Megjöttünk a napi sétából. gondolom, nem egyedül vagyok ezzel, meg az érzéseimmel. Tamara elaludt közben, ez jó is. 

Valahogy mégis furcsa elégedetlenséget érzek. Székesfehérváron élünk, és a rutin séta, az a 4sávos út mellett besétálás a 'városba' és ott vagy eszünk egy fagyit, mert pont útba esik, és nincs mentség, fagyi kéééééé, vagy eljutunk az 'Attila kávézójába', mert pont addig bírom pisilés nélkül (8.hónapban vok). ez egy nagy kör séta, mert innen átsétálunk a 'vízhez', át a parkon, vissza a 4sávosra, és onnan haza. én kifáradok, Edward belefárad (a lassú tempónkba), Tamara meg jellemzően beül a 'lilába' (hordozó), és didizve elalszik rajtam. ez kb 2-3 óra sétát jelent. 

Egy télvégi séta :-))

De valahogy nem erre vágyom. Nagyon hiányzik a kert, vhol a 'világvégén', ahol kint lehetünk akár egész nap, Tamara bogarászhat, kertészkedhet kedvére, nem kell nekiöltözni, nekikészülni, hogy akkor most indulás, meg ne ülj le az aszfaltra nézegetni a bogarakat, mert tiszta kosz minden, hanem egy szál bugyiban és pólóban lehet egész nap fetrengeni a kertben. Edward meg végre szabadon, kedvére azt csinálhat amit akar. na ez hiányzik. meg a friss zöldség, fűszernövény (a terasz nem épp a legsikeresebb földterület :-) ) és gyümölcs a kertből. 

Nem akarok én elszakadni a várostól, és remeteként, földművesként élni az életem, de az arányokat épp megcserélném. A 'heti 1-2 alkalom velencei-tavi egész napos séta' : városi séta arányát megcserélném, az 1-2 napos városi séta : többi kertben rötyögés jobban esne. no meg én egyszer megígértem magamnak, hogy ha lesznek gyerekeim, akkor azoknak megmutatom a 'világot'. igen, ebbe beletartozik a város is, de most, 2 évesen, meg leendő újszülötten azt gondolom, a legtöbb amit meg tudok mutatni a természet megtapasztalása. No és a városé, de abban még lesz része az életben...az alap, azt gondolom az, hogy az ember a természet része, oda tud mindig visszakapcsolódni, ennek kell zsigereiben benne lenni. mint gyökér, mint a ház alapja. Aztán erre jöhet minden, amit természetesen meg szeretnék mutatni nekik..

Azt hallottam vmi nagyokostól, hogy a város elvesz tőled, a természet pedig ad. Igen, így érzem én is. Ezért gondolom, hogy kertben/vidéken (mindegy) élni feltöltődés, hogy aztán elvegyük a várostól, amire nekünk szükségünk van (kultúra, közösség, egyéb programok)...

De tehetetlen dühöt érzek, hogy itt kell sétálni a 4 sávos mellett, hogy a napi program a 'beséta' a városba. persze igyekszem ezen változtatni, csak mint tudjuk, ez nem olyan egyszerű..

Pedig nem panaszkodhatok, egész jó helyen lakunk, az ablakok egész nap tárva nyitva állnak, a teraszon épp egy alvó kuckó kialakításán töröm a fejem, hogy a déli alvás is a szabadban legyen. 

De bízom benne, hogy ez azért fog változni, és a 'kis vityilló kerttel' hamarosan össze fog jönni :-) 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.