Rohanunk. Állandó rohanás az életünk. Tekintetünk folyton a távolba réved, szinte remegünk, nehogy lemaradjunk valamiről. Valaki mesél egy utazást, egy élményt, ha valaki vásárol valamit, ha úgy érezzük, más él úgy, ahogy nekünk kellene, csak boldogtalanok lehetünk.

Nekem nehéz volt ez a felismerés, és még nehezebb volt megfogalmazni. Az egész világ, a reklámok, az emberek, a tárgyak, az utazási irodák, a tvműsorok, a nagyvolumenű koncertek, a kozmetikus, mindenki azt sugallja, gyere, tarts velünk, mert ha nem, lemaradsz, kimaradsz, unalmas lesz az életed, nélkülünk nem leszel szép, okos, művelt, trendi, sikeres, nélkülünk boldogtalan leszel. Pedig pont ebbe a hajszába 'boldogtalanodik' bele az ember. 

Kihasználatlanul hagyjuk a SAJÁT életünket, a SAJÁT  lehetőségeinket. Pedig csak magunk elé, köré kellene nézni, és feltenni magunknak a kérdést:

- maximálisan kihasználom az adottságaimat és a lehetőségeimet? a MEGLÉVŐ lehetőségeket?

- ÉLEM az életemet azokkal, akik körbevesznek, akik szeretnek és érdeklődnek irántam? 

- megteszek mindent, hogy boldog legyek? Vagy egyszerűen csak hagyom, hogy bármi,minden nélkül is boldog leszek?

- foglalkozok magammal annyit, hogy elégedett legyek önmagammal? Elfogadom magam ésaz életem olyannak, amilyen most? (ettől még törekedhetek arra, hogy változtassak azon, ami rossz)

Miért fontos rohanni vmi után? Álljunk meg egy kicsit, és töltsünk el egy kis időt a VALÓDI, JELENLEGI életünkben. Mert ez lenne a lényeg. Egy önmagával elégedett, a világgal megbékélt ember a jelenben él. Abból, ami van. Persze, fejlődünk, haladunk, de csak úgy működik a fejlődés, ha megéljük a jelent, és abból töltekezünk, haladunk tovább.. 

Mi is az időtöltés? Nincs időm, az idő pénz, időhiányban szenvedek, unatkozok...időbeosztás. az idő nagyon fontos. Mert rohanunk. mert nem elégszünk meg azzal, amit csinálunk, mindig más is kellene, így azt sem éljük meg, ami ADOTT. 

Vajon mikor töltöttem el hasznosabban, jobban az időm? Mikor mindenre sok időm volt, vagy most amikor alig van időm? (utálom ezt a megfogalmazást...időm van,nincs..)

Szeretnék több szabadidőt, hogy magammal tudjak foglalkozni... kérhetném, hiszen 5kor kelek, reggelit, ebédet csinálok, takarítok, bevásárolok, blogot írok, szervezek, rendezek, egész nap megyünk a gyerekekkel, Tamara egész emberes,Ivánt nem lehet az ágyra tenni,mert csak rajtam érzi jól magát és még ott van Edward, no meg Tibi. De hol vagyok én? Hát ITT. Itt élek, és igyekszem minél intenzívebben élni. Ha van 5 perc 'szabadidőm' azt olyan intenzíven élem,hogy még napokkal később is vissza tudom idézni,amit korábban nem mondtam volna el magamról. Ha meghallgatok egy számot, olyan intenzitással teszem, hogy más elmegy egy lazító terápiára, hogy mindazt átélje, amit én. Ha a gyerekekkel vagyok, olyan intenzitással ölelem át őket, hogy a föld is beleremeg a boldogsághormonok felszabadulásától. Ha fáradt és nyűgös vagyok, olyan intenzitással teszem, hogy magam is meglepődöm. Ha sikerül elmenni egy kávézóba a gyerekekkel,olyan intenzitással örülünk neki, hogy mindenki megirigyli, ezek aztán tudnak élni. Pedig ők mindennap járnak, mi meg havonta egyszer. 

DE, ha visszaemlékszem, amikor még annyi, de annyi szabadidőm volt, nem emlékszem több élményre, mint most. Sőt. most van csak igazán élmény, és nagyon sajnálnám,ha bármi is eltűnne jelenlegi nyüzsi életemből. Korán sem csinálom jól, inkább abban a korszakban járok,amikor már megfogalmazom a dolgaimat, problémáimat, de még sokszor a 'bort iszik,vizet prédikál' működik. Ez van, nem hiába nem világosodtam még meg,mint Buddha :-)
 

Igyekszem kihasználni a lehetőségeimet. Sokáig csak 'ácsingóztam' vmi más után,egy kert, egy családi ház, de ahogy Tesóm mondta egyszer, fogd föl úgy, az egész világ a TE  kerted. Így aztán járjuk a mezőt,erdőt, hegyet, pusztát, jövünk-megyünk,ismerkedünk a világgal. Mert most ezt a lapot osztották, vagy ebből főzzél vmit :-)

Mert milyen lapjaim is vannak: gyerekek, lakás, autó, főzés, család, blog, kevés pénz és sok energia. Igyekszem úgy főzni, mint egy étterembe,igyekszem sokat kirándulni, be akarom vezetni a kultúr programokat a hétköznapokba, el akarok kezdeni mozogni vmit, mert már 3 éve nem mozogtam, csak cipekedtem, összeszedettebb akarok lenni a hétköznapokban, precízebben akarom vezetni a 'háztartást', és jobban megismerni a világot és legfőképp önmagamat :-)

Mert most ez az idő van. Érzem. Kereshetnék tuti munkát, vágyódhatnék nagy társasági életre (beszéltem ebben a hónapban az összes fontos barátommal? meglátogattam őket?), szabadabb időbeosztásra, nagy karrierre, fehér nadrágra (Edward és a Gyerekek után már lemondtam), de JELENLEG, azaz MOST ez van. Ezt kell megélnem,ebből kell kihoznom a maximumot. 

Az én életem kicsiny porszem a Tiétekéhez képest, és így van ez fordítva is. De talán mindenki tud tanulni a másik próbálkozásaiból, talán általam meg tudod fogalmazni a SAJÁT problémádat is. Talán egymás és önmagunk által rájövünk, a saját életünk a legjobb, vagy ebből kell kihozni a legjobbat.

Mert CSAK élni lehet az ÉLETET. Minden pillanatban, sűrűn, töményen. Mert van akivel mindig történik valami, van aki meg arra vágyik, hogy mindig történjen vele valami. Te melyikbe akarsz tartozni? Csak rajtad múlik!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.