Mindkét gyerekem szopizik. Természetesen Iván csak szopizik, viszont Tamara is 'csakdidi'-t kér.

Tamara nemsoká 2,5 éves. Eddig is sokat didizett (mert mi így hívjuk), de  miután terhes lettem (utálom ezt a szót, de ez jut leghamarabb az eszembe), azt mondták a dokik, ááá, úgyis leszokik, mert:

- hormonálisan változik a tej íze,és azt már nem szeretik a gyerekek

- elapad a terhesség alatt

- sokan le is szoktatják

- szüléskor a kórházi lét alatt leszokik

- szülés után a kicsihez igazodik a tej,és az íze megint megváltozik, akkor már nem fogja akarni

(a képen Tamara épp végzett...bocs a 'megoldásért, ez olt a leggyorsabb, mert közben mennem kell szoptatni..)

Nos, mindezek Tamarát egyáltalán nem zavarták. A vajúdás alatt otthon, majd a kórházban is rendszeresen didizett...az más téma, hogy az ún. baba-mama barát kórházban képtelenség volt megoldani a 2 gyerek együtt szopizik kérdést....

Aztán következett a nehezebb feladat:hazaengedtek a kórházból. Minden idillikus volt, álomszerű, meseszerű. aztán befeküdtünk az ágyba...Iván didizett...és jött Tamara... ami nem lett volna baj, ha nem 5 percenként akart volna didizni. Úgy habzsolta friss, bőséges tejállományt,hogy 1-2óra alatt ki is merítette a 'lehetőségeit'. csak néztünk nagyokat....

Na,ilyenkor mi van? Az első héten komolyan mondom, 3szor annyit didizett,mint Iván. és elkezdődött a 'csakdidi' korszak...őrület. nagy összeveszések, hogy legalább egy kis reggeli-ebéd-vacsora,és aztán didi. értem én,meleg van,nyár van, de egy kicsit csak kellene enni.. hozzáteszem, nem tűnt éhező gyereknek, kikerekedett, bőre kisimult..

Eltelt egy hónap. szinte mindenki mondta, szoktassam le Tamarát. de én nem akartam. ugyanis annak a bizonyos testvéri féltékenységnek a nyomát sem láttam,pedig nagyon fürkésztem a tekintetét. együtt aludtunk, együtt fürödtünk, és hát együtt ettünk. úgy éreztem, ha most drasztikusan elhatárolom a diditől, akkor csak azt fogja föl, hogy Ivánnak lehet, neki nem. rossz ez a 2 éveskor, ha kicsit nagyobb lenne, talán már megértené...

Tegnap voltunk gyerekorvosnál. megmérték Ivánt. habár mérés nélkül is jól látszódott, sokat nőtt-hízott. 3270g-al született, első hónapot betöltve 5000g-ra hízott...a fej és további körméretei egy 3 hónapos babának megfelelőek. megdicsértek, milyen gyönyörű, kicsattanós baba. a hosszát nem mérték, pedig a kórházban ráadott rövidnadrág a bokájáig ért, ez mostanra a térdénél áll...

nem lényeg a kiló,meg a centi. de valahogy megnyugodtam. tudok két gyereket szoptatni anélkül, hogy bármelyiknek hátránya származna belőle...

és ma már bízom magamban,bízom a gyerekeimben és a természetben. majd megoldjuk :-)))

így, én csak ajánlani tudom a tandemszoptatást, a gyerekek miatt és az anyai élmény miatt is :-) nagyon jó érzés amikor két kisember nagyokat kortyolva, elmerengve fekszik a testemen :-)))örök élmény,köszönöm nekik :-)

nekem olyan volt ezt megtapasztani,mint a mélybúvároknak a biztonságos kötelet elengedve a sötét mélybe süllyedni, és felfedezni egy ismeretlen világot :-)

csak bátran!!! :-)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.