Szóval a szülésem, pontosabban Iván születése. Furcsa érzések kavarognak bennem. örök élmény marad.

28-án reggel Tibivel indultunk neki a napnak, Tamara ment dolgozóba Tibivel, addig én mentem NST-re. Már éjszaka is voltak kisebb fájások, nem ébredtem fel rá, csak félálomban jegyeztem meg, ezek biztosan a jósló fájások. Aztán a kórházban már türelmetlenül ücsörögtem és vártam a sorom, sehogy sem volt már jó ülni. Miután végeztem, felvettem Tamarát és az autót, hogy akkor én még bevásárolok, meg főzök. El is mentünk a piacra, kisebb nagyobb fájásokkal, felpakoltam, és nekiláttam főzni. Gondoltam csinálok gyümölcslevest meg gnocchit, meg zabpelyhes kekszet. Ja, és még úgy éreztem takarítanom is kell, így hát azzal kezdtem., Hamar éreztem, pihennem kell. Tamarával befeküdtünk az ágyba, aztán a kádba, úgy, ahogy azt el is képzeltem :-). Csináltam a gátmasszázst, közben Tamara kenegette magát meg filmet nézett, néha néha didizett. Mondtam neki, nemsoká kijön, megérkezik a kistesó, és hogy most anyának fáj a hasa. Nagyon együttérző volt :-) 

Aztán délután 3 körül már egész erősnek éreztem a jóslófájásoknak hitt fájásokat, és kénytelen voltam felhívni Tibit, hogy ha nem gond, akkor most én értemennék, mert nem biztos hogy lesz 'kedvem' 5 körül már autóba ülni és vezetni. De végül egy kollégája elhozta, nagy szerencsémre. Hívtam a dokit meg a szülésnőt, akkor most mit csináljak. Azt mondák, várjak az 5 perces fájásokig, vagy addig, amíg egy fájás legalább 50 másodperc tart. Na az enyémek 30-40 másodperc között voltak..OK, várunk. Lementünk a játszótérre, gondoltam addig Tamara eljátszik, én meg tudok sétálgatni kicsit. Közben megjött Tibi is, és aggódóan nézett, biztos nem kellene-e indulnunk. De én nem akartam ezeket az órákat egy folyosón, vajúdószobában tölteni, jól esett a napfény, a hűs szellő a nyakamnak, a levegő, a kintlét. Gondoltam biztosan fogom tudni, mikor induljunk. Be is esteledett, akkorra már eléggé sűrűsödtek a fájások. Be a kádba Tamarával, aki érezve hogy történni fog valami, folyamatosan didizni akart :-). Aztán ki a kádból, be az ágyba, de akkorra már olyan erős fájások jöttek, hogy elkezdtem hányni. Na jó, ok, ez az a pillanat, amikor indulni kell :-) (22h)gyorsan felöltözünk, ki a cuccokat, Tamarát és irány a kórház. Ekkor már jócskán jöttek az 5 perces fájások. A kórházban az ügyeletes doki a világ legpancserebb dokija volt a kórházból, teljes felháborodással állt hozzám, hogy mit hisztizek én, csak most jöttem (csak ziláltan vettem a a levegőt és türelmetlenül válaszoltam a kérdéseire..). Addigra ott volt a szülésznőm, megnézett, de csak kétujjnyira voltam kitágulva, így küldött a fürdőbe labdára ülni. Nemsoká megjött a dokim is, megvizsgált és 23h-kor burokrepesztést csinált. Nagyon erős fájásaim voltak, rengetegszer hánytam hol ide, hol oda :-).De az élmény felejthetetlen volt. Hiába fájt, valahol jó érzés volt, hogy a testem reagál, hogy nemsokára megszületik Iván. Minden percét 'élveztem'. Nézték a szívhangját, minden rendben volt. De még mindig nem tágultam. Kaptam injekciót, vissza a fürdőbe. Éjfélkörül a doki mondta, nyugodjak meg, 1-2 óra és meglesz a baba, minden rendben van, lassan lélegezzek, lazán, hogy táguljak. De nem tágultam. Ekkora ért oda Tibi is, mert közben kivitte Tamarát Sukoróra. Nos, innen felgyorsultak az események. A szívhang ugyanis egyre rosszabb lett. Minden fájásnál rosszabb. Nem értettem miért van. A doki azt mondta, hogy vagy a nyakán van a köldökzsinór, vagy túl rövid a köldökzsinór és ahogy próbál lefelé haladni a fej, hogy a méhszájat nyomja, így tágítva azt, romlik a szívhangja. A doki szerint nem várhatunk tovább, irány a műtő, mert ez így életveszély lesz. Na, itt, ennél a pontnál nm is tudom, mit éreztem. Olyan érzés volt, mintha orgazmus előtt fejeztem volna be a szeretkezést. Már bocs... De egyben tudtam, ez most itt Ivánról szól, hogy egészségesen szülessen meg. Ok,csináljuk. Infúzió, katéter két fájás között, már erős hanghatásokkal együtt...Fel a műtőágyra, irány a műtő. Az a jól ismert császár érzés...Szaladás, siettség. A műtőben istenbizony nagyon hideg volt. Rettenetesen. Mintha egy hűtőkamrába érkeztem volna. Jöttek a műtősök, jött Tibi. Ekkorra már egyperces fájások voltak, rettenetes volt. Nem tudtam hogyan, de azt éreztem, most már valahogy ki kell jönnie Ivánnak vagy itt vagy ott, mert már nagyon akarja. Az érzéstelenítést már csak fájásban tudták beadni, ne mozogjak, mondták. Aha, kösz. Aztán jött a zsibbadás, melegség. Jött a zöld lepedő elém, és olyan sz@r érzés volt...de egyben nagyon vártam, hogy meglássam. Tibi bejöhetett, vicces volt műtősapkában :-). A fejemnél ült, kimondhatatlan jó érzés volt, hogy ott volt velem. Mindent éreztem, ahogy Tamaránál is. Nem fájdalmat, csak a mozdulatokat. A törlést, a vágást, a kotorászást, a kiemelést, a pakolást, a vízszintes, függőleges mozgásokat, a belső törlést, a varrást. Na de közben kiemelték Ivánt. Egy pillanatra láthattam, nagyon aranyos volt. A feje már kicsit csúcsos volt, látszott hogy meg akart születni..Ekkor mondta a doki, hogy irreálisan rövid volt a köldökzsinór, beakadt volna, ha nincs műtét...Ez van. De Iván! Ő nagyon szép volt. Fekete hajával,szikár kis (nagy) testével....óóó..aztán vitték ki, ment Tibi is, így volt ez Tamaránál is...Sajnálom,hogy nem lehettem velem egy kicsit, de ebben a jégdermesztő hidegben jobb is volt így...Aztán varrás,laza beszélgetés dokik között, és kész is. Nekik ennyi volt. Nekem még most jön a java. Kitoltak, be a megfigyelőbe. Kértem, hozzák ide Ivánt. ÁÁÁ, majd csak reggel. Rimánkodni kellett, mire idehozták. Egyből rá a mellemre, tudta is mi a dolga, azonnal rácuppant, és mivel még/már volt tejem, ezért lakmározott egy nagyot, mielőtt elbúcsúztunk. Ekkor már 3 körül lehetett, mondták 5-6 között hozzák is Ivánt. Nem tudtam aludni. Csak hallgattam kint a gyereksírást, és reméltem, Iván jól van...

foly. köv. a kórházi napokról :-)

ui.: valahogy mégis olyan szép volt minden, jó érzéssel gondolok vissza a szülésre, és megnyugtató, hogy Iván nagyjából akkor született meg, amikor Ő akart. (éjfélkörül mondta a doki, 1-2 óra és meg lesz a bébi, és végül 01h 39kor látta meg nap/holdvilágot). Köszönöm mindenkinek :-)

A bejegyzés trackback címe:

https://wholeliving.blog.hu/api/trackback/id/tr342130008

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Az ismeretlen jövő és a problémás múlt 2 2010.07.06. 02:00:11

Az előző bejegyzésem lényegét pár napja elmeséltem anyámnak, aki rögtök két érdekes példát is mondott a hallottakra. Ráadásul nem kell egyik példához sem Indiáig szaladni. Először Vörösmarty A merengőhöz című verséből mondott el egy részletet: &b...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

fbb 2010.07.05. 13:15:43

" a jó öreg bb" örömkönnyezve olvasta-e sorokat! Szuper csaj vagy! Köszönöm az élményt. Nekem átjött... :) :) :)

muttertájgör 2010.07.05. 20:30:09

napjegy rák, ascendens bika...ez alapján nem várjatok valami elszállt művész lelket, de legalább családszerető és két lábbal a földön jár :)
érdekes képlete van amúgy, most nincs agyam jobban megnézni, de mintha a Nap a kettes házat világítaná meg (pénzügyek háza :) ) atz majd jobban ki kell számolom, mert határán van két háznak
azért egy vízöntő jegybe csusszant Holdacsk a gondoskodott arról, hogy e legyen egy átlag gyerkőc :)
majd beleásom magam részletesebben, most teli a ház gyerekkel :)
süti beállítások módosítása