Mert én most a következetességtől el fogok jutni az önazonosságig.

Nem szeretem a következetességet. Számomra a következetesség a rugalmatlansággal egyenértékű. Értem én, sokszor KELL következetesnek lenni. Pedig minden változik. Változik az éned, a hozzáállásod, a környezeted, változik a helyszín, az élmény, az érzés, de Te következetesen:

  • tarod magad ahhoz, hogy nem beszélsz, haragszol rá

  • nem teszed meg, makacskodsz egy célért

  • nem bocsájtasz meg a múlt sérelmeiért

  • mész fentebb a ranglétrán

  • adott karaktert képviselsz, még ha mást is gondolsz néha

  • bánsz a gyermekeddel, soha nem engedsz meg neki bizonyos dolgokat

  • bánsz a pénzzel, tudatosan költesz, nem fér bele soha semmi kilengés

  • étkezel, éled az életed, racionálisan, tartva a 'követelményeket'

  • tartod magad egy stílushoz, ami Te vagy, nem figyelve tested, lelked igényeit, változásit

  • és még sorolhatnám, de szerintem Te is tudnál mondani pár ide illő mondatot...

Miért utálom ennyire a következetességet? Mert kategorizál, beskatulyáz, és rugalmatlanná tesz, a legtöbb esetben. Igen, mert szerintem is van olyan terület, ahol jól jön a következetesség, de nem minden áron! Minden szituáció más, minden ember változik, minden körülmény változik. Annyira sok változós egyenletek ezek, hogy nem lehet mindegyikre ráhúzni egy-egy sémát. Ha a következetesség a társunk, akkor előfordulhat, hogy a saját belső hangunkra nem figyelünk, testünk, lelkünk rezdülésit is csak későn reagáljuk le. Ha figyelem a saját, környezetem, élethelyzetem apró változásait, és nem ragaszkodok görcsösen semmihez, akkor mint a kés a vajban, sokkal egyszerűbbé válnak a megoldások. Mert rugalmas vagyok, mint egy bambusz..mondjuk...


 

A lényeg a mi is vagyok én? Mi az önazonos számomra? De ez folyamatosan változik. Változik az énem, a véleményem formálódik, főként az igényeim, élethelyzetem. Ha ugyanúgy viselkedtem volna 23 évesen, mint most, az nem lenne jó. Változni jó, és kell. De csak az önazonos változás a jó, szerintem. Ahhoz viszont ismerni kell magunkat, és felismerni a lehetőségeket. Mert lehet változtatni a véleményen, a hozzááálláson, az érdeklődési körön, a munkavégzésen, a stíluson és optimális esetben mindenen. Aztán persze a következetesen élők kritikája következik, a csapongó, nem tudja mit akar, csak lézeng, nem koncentrál egy dologra, de ne felejtsük, lehet hogy ő, saját magát zárta egy jól működő kis dobozba, ami idővel a szenvedélyességtől és szabadságtól megfosztott, megfakult tekintetet festi az arcára...

A bejegyzés trackback címe:

https://wholeliving.blog.hu/api/trackback/id/tr152355704

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

interscaki 2011.07.09. 19:25:07

Még olvastam volna tovább!.. :o

jszcst 2011.07.11. 13:05:53

akkor folytassuk együtt :-) Neked mi a véleményed? :-)

interscaki 2011.07.15. 12:31:25

@jszcst: Óóó, a véleményem? Egyetértős! Bólogatós!:D Nehéz kérdés, mert a gondolatmenet nem az én agyam szüleménye, bennem ez ebben a formában soha nem fogalmazódott meg amit Te leírtál, s olyannyira tetszett a látásmód, hogy még úgy 150-200 oldalon keresztül biztosan el tudtam volna még olvasgatni. :P
Abszolút egyetértek az önazonos változás gondolatával, rengeteg ember van aki egy bizonyos társadalmi norma sémájára akar változni, akkor is ha az homlokegyenest az személyisége ellen van.. Szoktam olykor bölcselkedni, és az épp ilyen embernek elmondom sokszor, hogy ne akarjon más lenni mint ami valójában. A következetességről meg... Alapvetően én nem így képzelem a következetesség gondolatát, de amit mondasz kétségtelen az is az - de akkor már a végletekig. Túlzottan következetes. Köztudott, hogy semmiből nem jó a túlzás, semmiből. Lehet következetsnek lenni, következetesn nevelni az ember gyermekét, következetesen választani munkahelyet, satöbbi, de úgy ahogy Te is írtad, rugalmasnak kell lennünk, meg néha.. kell az a változás, a kilengés, kell az a hullámzás az életben - amije egyébként is megvan mindig -, nem szabad egysíkúvá tenni. Az élet olyan, egyszer fenn, egyszer lenn... Ha egyszer felvisz, jól érezzük magunkat, de tudjuk hogy idővel úgyis lefelé fog vinni az ár (szeretnek a hullám tetején mindig erre összpontosítani az emberek - pesszimizmus.), majd ha lenn vagyunk, szintén tisztában vagyunk vele, hogy idővel minden újra jóra fordul. Kell az a kis 'rossz', hogy tudjuk értékelni a 'jót'. Sose baj ha fáj, sose baj ha szenvedsz, sose baj ha csalódsz, mert tanul belőle az ember, tapasztal újra és újra, megél nagyon sokmindent - és minderre azért kell tudatosan figyelni, mert ha csak elsiklunk felette, újra és újra beleesünk ugyanazokba a hibákba, anélkül hogy megtanultuk volna a leckét. És amíg nem tanuljuk meg, addig ugyanúgy tanácstalanok leszünk ugyanazokban a helyzetekben, és mindig meg kell vívnunk ugyanazt a harcot, amit előzőleg is. Ha az ember képes igazán tanulni a hibájaiból, minden probléma csak először komoly probléma. Először ugye minden probléma ami ismeretlen számunkra, komoly. :D Nem találkoztunk még olyannal, nem tudjuk megfogni se az elejét, se a végét, nem tudjuk mit kezdjünk vele. Ámde ha egyszer - kihagyom a közepét, mert millió meg egy dologgal lehetne példálózni - sikerül megoldani, másodjára már könnyebben vesszük ugyanazokat az akadályokat. Persze közrejátszanak a körülmények is, de beszéljünk most csak a nagyáltalánosságról meg az ideális helyzetekről.:)
Szeretek pozitívan hozzáálni mindenhez, mindenkihez, és nem felfújni az egyes problémákat. Én ezt úgy fogalamztam meg, hogy van az embernek egy bizonyos 'probléma-tere'. Ebbe vannak az embernek az aktuális problémái, érzelmi válságok, lelki mélypontok, pénzhiány, rossz kapcsolatok, teljesületlen igények, vágyak, stb. Egyik-másik egybizonyos nagyságú helyet elfoglal a térben. És tegyük fel, az embernek olyan jó dolga van, hogy mentesül az ilyen problémák alól, ha nem odafigyelő, generál magának egy problémát. Az a bizonyos 'probléma-tér' üres, ki kell töltse valami (ekkor jön az hogy bolhából elefántot, képesek vagyunk óriásira növelni a probléma nagyságát). Az embernek ha épp millió meg egy gondja van, lehet a későbbi generált lehetséges "óriási" probléma rettentően eltörpülne a többi gond mellett, nemde? Az embernek ha nincs semmi gondja, baja, csinál ő magának, legyen valamin rágódni.:D
Úh, picit elmásztam a témától... Na mindegy, ez így marad!:D

interscaki 2011.07.15. 12:40:54

@interscaki: Ui.: A bambusz nemépp rugalmas. ;P
süti beállítások módosítása