Imádom a mocskos kis életünket. Elvontan, szó szerint, általában, minden körülmények között. Ami nekünk kincs, másnak felesleges szemét, vagy felesleges luxus.

Körbenézek a lakásunkon. Az életünkön. Mert a lakásunk jelenlegi állapota némileg tükrözi jelenlegi helyzetünket, hovatartozásunkat. Nem vagyok tisztaságmániás, még meg sem közelítem. Lelki problémáimat nem gyömöszölöm bele a takarításba, és nem is söpröm a szőnyeg alá. Biztos vagyok benne, a túlzott rend vmilyen lelki békétlenségre utal. Na,nálunk ez nincsJ Itt lelki béke van, csak meg kell találni a nagy kupiban.

Ez a bejegyzés már napok óta érlelődik bennem, gondoltam nekikezdek…még nem tudom miről fog szólni, de vmit érzek. Éjszaka nem tudtam aludni, és ez rendkívül szerencsés alkalom volt arra, hogy ezen gondolkozzak (mint Kornis is megfogalmazta, az álmatlan éjszaka nagy kincs). Kihasználtam hát, és gondolkodtam az életünkön. A mi kis családunkon. Működik. Mi magunk működtetjük. És ez számomra egy csoda. Amikor együtt megyünk sétálni, és (szinte) látom magunkat kívülről. Elől Edward, aki minden bokrot lepisil, és egyáltalán nem fél a szembejövő autótól, mellette Tibi, nyakában Tamarával, aki a sáros bakancsát Tibi kabátjába dörgöli, aztán kb 2méter mögött cammogok én Ivánnal felkötve, sapkája a fejébe húzva, alig lát ki. Különös társaság lehetünk J Az életünk is elég kaotikus. Semmi rendszer, vagy csak épp. Jövünk, megyünk, ott eszünk, ahol megéhezünk, ott alszunk, ahol álmosak vagyunk. Nincs este 8kor apuval fürdetés, csak nagy együttakádban pancsolás este 11kor a kádban. Olvastam vmi nagyokos cikket, hogy milyen jó, hogy a gyerek rendszerben él, percre pontosan van etetés, alvás, és így be lehet osztani az időt. De hát én magam sem percre pontosan éhezem meg. Talán mégis a legnagyobb probléma, hogy erre képtelenek lennénk. De mégsem látom a gyerekeken a hátrányt. Edzett, belevaló, rugalmas gyerekek. Elfogadóak és türelmesek. Ezt látják, ez az önazonos. A rendszerben éléssel sincs gond, ha az az önazonos. Tudjuk (a gyerekek) jól, hogy nem minden azonnal van, tenni kell, csinálni, összepakolni, mert akkora a kupi, hogy lépni sem lehet. Tudják, hogy az ételt meg kell főzni, nem úgy van, hogy déli 12kor az asztalon van, hanem néha csak 2kor van ebéd, mert délben még a kávézóban lötyögtünk, aminek az a következménye, hogy csúszik az ebéd. Tudják, sok mindent szabad, de vállalni kell a következményeit. Tudjuk, mindenre van megoldás, még több is, mint arra gondolnánk. A világ változik, rugalmasan, elfogadóan kell hozzáállni. Elfogadták Edwardot, a nyálcsorgatásával, a nyalogatásával és a kis koszaival együtt. 

És hogy miben nyilvánul meg a blogbejegyzés címe?nos, nézzük csak...ami mindenhol észrevehető, az a tárolóedények...Kifejlesztettem a ládikákba górálást. Különböző méretű, funkciójú tároló edényeket, ládikákat használok rendrakáshoz. Gyors rendrakáshoz! Az eredmény természetesen átmeneti, de megéri. Mindenhol van belőlük, ahol szétszórt játékok, ruhák, bármi van, azokat csak belegórjuk a legközelebbi ruhás-játékos kártyás ládikába. Így a földön nincs rumli, és vmelyik ládikában biztosan ott lapul a szükséges kábel, kártya, gyöngy, fakocka, stb..ez a felső képeken jól látható is :-)

Ezen a képen a sárjátékot mutatom be, pontosabban Tamara. A sárjáték a legjobb tevékenység. Csak kert kellene…de mi megoldottuk. A szántóföldről a kisvödörbe gyűjtötte Tamara az első osztályú sarat, onnan be a lakásba. Jönnek megint az edénykék, és egy nagy fólia. Így most a lakás közepén folytatódik a sarazás. Remek időtöltés, csak takarítással jár…

Edward koma és az ő kis kanapéja. JObb időkben egy strapabíró IKEA darab volt...ez egy éjszakai pillanatkép...maga alá gyűrte a 'paplant'. amúgy a párnáját is a feje alá teszi. Tudja ő..

Tamara fest. Legtöbbször az Apukájával. Most úgy gondolta újít. A talpát senki nem festi. Csak Ő :-)

A vajas kenyér az ágyban a legfinomabb, főleg úgy, hogy csak a vajat csipegetjük le a kenyérről. Legalábbis ez Tamara hitvallása :-) Öcsi meg veletart! Egyetértünk!!

Az én kis konyhám. Természetesen itt minden kell. AzonnalJ különben elpakolnám, de így, minek…a gyertyák, pontosabban a leégett gyertyák(nálunk is csonkig égnek) alapfelszereltsége a lakásnak.

Edward kutyi rezidenciája, amit most elfoglaltunk...az őrült graffiti szoba, ahol van minden:boxzsák, bordásfal, súlyzók minden mennyiségben, barkácsszett, irodai süllyesztő, őskövület számítógép, mostmár varrógép, többzsák anyaggal-ruhával, bili-legó, mert Tamara is kéri a részét, festmények, rajzok, stb...ja, és itt eszik Edward koma is :-))

A mi szerelmi életünkről nem beszélnék most a témában, mert tőlem többet 'közölnek' Tibi festményei :-) amelyek nem mellesleg máj 21én láthatóak Fehérváron a kortárs fesztivál részeként, Machester-ben, Bristolban, és Tokióban, és meglepi helyen Budapesten :-), illetve számos galérában...erről később...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.