A 'szokásos' tornagyakorlatok után rövid ügetés következett, ami úgy néz ki, hogy Tamara, mint pehelysúlyú 'versenyző' pattog a lovon, kapaszkodik, de a feje a kobakkal nehéz ám, így tartani is :-) De aztán valamiért Rozmaringnak vágtázni támadt kedve...csak egy körre, gondolta :-) Tamara úgy kapaszkodott, kiabált, sikítozott, szegény megijedt, hogy ennyire is bír menni ez a ló. Pedig a Lovas Klub című mesét már kívülről fújja, amikor leesik az Alma Rodrigez (óóó, sosem gondoltam volna, hogy ezt ennyire fogom ismerni...)  a lóról, még ő biztatja, ne félj, ülj fel a lóra!! Mondjuk Tamara le sem szállt a lóról, de azért egy pillanatra (igen hosszú pillanat volt) megijedt, nem kevésbé, mint mi...aztán kacagással zárult a lovas nap, de emlékeinkben örökké él...sőt, enm csak az emlékeinkben, mert Tibi fel akarta venni, ahogy Tamara szépppppen, ügyesen üget a lovon, de a közbejött malőr is meg lett örökítve :-) ha egyszer úgy adódik, majd felteszem...-csak erős idegzetűeknek ajánlott!!!!-csak hát az idő....az kevés. de szép :-) az égbolt is felejthetetlen volt aznap, íme egy kis összefoglaló :-)