jszcst 2010.04.21. 22:22

felesleges dolgok

 

sokat foglalkoztatott, mire is van valójában szüksége egy embernek?mi okoz még 'örömöt' és mi fásultságot?  mennyi minden nélkül megél az ember, ami nem köti 'gúzsba' és nem húzza le. 

a felesleges dolgok. 

ami nélkül szabad, független vagyok. mert nekem mi a szabadság? eszmék, tárgyak, személyektől 'független' élet. nem magamnak való vok, ne értsd félre. és nem is azt jelenti, h na én csak azt csinálok,ami én akarok. nem tudom  jól szavakba önteni..

Tibi olvas egy könyvet: ALEXANDER VON SCHÖNBURG: PÉNZ NÉLKÜL GAZDAGON

a kérdéseimre a választ (részben) megkaptam, azaz végre vki megfogalmazta, amit mélyen gondoltam. (egyik este kezdte felolvasni nekem, és felkaptam a fejem,mikor ezt a részt olvasta).

Idézem,azaz beírom a fontos részeket, mert ettől jobban nem tudom megfogalmazni:

 "Az agykutató Wolfram Schultz egy híres kísérletet végzett majmokon. A ketrecen kézfejnyi nyílás volt, fölötte egy kis lámpa. Minden alkalommal, amikor a nyíláson át almadarabokat nyújtottak be a majmoknak, egy pillanatra felvillant a fény. A majmok rövid idő után felfogták, miről van szó, vagyis amikor a lámpa felgyulladt, megugrott az agyukban a dopamintermelés. Ám Schultz azt is megállapította, hogy ez a boldogsághormon csak addig termelődik, amíg a majmok jutalomra vártak. Amikor végre megkapták az almájukat, nem lett magasabb a dopaminszintjük. A tényleges jutalom tehát sem boldogságot, sem örömöt, sem egyéb, az agyban mérhető reakciót nem váltott ki. Izgalmat csak a várakozás öröme szerzett- a beteljesülés maga nem járt semmiféle boldogságérzettel. Schultz professzor még tovább ment. Tudni akarta, a jutalom minőségének emelése mérhető különbséget okoz-e, és ha igen, akkor milyen mértékben. A fényjelzés után tehát nem almával, hanem mazsolával jutalmazta a majmokat. Juhuuuu! Ettől kezdve még több dopamint lövellt az agy, amikor a lámpa jelzett. A majmok azonban hamarosan rászoktak a jobb ételre- a dopamintermelés alábbhagyott, és a majmok ettől kezdve csak ugyanolyan boldogságot érezhettek, mint amikor az almának örültek. Amikor Schultz egy idő után ismét váltott, és a mazsola helyett visszatért az almára, még süllyedt is a dopaminszint. A lámpa felvillanása már nem izgatta a fásult majmokat. Schultz professzor kijózanító felismerése: minél magasabbra srófolja az ember az elvárásait, annál nehezebb boldoggá tenni. És: az élvezet nem növeli a boldogságérzést, erre tulajdonképpen csak az örömteli várakozás képes. ....

...az a fogyasztás, amelyre a reklám és a válogatott ajánlatok buzdítják az embert, csak a legritkább esetben örömteli. Azok a dolgok, amelyekért a legtöbb pénzt kiadjuk, amelyekre a reklám -társadalmunk- mint nélkülözhetetlen javakra beszél rá bennünket, közelebbről szemlélve csupán fölösleges holmik, értéktelen, hasztalan üveggyöngyök. Vizsgáljuk csak meg egy pillanatra az 'értéktárgy' fogalmát egy betörő szempontjából: amiket minden lakásból érdemes eltávolítani, azok elsősorban a műszaki cikkek-tv, DVD, hang, komputer. Mind olyan tárgy, amely két-három éven belül elavul, és már nincs értéke. Rolf Peter Sieferle történész azt állítja, hogy relatív jólétünk ellenére 'tulajdonnélküliek társadalmává' váltunk... például egy szakmunkás, jóval több, mint egymillió eurót (Németország) is kereshet az életében, de tartós, személyes tulajdona általában csak töredéke annak, amit kigazdálkodott, hiszen a pénzt időközben értéktelen tárgyakra, értelmetlen időtöltésre kótyavetyélte el: utazásra-wellnessre-, labilis bárpultra, fondükészletre,ostyasütőre, kombidzsekire, activity-hátizsákra, úti hagymavágóra, pulóverboholytalanítóra, chipseszacskó-lezáróra, csí-gépre,stb..."

sorolhatnám tovább, és idézhetnék még, de a lényeg asszem megvan benne. nem akarok sarkosítani -hisz nekem is van ostyasütőm:-) - te tényleg? mire van szüksége az embernek igazán? mi képvisel értéket, és mi holmi talmi csillogás, egónk kielégítésére szolgáló kacatok... nem aszkéta életre vágyom, nem akarok egyik végletbe se kerülni, de elgondolkodtató kérdések ezek...

Tibivel beszéltük, h végül is, ha költözni kellene ki mit vinne magával? -persze a két laptopon kívül-ez is milyen tipikus XXI. századi..- én Tamara kispiros biciklijét és a kávéőrlőre szavaztam, mert abból készítek hajdinalisztet, meg mindenféle lisztet kenyérhez. aztán ennyi. a többi nem lényeg, mondjuk ezek sem..Tibi a DvD-it vinné :-)

tehát nekünk az összvagyonunk tulajdonképpen a családunk és a felbecsülhetetlen értékű festmények :-)

Nektek mi képvisel értéket, mi a 'vagyonotok'? miről lehet lemondani a hétköznapokban, anélkül, h aszkéta életet élnénk? mondjuk kinek mi az aszkéta...

az egész könyvet érdemes elolvasni, habár nekem még nem volt időm, de szerencsére az igazán érdekes részek mindig felolvasásra kerülnek, így majd továbbítom felétek is ezeket :-)

 

1 komment

Címkék: gondolat

A bejegyzés trackback címe:

https://wholeliving.blog.hu/api/trackback/id/tr511941292

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

juhásztibor · http://www.juhasztibor.hu/blog 2010.04.23. 10:21:28

Azért annyit hozzáfűznék, hogy ezek a DVD-k olyan művek, mint Thomas Vinterberg "Születésnap" c. filmje, Martin Sulík "A kertben" c. filmje, Andrej Tarkovszkij Stalkerje, Ingmar Bergman Úrvacsorája, Huszárik Zoltán Szindbádja, vagy Iglika Triffonova Levél Amerikába c. filmje (amit a mi melldöngetős, agresszív és éppen ezért felszínes, csupán szimbólumokban kifejezésre juttatott magyarkodós korunkban ajánlok mindenkinek, hogy felfedezze magában a szelíd és csendes, de mélyen belülről jövő hazaszeretet csodáját, ami nem országhatárokhoz köthető, hanem a kultúrához, vagy egy városhoz, egy faluhoz, egy dombhoz, egy fához, egy hangulathoz, végső soron talán a gyerekkorhoz.)
Csak azért tartom fontosnak ezt megjegyezni, mert a tömegtermelésre ráállt filmipar termékeit, aminek sok-sok darabját szeretem és nézem is rendszeresen, nem nevezném "értékeimnek".
Egyébként azért soroltam itt föl a filmeket rendezőkkel együtt, hogy tippet adjak mindenkineki filmnézéshez.