Tegnap Sukoróra mentünk sétálni, kalandozni kicsit.  Gyönyörű idő, rengeteg bogyó-gombaszedő színesítette napunkat. Volt aki kis rádiójával indult útnak, és az erdőben visszhangozva hallhattuk a Kossuth rádió délelőtti beszélgetős műsorát :-)mondjuk egész kellemes volt...

Szóval kicsit döcögve indult a napunk, mert vinni kellett az erdei útra is a kis biciklit, a maga 10 kilójával, plusz Ivánnal. Az első 10 méteren 2szer sikerül úgy elesnie, hogy lement a térdéről a bőr...de csakazértis visszaült rá..

sokáig nem jutottunk,mert annyira tuti sáros területet  találtunk,ahová Tamara le is telepedett. És jött a dögönyözés, sársüti készítés, kb 2,5 óráig. Mi jól elnapoztunk Ivánnal. :-)

Mindez csak azért érdekes, mert látom Tamarát. Kezdem megismerni.  Figyelni egy dologra, ez ritka nála. Mint a pillangó, száll ide,száll oda. Imádja a nyüzsgést, az embereket. Ezért viszem ki a természetbe. Félre ne értsd, nem akarom megváltoztatni. Csak azt szeretném, hogy figyeljen magára is. Ez most még benne van,de ezzel a temperamentummal gyorsan elfelejtheti a 'magába' fordulást. Tudom, hogy 2 év múlva már nem lesz nagy szám az erdőben sétálni, de remélem marad némi emlék 'érzése', arra az időre is,amikor netalántán kiürül, elfárad, hogy milyen jó is az erdőben csakúgy sétálni egyet, vagy elszenderedni a nagy fa alatt. Ha ez sikerül, akkor már elértem a 'célom'. 

Néhány pillanat megörökítve:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.