Mert kalandokban azért volt részünk! A nagy hóesés reggelén lovasszán várt minket. Pontosabban a csajokat (Devát és Tamarát illetve a család oszlopos férfitagját Ivánt), de ők előző éjszaka annyira kiütötték magukat (hajnali fél kettőkor még üvöltés volt, ha csak szóba került, hogy le kellene kapcsolni a Kisvakondot, mert már szerintünk elég késő van..)hogy szó szerint hangos horkolással jelezték, senki ne próbálja meg őket zaklatni..

szóval a 'lovashintó' csak várt, csak várt, egyedül Iván volt hajlandó felkelni, és mit volt mit tennie, tűrnie kellett, ahogyan 'másnaposan' felöltöztettem vagy 8 rétegbe, úgy hogy keze-lába mozdulni nem tudott. szegény, jó bírta. nem hiába jó pasi. hogy Tesómat idézzem: "Sean Connery, Juhász Iván, csak hogy a legnagyobbakat említsem"...mondogatta, az azóta már szállóigévé emelkedett mondatot :-)

aztán persze egy kör után a csajok is csatlakoztak...volt lovazás, szánkózás, lovasszán, igazi japán turistának éreztem magam a szülővárosomban...csak fotózgattam, mutogattam nagyban :-)

egy kis ízelítő Vadkeletről :-) Novosibirskiek ugye, ugye?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.