jszcst 2010.05.01. 00:40

Gyökerek

Leszögezem, nem 'tökéletesek' a szüleim. Tudom, tisztában vok vele.

Hallgatom a szerenádot. a szokásos, minden május elsejei szerenádot. Amit néha szerettem, néha a könyökömön jött ki, néha szégyelltem. de most vhogy 'nosztalgikus',kedves és 'megbocsátandó bűnnek' éreztem. hiszen ezek a gyökereim..

Egyszerű hajdúsági lány vagyok, a maga hibáival és hozott kis csomagjával. A nagy mulatságokkal, a túlzásba vitt, néha szélsőséges megnyilvánulásokkal, a nagy lakomákkal és ünnepélyekkel-ünnepélyességgel, szívósságával, karizmatikusságával és hát a maga 'tuskóságommal' is :-)

Tibi 'dunántúli'. nekünk ez olyan távoli volt, mindig :-) Sopronban, ahol tanultam persze mindenki keletről jött, és láttam-tapasztaltam sokféle kultúrát, de hát a Hortobágy, az Alföld, az mindig kicsit kuriózumnak számított...

Nemrég beszélgettünk az ünnepségekről, azok jelentőségéről-jelentéktelenségéről. egy egyszerű konfirmálási esemény indította meg a 'vitát. a lényeg, hogy Tibinek megvolt a véleménye, a nagy készülődéssel, felhajtással járó konfirmálásról. a felesleges költekezésről, a másik nem, csak saját magunk figyelembevételéről (az ajándékozott személy csekély ajándékot szeretett volna, de a 'szülőközösség' meg nagyot akart). Mindezt visszavezette az önzőségre, a saját és másoknak való megfelelésnek, a mutassuk meg, mi nagyobbat tudunk gondolatnak. értem én. és jogos is, meg minden. De vhogy nem tudom elítélni (kritizálni amúgy sem érzem magam jogosultnak) ezt a fajta hozzáállást. Mert én ebben (is) nőttem fel, és belülről átélni ez nem volt akkora 'bűn". Nem volt annyira tudatos (persze, erre jön, h mindez csak tudatalatti), hanem inkább az ünnep adta ünnepelhetőség lehetőségét használták ki. Végre, lehet ünnepelni! mindegy mit, csak jó nagy legyen. Igen, tényleg felesleges, és tényleg csak magának csinálja az ember, és tényleg csak felhajtás az egész, de akkor mi van? Ez így jó. Vannak ilyen és vannak olyan emberek. Így színes. ettől gazdag. Ünnepelni lehet jó. A nagy felhajtás is jó  néha. Úgy megadni a módját, ha úgy szeretnénk. Persze az ünnepelt a lényeg,  neki (is :-) ) adjunk, de akkor is. Felesleges, persze, de néha megengedett.. 

És amikor látom Tamarát, a 'nyugat' és 'kelet' keverékének gyermekét, fürkészem a tekintetét, és látom benne ezt a vonalat is... a mulatozás örömét, az ereszd el a hajam, azt az igazi hortobágyi leányzót. Persze pont ugyanannyira látom benne a velencei tavi, dunántúli, finomabb megnyilvánulásokat is :-)

De ez így van rendjén. Így színes, így végletes, és így tudja elfogadni a 'másságot',ami csak többet ad, mintha egyformák volnánk..

Talán át tudom neki adni ezt a 'vonalat is',  hogy megértse, és elfogadja magában a különösnek vélt tulajdonságokat, később amikor felnő...mert ezek a gyökerei. És még sok minden más is, amit természetesen ugyanígy 'tudatosítani' szeretnék benne, bennük (Tesó)..

Néhány pillanatkép a múltból :-), szemléltetésképp :-)

 

 Ezen a képen nincs családtag, csak a hangulata tetszett meg... nem messze tőlünk, egy tanyán készültek a képek..

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://wholeliving.blog.hu/api/trackback/id/tr571965695

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.