életedet - tökéletesnek tűnik.
összehasonlítva a magaméval - a tied add a nehéz pillanatokban lendületet, hogy akkor menjünk és csináljuk tovább - mert másnak is megy.
boldog születésnapot - megkésve.