Egy nagggyon, nagggyon fontos dologra jöttem rá:-)

Pontosabban tudtam már, csak a saját szememmel is megtapasztaltam, és nagyon tetszett :-)

Tamarával a pocakomban rengeteg hagymát, tejszínhabot (amit előtte nem bírtam megenni) és krémes süteményeket kívántam. no meg csokit :-) (apja lánya:-) )

De leginkább a vöröshagyma emléke maradt meg. Mert nagyon durva volt. Úgy ettem a nyers vöröshagymát, mint az almát. gerezdekre vágtam, és 'kísérőnek' ettem hozzá kenyeret. napi 2-3 (nagy!) fej vöröshagyma biztosan lecsúszott. szegény Tibi, nem is tudom, hogy bírta :-))))))

Ma délelőtt, pakolásztam, és segített Tamara is. Aztán elhatároztam, hogy Edward bundáját kifésülöm, mert már tényleg nagyon elhanyagolt volt...

Tamara is új elfoglaltságot talált magának. hagymát pucolt..kézzel és foggal. beleharapott a friss vöröshagymába, és a kis ujjacskáival készen letisztogatta a héját. Tökéletesre sikerült mindegyik. Mert kb 1,5kg hagymát egy ültében megpucolt. 12db készre tisztított vöröshagyma, míg én Edwardot tisztogattam!! Potyogtak a könnyei, mondta, hogy annnya csííííp, de neeem, nem hagyta abba, hanem bőszen pucolta és pucolta :-)

Nagyon aranyos volt. Azt eddig is tudtam, hogy szereti a hagymát, mert a teraszon is előszeretettel szedegeti le a snidlinget, a piacon meg beleharap az újhagyma szárakba, de ez nagyon aranyos volt :-)

Mondjuk nincs is semmi baja, erős, egészséges, bírja az 'edwardkoszt' is :-)

Hogy most mit kívánok? Grapefruitot. Mindig, mindenkor, minden előtt, közben, után, ha grapefruitra gondolok, kiejtem a számon, azonnal tudnék egyet csak úgy megenni. szőröstől, bőröstől..

Bizarr egy-két gyerekek...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.