Ma Sukorón voltunk (meg piacon, vásárban, kávézóban), és igazán bőségesen tértünk haza.

Lementünk a tóra, ahol virágzott az akác és a bodza. még csak épphogy, de mi leszüreteltük az 'ehető' darabokat :-)

Ja, és közben szedtem egy nagy zacskó mezei sóskát, amit imádok, és Tibivel meg is eszegettük a 2/3-át, így a fotón csak szó szerint jelképesen tűnik fel a sóska. 

Valami egészen más íze van a mezei sóskának, mint a most kapható műtrágyás, kerti-fóliás sóskának. ennek van tartása, és íze. Isteni, mindenhol megterem, csak ne az út szélén szedd :-)

Nem szeretem a fogkrémeket, erről majd később írok, de ennyi sóska (gondolom kevesebb elfogyasztása is hasonló eredménnyel jár) után igazán tisztának éreztem a szájüregemet, hogy így fogalmazzak. Tiszta, kellemes érzés volt. ami fogmosás után soha! nem egy réteg ipari íz a fogaim között, hanem nagyon tiszta ízlelőbimbók, tiszta száj. Nem tudom máshogy megfogalmazni, próbáljátok ki!!

Nagyon élveztem a 'szüretet', Tamara épp déli alvását rótta Tibin, a hordozóban, de a végére mindenki sárga, illatos virágporba borult, beleértve Tamara egész fejét :-)

Így illatosan és kicsit elfáradtan térünk be 'Mamához', azaz Tibi anyukájához. Ott még szedegettünk a patak partján csalánt, úgyhogy én már itt roppant elégedett voltam az aznapi terméssel :-)

No de még bónuszt is kaptunk, frissen szedett spenótot, újhagymát és zsenge, kőkemény retkeket. egy nagy táskába gyűjtöttem a 'szajrét', és hát isteni illata volt!!!!!

Aztán jönnek ám a receptek, mint bodzaszörp, bodzás-mentás jégkrém, saláta és akácos-mentás limonádé :-))

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.