Eltévedtem mostanában, ezért gondoltam folytatom rég elhagyott blogomat. Nincs célja: nem vagyok semmilyen szakértő, nem akarok megmondani semmit. Útkeresés, önismeret, és sok sok infó: érdekes emberekről, új gondolatokról, természetről, életről. Mert olyan sok értékes ember és gondolat van, akiket jó ismerni, jó használni.

Több ok is volt, ami arra vezetett, hogy újra folytassam ezt az oldalt. Megismertem egy lányt, aki önzetlenségével, tiszta gondolataival arra késztetett, jó az irány, csak pozitívan és tisztán lehet élni, önzetlenül, szeretettel. Nem mintha ettől távol kerültem volna, de az eddigi életünk 3 gyerekkel Árkipusztán óta alaposan a fejére állt 5 gyerekkel a Velencei-tó meletti Sukorón. Mintha újra megtörtént volna a Nagy Bumm, minden újraformálódott: ami működött 3 gyerekkel Árkin, az máshogy működik Sukorón 5 gyerekkel, pedig olyan szerencsés helyzetben vagyunk, hogy együtt élünk a férjem anyukájával, akire mindig lehet számítani. Na de 5 gyerek az 5 gyerek. Bele kellett törődnöm, hogy délután 2 után mint sofőr funkcionálok, hogy a saját dolgaim végképp háttérbe szorulnak. Nem gond, hisz az eltévedés erre a vonalra is vonatkozik, ez a másik ok, amiért visszatértem ide. Eddig is azt dolgoztam, amit szeretek csinálni, szívvel, lélekkel. De érzek magamban valami másra is igényt. De hogy mikor és hogy? Talán ebben is segít ha az írással rendszerezem a gondolataimat. Talán ez az időszak kitisztítj aa gondolataimat és leegyszerűsödik a megoldás, már ha van...Talán többen vannak, akik hasonló helyzetben vannak, és talán jó ha erről együtt is beszélgetünk.

Szóval elköltöztünk Árkipusztáról a JOhanna születésének évében: gyors határozott döntés volt. Szerettünk ott élni, az életünk meghatározó 5 éve volt. 2 gyerekkel és Edward írfarkassal költöztünk oda, 4 gyerekkel, Edward nélkül mentünk el. Új időszámítás következett. Új hely, ismeretlen közeg, Tibi anykájával. Most eszméltem fel, hogy már itt lakunk 3.éve. Lélegzetvételnyi idő, az 5. (Olívia) gyerekünk megszületése után. Lezárult egy újabb korszak, amit én a NagyBummnak hívok. Most formálódik valami új naprendszer a mi kis életünkben. Ennek dokumentálása a gyerekeknek a következő ok, hogy azt éreztem folytatom az írást.

És mert az életmóddal kapcsolatban olyan sok olyan módszerrel találkozok, amit anno már évekkel ezelőtt használtam, jónak tartottam. Tehát jól éreztem, tehát jó az irány, csak nem szabad teret engedni a minőségtelen életmódnak, legyen az étkezés, ruházat, hulladék, gondolat, mozgás vagy mezőgazdaság.

És végül az lány, aki példaértékű életével inspirált: Ujvári-Berecz Georgina, aki univerzális érdekődésével, nyitottságával és önzetlenségével feltette az első csillagot, mint fix pontot az én nagy sötét NagyBumm utáni kavargó térképemre. Köszönöm! Róla még biztosan sokat fogok írni :-)

 Egyelőre ennyi, üdv Mindenkinek :-)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.