jszcst 2010.05.17. 12:16

Gyerek vs karrier

Egy Elle cikket olvastam néhány hónappal ezelőtt. Azt hittem el tudom felejteni, mert akkor nagyon felkavart, de nem sikerült, így gondoltam megosztom veletek a cikk lényegi tartalmát, amelyhez hozzáfűzném a saját véleményem.

Nekem ami lejött a cikkből, a valódiság megtagadása, sőt kicsit cikizése, amit nem tartok helyesnek, mert ezzel védekezni nem fair. Én nem szólok meg senkit, aki a karriert választja, mert annak még tényleg nem jött el a gyerekvállalás ideje, meg sokféleképp lehet eljutni ugyanoda, ez nem gond, de amolyan ’bicskanyitogató’, amikor a másik oldal ’megvetésével’ próbálnak erényt kovácsolni a saját bizonytalanságukból.

A felvetés a következő volt:

vajon miért nem szülnek a magyar mai (’modern’) anyák?


Mielőtt szélsőségesnek titulálnátok, tudni kell, hogy a lányom terhességét végig dolgoztam, és utána is, 1,5 éves koráig dolgoztam mellette. Igen, szerencsés voltam, mert kötetlen volt a munkám, vittem magammal mindenhová, utaztunk együtt, dolgoztunk együtt. Nekünk is van nagymama 20 km távolságban, ha nagyon kell, szólok neki.

1.       ’’Szülőnek lenni évezredeken át nem minősült magányos vállalkozásnak. Gazdagabb háztartásokban dadák, nevelőnők, házitanítók és egyéb alkalmazottak egész hada tüsténkedett a következő generáció tagjai körül, de az elszegényedett polgári háztartás nem létezett egy cselédlány nélkül… másutt pártában maradt nagynénik, nagymamák, segítőkész szomszédasszonyok vigyáztak a gyerekekre…ehhez képest, manapság ha nincs a háznál egy 0-24 órás szolgálatra befogható nagymama, vagy bébiszitter, akkor az anyuka meglehetősen magára marad a szülői teendőkkel”.

vs: valahogy a nagyszüleink nem ezt mesélték, amikor háború volt, amikor föld és állatok mellett neveltek 3 gyereket, vitte őket ki a földre, segítettek a gyerekek, amikor a férjet elvitték a háborúba, és a nő ott maradt 6 gyerekkel semmi nélkül. De nem kell ennyire visszamenni az időben, mert a szüleink is hasonlókról számoltak be. Most sokkal inkább kényelmesebb és változatosabb lehet a gyereknevelés, mert könnyebb találni valakit, aki vigyáz a gyerekekre, könnyebb programot találni, közösségbe járni, megoldani a napi problémákat. Ok, nem dada (mondjuk annak is fizettek anno…), hanem fiatal lány, rokon, családtag. Csak mintha manapság a napi néhány óra ’gyereknevelés’ is nagy stressz, nagy probléma lenne. Inkább egy jó masszázs, egy kávézás a barátnővel, filmnézés, shoppingolás és egyéb ’felesleges’ dolgok viszik el a gyerekekre szánt időt.

2.       „A családi feladataival magára maradt anyuka helyzetét tovább nehezíti, hogy nálunk az anyákkal szemben olyan elvárások támasztódnak, mintha nem 2010-et írnánk, hanem 1810-et. „

vs: ez nem korhoz köthető ’elvárás’, egyszerűen csak eddig jól bevált, választható dolgok. De a pont a mai nyitott világban, mindenki úgy dönt, ahogy akar. Pont abban a korban élünk, ahol nem kell követni a tradíciókat, mindenki dönthet szabadon. Mi kell még?

-          a jó anya 30 éves kora előtt esik teherbe

vs: ez miért gond? a mai világban már tényleg a 13-55 évig bárki szülhet. A mai karrierista nőt, aki kőkemény, azt miért érinti annyira érzékenyen, hogy a vki szerint 30 év alatt szülni jó? Talán bizonyítani akar, mert bizonytalan?

-          egy jó anya nem kér fájdalomcsillapítást, és nem szül császárral, hanem labdán ülve, kötélen lógva, bordásfalon függeszkedve, de még jobb, ha otthon, bába segítségével hozza világra a kisbabáját.

vs: miért? Nem ez a legjobb? Nem az a legjobb, ha természetesen, akkor és ott születik meg a gyerek, amikor a gyerek és ahol az anya szeretné? Miért kell minden természetes folyamatba beleszólni? Az orvostudománynak mindössze az lenne a feladata, hogy ha komplikáció lép fel a szülésnél, akkor segítse a baba egészséges megszületését. De ma már mindenki a kényelmesebb utat választja, kicsit önző módon…mondom ezt úgy, hogy császárral szültem, pedig természetesen akartam…

-          a jó anya nem ad tápszert a csecsemőjének, hanem 6, de még jobb, ha 12 hónapig kizárólag szoptatja.

vs: mert az anyatej a legjobb, azért. Nem akar egy anya mindent megadni a gyerekének? Megint önzőség… azt gondolom, minden egészséges anyának megadatik az anyatej. Milyen sok nőt-anyát láttam, akinek majd kidurrant a melle, de azt mondta, óó, neki nincs elég teje, ad tápszert. Mert nem is akar szoptatni… ha bevallja, ha nem, így van. mert az néha nehéz, kényelmetlen lehet, és hát a mell…

-          a jó anya 1, 3, de még jobb, ha 10 évig otthon marad gyerekeivel.

vs: manapság már tényleg nem szól bele senki, ki meddig marad otthon. Nem ettől függ, hogy valaki jó anya-e. A lényeg, hogy annyi időt és energiát töltsön a gyerekével, amennyit csak tud. Eltérő életszituációk sokféle megoldást kényszerítenek az emberre. Ha lehet, a legjobb, ha sokáig együtt van az anya a gyerekével.

-          a jó anya nem főz zacskós levest, hanem elzarándokol a biopiacra, házi termesztésű cukkinit venni.

vs: na ezt pláne kikérem magamnak. Mibe telik főzni egy zöldséglevest, vagy bármilyen levest? kb 10 15 perc előkészület, aztán megfő magától… akinek nincs ennyi ideje, azt tényleg sajnálni tudom… Nem kell ’zarándokolni’, egy szombat délelőtti piaci vásárlás  (a pedikűrös vagy pláza séta helyett) alatt pont beszerezhető az egész heti zöldség-gyümölcs mennyiség. Ma, amikor tele van éjjel nappal nyitva tartó üzletekkel a lakóhelyünk, igazán csak a jóléti lustaság miatt készíthet vki porlevest.

-          a jó anya nem kakaós csigát tesz reggelente kislánya iskolatáskájába, hanem maga készíti az uzsonnát

vs: kelj fel 20 perccel hamarabb, fordíts kevesebb időt a hajadra, sminkedre, és kész is a reggeli a gyermekednek. Ilyen egyszerű…ha egészségesebben élnél, frissebben kelnél, szebbnek látnád magad, és kevesebb időt öltenél felesleges dolgokra…de aki kakaós csigát eszik….ördögi kör…

„én nemigen ismerek jó anyákat… csak elég jó anyákat… akik nagyon szeretik a gyereküket és sok örömöt találnak bennük, de akik milliószor meggondolják, belevágjanak-e egy újabb terhességbe… mert nem azért szereztek két diplomát, hogy otthon üljenek, ne adj’ isten szeretnek dolgozni, és esetleg azt is szeretik, hogy ezzel pénzt keresnek. Az elég jó anya végiggondolja mindezt, majd azt mondja: hát nem!... és ha egy nő úgy dönt, hogy nem akar szülni, a feje tetejére állhat az egész világ, akkor sem fog”.

vs: szomorú, de tényleg így van. hiába hallom, hogy háát, igen, eljött már a gyerekvállalás, jól jönne már egy gyerek, jót tenne már a kapcsolatunknak egy gyerek, de mégsem. Egyrészt ez zsákutca, másrészt valahogy ezekből a nőkből sugárzik a gyerekek iránti taszítása. Volt egy munka által ismert lány (34-35éves volt néhány éve), aki folyton azt mondta, h szeretne már babát, milyen aranyosak, de valahogy a gyerekek jelenléte zavarta, nem tudott mit kezdeni velük, sőt kicsi taszítást is éreztem. vajon miért nem jött össze neki eddig?

Vajon miben van a hiba? Nem érett még rá? Karriert-önmegvalósítást szeretne? Nem biztos a párjában? Nem érzi magát biztonságban?

Ezt valahol én magam is tapasztaltam. Nekem korábbi párkapcsolatomban volt a probléma. miután az akkori párom kijelentette, hogy én rossz anya leszek, és amúgy is, nincs meg az egzisztenciális biztonságunk, így egy jó darabig nem lesz gyerek. Nem mintha én akartam volna huszonévesen szülni akkoriban, de ezek után már tényleg nem akartam. Olyannyira, hogy ennek már szervi torzulásai is lettek. policisztás voltam, és a doki kijelentette, ne izguljak, a lombikbébi program majd segít…kösz…

Miután véget ért ez a rémálom, a makrobiotika, a szemléletváltás és Tibi megismerése gyorsan eloszlatott minden szervi és lelki problémámat. Tibivel épp egy hónapja voltunk együtt, amikor védekezés és hátraforduló méh mellett kiderült, babát várok:-)

Milyen egyszerű volt a képlet: nyugalom, érzelmi biztonság és sok-sok szerelem. A többi lényegtelen volt. Nekem.

A karrier pedig? Meg a diploma? Múló, talmi dolgok, ami része az életünknek, de nem fontosabb, mint egy új élet. Nem lehet egy mérlegre tenni a két dolgot. Karriert lehet építeni gyerekvállalás előtt, alatt, után, nem maradsz le semmiről. Feltenni a mérleg egyik nyelvére egy cég jól fizető, jól hangzó beosztását, ami amúgy is bármikor megszűnhet, a másik oldalra pedig egy életre szóló anya-gyerek élményt? Szerintem nem választási kérdés a kettő. Inkább párhuzamosan futó szálak: ha nagyon akarod, kiteljesedik mindkettő, ha nem, akkor csak az egyik. De az biztos, hogy egy hangzatos ’karrier’-től még nem leszel boldog, és nem leszel több ember. A munkában való kiteljesedés, önmegvalósítás (nem összekeverendő a karrier hajszolásával) normális igény, amit nem befolyásolhat egy (több) gyermek születése.

És még egy kis magyarázat: amikor azt írom, önzőség, akkor annak nem az ellenkezője az önfeláldozás. Nem várja el senki az önfeláldozást, mert az nem jó. Egyszerűen azt gondolom, ha valaki testileg, lelkileg rendben van, akkor ezek a cselekedetek a természetes viselkedés része, és nem önfeláldozás.

És végezetül: hogy mi a szabadság? Nem az, hogy én akkor és ott és azt teszek, ami nekem a legjobb, hanem eszméktől, elvárásoktól, tárgyaktól mentesen a legtöbbet kihozni és adni magamból. Ebbe belefér, hogy 5-6kor kelek, megcsinálom a reggeit magunknak, az ebédet Tibinek, és még az arcomra is tudok tenni vmi pakolást vagy olajat. Belefér, hogy Tamarával töltöm a napom, ha kell, dolgozok mellette, és még ott van Edward kutya is, és még sok más teendő. de szabadnak érzem magam, mert úgy élek, ahogy azt én választottam.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://wholeliving.blog.hu/api/trackback/id/tr812009725

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.