2011.02.23. 23:00
Szerelemről, barátságról s miegymásról
Már régóta szeretném megírni ezt a bejegyzést, és ha mindenki áldását adja, akkor ma létre is fog jönni..
Kemény napon vagyok(unk) túl, a gyerekek ma reggeltől estig megállás nélkül, pontosabban felváltva bőgtek, hisztiztek, vinnyogtak és sipítoztak….az internet meg…tekerős…sőt…ha én tekerném biciklivel,gyorsabb lenne….
Na de most! Alszik mindenki, és én készen állok az nagy bejegyzés véghezvitehéhez J
Barátság. Szerelem. Nekem ugyanaz mindkettő. Csak a kémiája más (igen BB, nem kívánlak úgy, mint Tibit J)) ..de aki a barátom, az igaz barátom, az iránt ugyanúgy érzek, és elfogadom, mint a Szerelmemet. Neem, nem kell tökéletesnek lennie. Egyiknek sem. Hisz én sem vagyok az. Mindannyian az emberré válás valamilyen stádiumában járunk. Ki éppen hol. Nem baj, ha épp rossz passzban vagy, ha évek óta problémáid vannak, nem baj, ha épp nem egyezik a világnézetünk. Az érzelmek fontosak. Attól működik. Lehetsz gyarló, rossz gondolatokkal teli, hisz én is az vagyok. Lehet csak másképp, máshol. Ami bennem van, az lehet benned is, és fordítva. Nem tökéletes barátra és Szeretőre vágyom. Csak Rád. Úgy, ahogy vagy. Én elégedett vagyok Veled, hisz Téged választottalak.
Nem szeretem a pszichológusokat, a nagy megmondókat. Pontosabban szeretem őket, csak nem úgy. Nekem ne mondja meg senki, mi a jó, mit is kellene, hogyan. Annyi bölcs ember zengi az igét, de valahogy mégsem lettünk bölcsebbek. Azt szeretem, amikor Én fogalmazom meg a nagy bölcsességeket, mert akkor már tényleg, valójában is eljutottam arra a szintre. Ekkor már tényleg jó hallgatni egy Kornist, hogy :ááááá, tényleg, én is így gondolom, ezt én is így fogalmaztam meg magamban. Nem szeretem,amikor csuklóból lövik a nagy okosságokat az emberek, hogy ez és ez ezt mondta, megmondták hogy, mert egy így van….Ha, én eljutottam oda, és megfogalmaztam magamban, akkor az már az enyém. Máskülönben csak hangzatos szavak, csak információ fitogtatás…
Ezért is volt jó, amikor a múltkor Kornis Vígasztalások könyvét hallgattam…Az emberi értékekről…Soha pontosabban még nem fogalmazta meg senki…
’Az emberi értéked a viszonyidban mérhető le leginkább’..nem a foglalkozásod, kereseted, baráti köröd, anyagi javak, információk, kulturáltság a mérce…nem. a VISZONYAID. Viszonyod az élethez, az emberekhez, a családodhoz, szeretteidhez, Szerelmedhez, barátaidhoz, de viszonyaid a tárgyakhoz, eszmékhez is. És ez mindent elmond rólad anélkül, hogy bizonygatnád ’mennyit is érsz’. Ha esetleg elfelejtenéd, vagy elbizonytalanítanak más hangzatos magabiztos emberek, soha ne felejtsd el: a viszonyaid mutatják emberi nagyságod. És ezt fogalmaztam meg én is, aminek nagyon örültem, hogy magamtól jöttem rá, és remek, kacagtató élmény volt Kornistól is ezt hallani.
Na de a viszonyok egyben valamilyen kapcsolatot is jelentenek. Kapocs, kapcsolat, összeköttetés, összekötés. Mert mind össze vagyunk kötve, függünk egymástól, energetikailag fontos a másik is. Viszont sosem értettem a kritizáló embereket. Hogyan lehet kritizálni a barátot, hogyan lehet véleményem a Szerelmemről? Hiszen én soha nem tudtam megfogalmazni, mit szeretek a másikban, milyenek is a barátaim, csak ostobán, üres tekintettem bambultam, nekem nincs a fejemben semmilyen megfogalmazás…nem tudom…mert elfogadom őket olyannak, amilyenek. Ez a természetes. Hisz ha beleképzelem magam az ő helyükbe, életükbe, akkor egy kicsit én is vagyok. A vélemények, kritikák világát éljük, ahol mindenki, aki nem ismeri a másikat csak véleményt tud alkotni. Semmi mást. Mihelyst megismerjük valóban a másikat már nincs véleményünk. Mert mi magunk vagyunk azok is. Mert ha szeretünk valakit, akkor ismerjük, és elfogadjuk szőröstől-bőröstől. Nincs,hogy csak ezt nem bírom benne…meg ha nem lenne ilyen olyan jó lenne…akkor ott bizony valami nem stimmel. És ez sem a barátságban, sem a szerelemben nem megengedhető. Mert a legfontosabb dolog, hogy mindenki a helyén legyen. De TE csak saját magaddal foglalkozz. Ne kritizáld a másikat, hogy ilyen meg olyan, miért nem változik. Változtass TE! Te csak saját magadon tudsz változtatni, senki máson! És ez nem önzőség. A legnagyobb dolog, amit tehetsz, hogy Te a helyeden vagy. Akkor adsz a legnagyobb lehetőséget Mindenkinek, aki körül vesz, ha Te a helyére teszed saját magad. Ha nagyvonalú vagy, megteszed Te, és nem várod el senkitől. Mert elvárások nélkül élni a legjobb dolog a világod. Rengeteg tehertől szabadulsz meg, ha végre a kicsi csónakodból kidobálod az elvárásaidat. Nem kell. NEM VÁRHATSZ EL SENKITŐL SEMMIT. Ez íratlan alapszabály. Amit teszel, önzetlenül tedd, ne várj vissza érte semmit. Az önzőség. Az önzetlenség viszont naggyá tesz. És szabaddá. Hogy szabad mellkassal, nyitottan, békében a világgal járj, kelj amerre az utad visz. Mert ha te rendben vagy, akkor a világ is körülötted. Akkor tudsz adni a legtöbbet. És mindezt önzetlenül. Nem leszel általa kevesebb, mert nem magadból adtál egy darabot, hanem csak sugárzol, mint a nap. Akinek ez a dolga. A nap sem panaszkodik, hogy ő folyton csak ad, de vele senki nem foglalkozik. Nem lesz vele kevesebb, hogy folyton csak sütöget. Az energia ingyen van! Itt van körülöttünk. Csak menj ki a levegőre, a napra, a szélre,a földre! Nézz az égre, és máris kapsz. Ilyen egyszerű. Csak add tovább Te is! Most!
Mert most van MOST! Ez a másik, amit nekem nagyon meg kellett tanulnom. Hogy a tekintetem ne a messzi távolba révedjen, hanem a lábam elé. A következő lépésig legföljebb. Megélni a MOST-os., A most örökkévalóság,hiszen most is MOST van. MOST! Most is. Most is. És ezzel a tudattal máris lazábbak a vállaim. Nincs rajta teher. Nem futok az idő után. Így van időm. Mert mindig most van. Ezt a nagyszerű megfogalmazást is Kornisnak köszönhetem, aktualitása volt az életemben, ezért is hallottam ki szövegkörnyezetbőlJ Élj tehát a MOSTban, mert a legtöbb élmény és érzelem MOST van! Csak nyisd ki a szemed, és láss Csodát :-)
Kiegészítés: az itt leírtak pusztán az én igazságom, ami nem biztos, hogy megegyezik a Te igazságoddal. Te hogy látod?
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
fbb 2011.02.24. 17:27:40
fbb 2011.02.24. 17:28:58
fbb 2011.02.25. 07:10:23
sok minden kavarog a fejemben...áhhhh...és megint csak áhhhh...igaz és tudom, az elvárások és hogy magunknak kell tenni saját magunkért, de hidd el, eddig is saját magam tápászkodtam fel a szarból és úgy általában..és én már nem várok el semmit senkitől...próbálok örülni a kevésnek, ami sokszor sok, amit kapok és cserébe, amit adhatok...egy alkesz apától pedig igazán nem várok el semmit...na ő volt , aki erre igaziból megtanított, csak elfogadtam úgy ahogyan van és kész. Ja és ráadásul szeretem is...igaz már nem iszik. Az is igaz, hogy saját magamat kell helyre tennem, de ez a legnehezebb, mivel pontosan ahogyan te írtad,( ez a legnagyobb igazság talán a világon, és nincs is szinte semminek sem olyan nagy értéke, ereje)...a saját igazságainkat mi magunk fogalmazhatjuk meg, mert ha már valamire rájöttünk a saját bőrünkön tapasztalva a dolgokat, na azt tanultuk meg igazán és akkor van igazi rálátásunk a dolgokra, és ez a valami már egészen a miénk, belénk égett. Szerintem sokan ugyanazt keressük. Vannak ugyan időbeli eltolódások, de nem számít...a cél ugyanaz. Igen...a mostban élni, és az, hogy ne adjam fel önmagam, az elveim és hogy maradjon meg belőlem valami a régi bb-ből, de hogy megfelelő teret tudjak adni az fbb-nek is, mert ez mind más és ezeket a helyzeteket, mindennapokat, problémákat-vagy inkább megoldandó feladatokat, defektjeimet-mindent, ami én vagyok- nem elég ízlelgetni, meg nyalogatni...kurvára bele kell harapni , megrágni és lenyelni és megemészteni és utána kitojni és lehúzni a wc-n! És máris kész! Milyen egyszerűen és hasonlóan működik minden! Csak néha megakad a gépezet...na ez van! Ehhez kellenek a jó barátok, hogy néha "megrugdossák" a gépezetet, hátha beindul, ami leállt...persze nem csak erre kellenek, de azért ők nagyon jól tudják, hogy hova és mekkorát kell adni...
Kicsit durvára sikeredtem ma reggel is , de itt nincs helye a finomkodásnak itt vagy fehér, vagy fekete a dolog, mert vagy őszinte vagyok magammal....és egy nagy pont, mert itt nincs is más választásom! Ezer puszi! Vigyázz MAGADRA!!!
jszcst 2011.02.25. 07:36:03
az elvárások valóban nem 'Rád' vonatkozik, azok csak akiadandó gondolataim része, egyetértek, amit írtál. A régi bb, és az új fbb szertintem (is) remekül megfér egymás mellett...én azt gondolom, hogy (szinte) mide tulajdonság benünk van, az adott szituáció,alehetőségek, adottságok, és úri kedvük,érzelmeink döntik el, mikor melyiket vesszük elő. Ezek mind mi vagyunk, de mégsem teljesen. Szerintem nics logika, az élet kaotikus, nics redszer bee, és csak nagyon kevés 'íratla szabály' van letéve. A természet, az élet kifürkészhetetlen, nincs hozzá képlet. Az va, ami Te vagy. Mindeel együtt.és persze a semmi nem az, aminek látszik :-) és ez a szép benne. Az élet értelme az élet, maga. Az élet értelme az élet értelmének kutatása. ics megoldás. Eljutuk vhová, (szerintem sehová), és aztán meghalunk. Kérdés az, halálunk pillaatában 'el tudunk e számolni'. Igen, jó életem volt, sok élménnyel, szeretettel...vagy nemtom...ez még nem kiforrott gondolta :-))
na,nekem ezek jutottak az eszembe :-) várom Vitaparterem, és Mindenki hozzászólását :-)
jszcst 2011.02.25. 07:37:32
fbb 2011.02.25. 09:24:44
Nem vagyok jó vitapartner, inkább elmerengő és a dolgokra valahogyan reagáló, egyszerű bb...ill. fbb.
jszcst 2011.02.27. 08:40:40
na, most ennyi, várom Vitapartnerem, sé Mindenki hozzászólásait :-)
fbb 2011.02.27. 10:21:12
Na jó...kezdek kicsit túlbonyolódni és ez nem jó! Sz-ben azt is szeretem, hogy tudja, hogyan kell egyszerűen csinálni a dolgokat, hogy működjenek és pontosan mennyi energiát kell ráfordítani a hétköznapi dolgokra, hogy pikkpakk kész legyen és ő így éli meg az érzelmeit is...Egyszerűen csak a jókat veszi figyelembe és nem tudom, ezt hogyan csinálja...próbálom megtanulni, de még nem jöttem rá a technikára...puszi!