Kora reggel indultunk. Nem kell senki más. Csak mi ketten: Edward és én...

Edwardra már elég kevés időm, nem is időm,figyelmem marad...szegény...néha úgy érzem, elhagytam...jogos, szegény mindig csak azt várja,mikor megyünk,mikor következik Ő..

Elindultunk hát, Edward és én :-)mindig rengeteget tanulok Edwardtól. Ő bölcs,okos és mindig jószívű,pozitív :-) annyira bölcs, és annyira érzi az eseményeket, hogy azon a legtöbbször meglepődöm. Nem kutya,az biztos. Nem is ember,az meg tuti. Egy másik FAJ. Edward az írfarkas. Akinek írfarkasa van, az bizonyára tudja ezt. 

Szóval kinéztünk egy remek kis buckát és földutat a határban,és elindultunk :-)

az élménybeszámoló képekben: leírhatatlan az élmény...a rügyek duzzadtak, a földek illatosak, de még kicsit fagyosak...dolgos kis lények a föld alatt serénykednek, szinte hallatszik. A csipkebogyó átlépett a csúcspontján, most csak fonnyadtabb lesz, meg erjed :-) a madárkák elkezdtek csicseregni, néhol előbújt egy-egy zöld, és a nap???süt!!!! érződik a melege, vakítóan fényes,még ha ma épp ez nem is látszik :-)

Edward lefeküdt a fűbe. Vele tartottam. Magamon kívül voltam. hmmmm...napsütés, föld, zöld, színtiszta energia :-)))

ha lehetőségetek adódik (adjatok!), menjetek ki hajnalban vagy bármikor néhány órára a Természetbe :-)biztos vagyok benne, hogy 5 km-es körzetben akad vmi "zöld"...megéri!

a végére tartogattam Nektek egy kisvideót. a Természetről :-))

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.