Már tényleg régen írtam, de ma, pontosabban tegnap olyan dolog történt, amit nem tudok kihagyni...

Edward mostanában kicsit feszült. Aki látta a Kungfu Pandát, az tudja,a Panda mikor feszült, eszik. Nos, Edward is. Pontosabban ő mindig enne, de ha feszült, rágicskál. Ezt, s azt...

Csak egy óvatlan pillanat volt... Minden ment a maga módján, Tamara játszott Tibivel,én vmit szöszmötöltem a gép előtt... és hopppppp....

EDWAAAAAAAAARD!!!!!!!!!!!!!!!!!!

A kanapéján ülve megtalálta Tibi régi, de napi szinten használt furulyáját(a gyerekek imádták,mikor furulyázik). Mire is jó egy érett, megkopott fájú furulya Edward szemében? Tökéletes stresszoldó!! Mire odanéztünk, már alig volt belőle vmi, kis-nagy fogacskáival módszeresen centiméterről centiméterre szétrágta. Amúgy is szokott neki a lakásban lenni kedvenc erdőben talált fadarabja, amit a nappali közepén szokott szétszedni, apó kis szilánkokká varázsolva a fadarabot..és milyen jó mezítláb lépkedve találkozni eggyel..

szóval Edward kinyírta a furulyát. Csak álltunk, és néztük,hogy semmisül meg a régi,imádott furulya...azért vicces is voltám, csak hát nehéz megválni kedvenc tárgyainktól...

képekben néhány pillanat:

A bejegyzés trackback címe:

https://wholeliving.blog.hu/api/trackback/id/tr172467082

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

juhásztibor · http://www.juhasztibor.hu/blog 2011.01.22. 02:17:42

A történethez hozzátartozik, hogy ezt a furulyát még 16 éves koromban kaptam egy barátomtól a "Sutyitól". Valamiért elmentem hozzá, pedig iskolán kívül nem nagyon találkoztunk. Mindketten gitároztunk, de neki akkor ínhüvely gyulladása volt. A zenéről beszélgettünk és mondtam, hogy éppen nincs furulyám. Ő erre kölcsönadta az övét: 16 éves voltam akkor, és 32 amikor Edvárd szétrágta. Nálam volt szinte mindig. A kidobók félreállítottak 16 évesen VHK koncert előtt, mert azt hitték valami fegyver. A számítógépet ismerték, mint zeneszerszámot, de furulyát még nem láttak. Aztán velem volt a barátságosnak kicsit sem nevezhető szögesdrótos, kalasnyikovos Belorusz határon 20 évesen. Kijevben, amikor szárított húst ettünk sör mellé, és nem tudtuk hogy jutunk el Magyarországig egy fillér nélkül. Észtországban a viljadni folkfesztiválon, Szegeden a tiszaparton, és pesten a csótányos, sötét lakásban, ahol először néztük meg Csillával a Kertben című filmet, amit szerintem évente egyszer kötelező megnézni, hogy az ember megtartsa optimizmusát, és épeszű tudjon maradni. Hason fekve néztük egy nagy ágyon a mindig sötét oktogoni lakásban, egy kis laptop képernyőjén, az ócska minőségben rip-elt nagyszerű szlovák filmet. Hát ez semmisült meg. Végül is röhögtünk egy nagyot az egészen. A múlt egy marhaság, szóra sem érdemes.
süti beállítások módosítása