na de a lényeg, hogy komoly beszélgetéseket tartottunk, amolyan eszmefuttatásokat, és hát szóba került a blog is...mivel kirándultunk (kb 300 métert tettünk meg a saját lábunkon, mert Tamarának épp olyan kedve volt), belelátott az előzetes és utómunkálatokba, és hát az idillikusnak hitt csipkebogyószedésbe :-))) és a lényegi megfogalmazás az volt, hogy óóó, ez ám nem jön át a blogba, mikor olvasom, hogy milyen jót kirándultatok :-))) (igen ugyanezt fogalmazta meg Tesóm is, úgyhogy tuti van benne vmi)

igen. Két gyerekkel kirándulni, + Edward, együtt élni, nem mindig olyan álomszerű. sőt. komoly, fáradtságos munka...MERT:

- kb reggel 5kor kell kelni ahhoz, hogy legyen reggeli, ebéd, gyorsan, ripsz, ropsz. DE! Tuti valamelyik gyerek felkel 6kor, így jön a didi, bili, pelenka, stb...

- ahhoz, hogy egész nap csavarogni tudjunk, reggel még Tibit be kell 'dobni' a munkahelyére. ok, ez már megszűnt..

- az elindulás kész felfordulás: ruhák szanaszét, Tamara épp mit akar és nem akar felvenni, ki akar épp didizni, ki éhes, kinek kell pisilni, vagy épp ki pisilte le az ágyat, váltásruha, hideg meleg időre, víz, rágcsálnivaló bekészítése, macik, babák előkaparása, jaaaa, és még Edward nem is evett...ufff, főzni kéne neki vmit...ok, tészta/köles, gyorsan kész, gyorsan hűl, indulás

- óóó, Edward szájából hullik a kaja, potyogtatja szét a lakáson, beletörölte a rizses orrát az ágyba, most meg épp a bömbölő Ivánt nyalogatja. ok, didi, azzal gyorsan megnyugszik...áááá, Tamara is didizni akar...és még nem beszéltem Edward koma hiper-szuper érzékeny gyomráról... a rendszeres hajópadlóra hányás, lakás szééééétfosása havi egyszer tutifix :-)

- jó, elindulunk. Egy Opel Astrában, elől mondjuk Tibi, és Iván, hátul: Tamara gyerekülésben, én, ééééés Edward :-) . és mielőtt leülne a kocsiban esküszöm kétszer körbefordul, a vesémet és májamat fizikálisan roncsolva óriási mancsaival, nem beszélve a fenekének a hajamon keresztül húzásával..fehér ruhanemű kizárva...

- a kocsiban csak akkor férünk el, ha lehúzott ablakkal utazunk, Edward felső teste így kint van, de pont olyan légörvény keletkezik, hogy télen, nyáron a jeges széltől a forró levegőig pont minden az arcomba áramlik...

- aztán megpróbálkozunk a piaccal. Ez általában sikeres, csak kb 4 óra, mert elég lassan haladunk, Iván a kezemben, Tamara rohangál a piacon, én meg fél kézzel próbálok mindenfélét összevásárolni. ügyelni kell, hogy Iván végig függőleges maradjon, mert olyan ramazurit tud csinálni, ha vízszintbe próbálom helyezni, hogy az egész piac minket néz. Mert ugye ő is nézelődni akar..vagy didizni, az még jobb...két kiló krumpli vásárlása közben szoptatni...

- Mire bevásárolunk, irány megyünk a kúthoz, vasas vízért, itt Edward jókat kakál, olyannyira, hogy méreténél fogva alig, vagy nem is fér bele egy kutyakaki zsákba..Tamara természetesen egyedül akarja megtölteni a flakont, a végére csuromvizes. jöhet a váltásruha..

- mire kocsival hazaérünk, jó esetben elalszanak a gyerekek. na de hogy pakolok fel??felcipelem a másodikra a kezemben a két gyerkőcöt, kb 20kg, plusz a piaci szajrét..

- van egy kis időm, déli alvás. neem, Iván felkelt, didi. vesztettem 10 percet. drága idő! gyorsan bekapok vmit, kipakolok, próbálok összepakolni. leülök kajálni. óóó, írni kéne vmit a blogba. jó, gyorsan, ezt még tegnap fogalmaztam meg magamban. mit is??,gyorsan leírom, amire még emlékszem. 

- mire kész, már fel is kel valamelyikük. Délután van, Jó esetben 3 óra, rossz esetben 5 óra. ha 5kor kel fel Tamara az gáz, mert neki akkor 5kor új nap indul, frissen, üdén...kb 11-éjfélig nyomja akkor..

- kirándulás esetében mint most Edinával, természetesen kajával felpakolva, almával, dióval, vízzel, mindenfélével, fárasztóbb a dolog. Tamara csak a lábán tud menni, mert már Iván mellett nem tudom felvenni. így lassan haladunk. én már hozzászoktam, de tényleg nem veszem észre, hogy az indulástól számított 1,5 óra múlva is, a kocsitól kb 200 méterre jutottunk. ez nem teljesítménytúra :-))) bogarászás, kőgyűjtés, virágszedés. jól van ez íg...óóó, Tamara bepisilt...szólt ugyan, de mire a sok cumót leveszem, addigra belement...vissza a kocsihoz, mert nagy lazán nem vittem magammal a táskát...átöltözés...indulás, újra. csipkebogyót szedünk, kökényt, és beszélgetünk. végre. 

óó, ezer ilyen sztorim lenne még, a lényeg, hogy igen, ezek fárasztó dolgok tudnak lenni. de most ezt írjam le? igen, a nap végére qrva fáradt vagyok, és nem vagyok mindig türelmes, kisimult és zen :-) de ez természetes szerintem, ezt úgy gondolom Ti is tudjátok :-) igyekszem tartalmasan élni az életünket, jönni-menni, főzni, szerelmes lenni, meg minden. És ezt is  olyan "két végéről égetem a gyertyát" temperamentummal. az pedig óriási energiákkal, energiák megmozgatásával jár. hogy úgy mondjam, folyamatosan keverni a levegőt magunk körül :-) és jó néha egy légüres tér, amikor csak fekszem a kádban, gyertyákkal, és nézek ki a fejemből. és nem fekszik Edward fenékkel a fürdőszoba bejáratához /nincs ajtónk/ (kicsit szeles a Drága :-),. és hááát, ilyenkor egy katlan érzés a fürdőszoba, nem beszélve az életveszélyes gázmérgezésről és robbanásveszélyről...)

de a többi stimmel. az életünk se több, se kevesebb. csak zajlik :-)

itt pl egy rövid összeállítás Tamara és picit Iván napjaiból: a boxkesztyűt sütésre nem én ajánlottam, az önálló akció volt :-))a sütési akciói során áldozatul esett már a lego tehén és malac (húst sütött), a kövek és fadarabok (gombóc és zöldség sütés megnevezéssel)...a hagymapucolást profi szintre fejlesztette kézzel és ollóval. és hogy mit szól mindehhez Iván? majd megkérdezem 1 évesen :-)