Gondoltuk március van, süt a nap, irány a  Velencei-tó. Nos. Már elfelejtettem, hogy nyílt terepen rettenetesen fúj a szél. Itt is...Szép idő, sok csipkebogyó, duzzadó rügyek, föld illat. Minden évben elhatározom, elkapom azt a pillanatot, amikor kipattannak a rügyek. Még soha nem sikerült..Vagy korán, vagy későn pillantok oda. De ez pont olyan, mint a naplementét elcsípni. Nem lehet. Most van MOST. Tehát csak lézengtünk, sétáltunk...Aztán mikor Tamara elfáradt, akkor leültünk, sőt le is feküdtünk egy szélvédett helyre. Énekeltük, játszottunk, és a saját részemről nagyon jól éreztem magam :-)

A gyerekek már alszanak, Edward koma is kipurcant, mi folytatjuk a pezsgőzést, és a jövőnek építgetjük, itt és most :-)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.