jszcst 2010.07.07. 07:45

Tamara és Iván

Rengeteg jó tanácsot kaptam, hogyan orvosoljam majd a testvérféltékenységet.  Az első, ami szinte mindenki fejében megfordult, hogy nehéz lesz Tamarának, véget ért az egyeduralma. És már én is ebben 'fürödtem', hogy hát igen, majd biztosan nehéz lesz. 

Nem telt még el sok idő, és biztosan sokféle változás fog még belépni az életünkbe, de hiába a fürkésző tekintet, én nem látok itt semmiféle féltékenységet. Pedig nagyon figyelek, hogy még csírájában tudjak valamit reagálni rá. 

Még pocakos koromban is sokat beszéltem Tamarának Ivánról. Kisbabáról, aki a pocakomban lakik, és aki majd ki fog bújni, és itt lesz velünk. Mindig csillogó szemekkel hallgatta. Hozta a játékait és tette a pocakomra, Babának. Simogatta és sokszor megpuszilta. Várta Őt. Nézte és mondta, hogy baba mozog a pocakomban :-). Amikor felvettem Tamarát, mondta, hogy akkor ez most fáj a Babának,mert ő most nyomja a hasamat. Nagyon aranyos volt.

Aztán a vajúdásnál, mikor otthon voltam, együtt fürödtünk, mondtam,Baba nemsoká itt lesz velünk, és azért fáj anyának a hasa, mert Baba ki akar jönni, Tamarához. Nagyon megértő volt :-)

És amikor reggel meglátta, izgatott volt, simogatta, nézegette Ivánt, puszilgatta, és egyedül akarta fogni Ivánt. Engedtük. Elmondtuk hogyan fogja, finoman, a feje alatt, és úgy is tett. Mint egy hímes tojás, úgy bánt vele. Másnap már visongva üdvözölte, hozott neki a saját játékaiból, és még a ribizlijéből is akart neki adni :-)

Az első nap otthon, pedig a közös didizésről szólt (tandemszopizás). Nagyon aranyosak voltak együtt :-)) 

Az első este? Az örök élmény marad (habár azóta is előfordul)...Mivel mindenki egy ágyban alszik, ezért úgy gondoltuk, hogy egyik gyereket egyik végébe, másik gyereket a másik végébe fektettük le, nehogy Tamara véletlenül megrúgja Ivánt. Aztán éjszaka kimentem a wc-re, és kis nyöszörgést, mocorgást hallottam. Mire visszamentem, addigra Tamara átmászott Tibin, és óvatosan átkarolva Ivánt, összebújva aludtak ketten. Nagyon aranyos és megható látvány volt :-) el is szégyelltem magam, amiért rosszat feltételeztem Tamaráról. 

Itt járunk most...més sokféle irányba alakulhatnak a dolgok, de ezek akkor is szép emlékek lesznek :-)

A bejegyzés trackback címe:

https://wholeliving.blog.hu/api/trackback/id/tr102134988

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Megkérdezésem nélkül, szabad-e gyermekemet pszichológushoz küldeni? 2011.10.04. 23:00:24

Kedves Karolina! Gyermekem iskolájában van iskolapszichológus, a gyermekem a tanára utasítására felkereste ezt a pszichológust, és hetente egyszer jár is hozza. Az lenne a kérdésem, hogy az én belegyezésem, az én megkérdezésem nélkül, szabad e gyermek...

Trackback: Másfél éves kisfiam az ágyunkban alszik velünk 2011.10.04. 22:59:11

 Kedves Karolina! Én is szülőként kérdezem önt! Másfél éves kisfiam az ágyunkban alszik velem és a férjemmel. Nekünk (mindhármunknak) így jó. De szüleim és férjem szülei rendszeresen megjegyzéseket tesznek, kifejezik rosszallásukat. Ez amiatt is v...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

klara.wolf 2010.07.07. 17:02:12

Könnyezve olvastam ezt a bejegyzést, de már a kórházi képeken is olyan megható volt az a szeretet és gondoskodás, ami a Tamara arcáról áradt a Kistesó felé.
süti beállítások módosítása