Mi is az az egészséges életmód? Hogy zöldséget eszünk, salátát, nem eszünk fehér cukrot, nem iszunk kávét, nem cigizünk, egyáltalán, semmilyen rossz dolgot nem veszünk magunkhoz?

Szerintem nem ez az. Pontosabban, van, akinek ez természetes, de nem mindenkinek. Az én egészséges szemléletembe belefér a nápolyi, a cukros forrócsoki, a fehérlisztes sütemény, a jó fagyi és a kávé, a sült szalonna fehér kenyérrel, meg még sok minden más is. Mert HA megkívánom, megeszem. Mert jól esik. Mert utána –mivel kívántam- elégedettség, jó közérzet, és telítettség érzésem van.

Régebben nagy lemondásokkal járó diétákat folytattam. Nagy kilengésekkel. Egy darabig ment, aztán jött a ’bűnözés’. Hogy utálom ezt a szót. Mentünk Tesómmal, és megettünk mindenféle sütit, úgynevezett biosütit, kilószámra. Vagy gyümölcsöt kilószámra. Vagy fagyit kilószámra. Mindegy volt, csak bepótoljuk a ’lemaradást’. Legalább is a szervezetem ezt érezte. Enni kell. És aztán vissza. Na de akkor ennek mi értelme? Nem jobb megenni akkor, azt, amit szeretne az ember?

Ma már másképp van. Azt gondolom, már lecsengett ez az érzés, a szervezetem is kódolta, hogy bármikor megkaphat bármit, ezért nincs torkoskodás. És ez jó.

Sokan tévúton vannak, amikor ’lemondanak’ vmiről. Az nem jó. Ha viszont tiszta és egészséges ételeket eszünk, ami megfelel az ízlésünknek, akkor máris kevesebb ’hülyeséget’ kívánunk. Ha meg megkívántuk, inkább együk meg, mint sóvárogva a vágyott tiltott gyümölcs után, magunkba tömünk valami felesleges, de egészséges dolgot. És higgyétek el, egy idő után, lecsengenek ezek a nagy ’kívánságok’. Csak türelemmel kell lenni a szervezetünk kel szemben.

Azok az emberek, akik számomra egészségesen élnek, és jól néznek ki (jó energetikájuk van), azok nem tiltanak el maguktól semmit. Lehet, hogy az egyik kávézik, a másik imádja az édességet, de mégis jobban néznek ki, mint a szigorú diétát követő, rossz közérzetű-energetikájú emberek.

Mert látom én a bioboltba járó-dolgozó (főként) nőket, és hát nem néznek ki jobban, mint aki megeszik egy jó kis házi sütit, bocsánat, fehér cukorból. Mert jól esően, ízletesen ette meg, és mert beindította az energiáit.

Nem habzsolva, titokba, bűntudatban ette meg, hanem nyugalomban, élvezve az ízeket. És ez elég is. Ha rendben vagyunk testileg-lelkileg, akkor nem visszük túlzásba, és nem is kívánunk belőle többet, mert élvezeti értéke van, és nem táplálékforrás. Mert valahogy a szervezet úgy működik, hogy ha valami számára kellemetlen-számunkra élvezeti értékkel bíró- anyagot kap, akkor utána erőteljesen kíván-kér valami friss, éltető anyagot. És így kiegyenlítik egymást. Amolyan jin-jang effekt. Szerintem. De ahhoz tisztán figyelni kell az ’igényeinket’ és azt fogyasztani, nem holmi talmi csillogó, megint értéktelen kaját, ami épp a kezünkbe akad. Mert akkor tényleg felborul az egyensúly. Vagyis figyeljünk testünk-lelkünk igényeire, figyeljünk ’befelé’, mert a recept odabent van :-), mindenkinek a saját igényeire szabva. 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://wholeliving.blog.hu/api/trackback/id/tr562010681

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.