2012.01.30. 23:12
Mit adhatok Neked?
A hét végén lemezfelvételen voltunk. Imádom ezeket a meghívásokat, mert katartikus élmény egy kis teremben, akusztikus zenét hallgatni, átszellemülten, csendben ücsörögni.
Amikor 20 perce mozdulatlan hallgattam a zenét, mert így érdemes hallgatni :-), akkor átfordult bennem valami. Élmény. Láttam egy Nőt, akinek az élete bármelyikünké lehetne, de mégis. Ott és akkor létrehozott valamit, ami a lelkéből jön, ami belőle szól. Ami igaz. A lánya vele szemben ült. És a férje is. Nem tudtam róluk semmit, azon kívül, hogy Nyírségben élt, mint Keresztapám. Aki másnap halt meg...
Hallgattam a zenét, és bevallom potyogtak a könnyeim. Csupán az élmény, az érzés, ami átrobogott rajtam. A ZENE. Talán öntudatlanul is éreztem valamit, amikor kimondtam Keresztapám nevét. Büszke voltam erre a névre, büszkén mondtam ki. BEKE. Akkor még nem tudtam mi fog történni...
Ahogy néztem és hallgattam eszembe jutottak a gyerekek. Mit adhatok , mit adok ÉN, NEKIK?
Meghalunk, mint bárki más a földön, biológiai masszaként végezzük, de miért? Miért élünk?
Mi marad belőlem? Mit adok én a Gyerekeimnek?
Kedves Gyerekek,
írhatnám nekik, mit adhatok Nektek? Amikor nem leszek, mi marad belőlem? Nem kell hogy feltétlenül maradjon, de mégis..
Amit adhatok Nektek, azok az élmények. Az együtt töltött idő, az önfeledt időtöltés, az érzelmek, és az értékek...amit képviselek. Amit képviselt Keresztapám is.
Becsület, igazságosság, lojalitás, hűség, szeretet, nyitottság, és pozitív hozzáállás. Halkan, csendben tenni a dolgát, nem panaszkodni, élni az életet. Mert Ő élte. Nekem 'csak' néhány pillanat, emlékfoszlány, maradt belőle. És az értékek, amit képviselt.
Ezeket hagyta itt nekünk, hogy irányt mutatHASSON. Mert sosem volt akaratos, nem erőltette rá az 'elméleteit', a gondolkodásmódját. Volt választás, nem volt kötelező... És ezt mindig nagyra tartottam benne.
Hogy mit adhatok én, nem tudom még. Példaértékűen élni és nem papolni a legnehezebb..
De az biztos, hogy élesebben, és tisztábban szeretném élni a napjaimat, Veletek, akik itt vagytok velem. Mert ez a lényeg. A Szeretteinkkel együtt töltött idő, önmagunk és a világ felfedezése, megismerése.
Ma tudtam meg, hogy meghalt. Kegyes volt hozzá a halál, a felesége mellett, hirtelen érte a halál. Üresség maradt utána. Elment, és nem is beszélgettünk vele. Nem kérdeztük hogy érez, mit szeret. Csak tette a dolgát. De hagyott maga után valamit, ami örökre mosolyt fog az arcomra csalni, ha rá gondolok, és köszönöm ezt (is) neki.
Ma kimentünk az erdőbe sétálni, és elbúcsúztam tőle. A Keresztapám, aki megkeresztelt, örökre elment.
Még fontosabb lett a jelen. A MOST. Hogy sűrűn megélni a napokat, legyen az lustálkodás, vagy szorgalmas munka. Azt csinálni, amit szeret az ember, kiteljesedni benne, a megérzéseire hallgatva élni, tenni a dolgunkat, alkotni, létrehozni. A többi felesleges időpocsékolás.
Ennyit gondoltam én, és szerintem Keresztapám is hasonlókat mondana az ittmaradottaknak. ÉLJETEK.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
igor1974 2012.02.01. 17:04:11
38 éves vagyok és most pár hete nagyon erősen szeretnék egy gyereket (sosem akartam). Talán még nem késő...